Házasság, család szerelem nélkül? Szerintetek működhet így?
Másfél éve van valakim, és megkérte a kezem. Nem igazán tudom, mit válaszoljak neki.
Jól megvagyunk, nagyon kedves, vicces, okos, a tenyerén hordoz, szeret, tisztel, és a szex is nagyon jól működik közöttünk. Az a baj, hogy én nem vagyok szerelmes belé. Szeretem emberileg, mint egy barátot kb, illetve annál azért több a dolog, mivel szexuálisan is vonzódom hozzá. Tisztelem, az értékrendünk is megegyezik, igazából kívánni se lehetne jobb kapcsolatot. Csak az a rózsaszín köd nincs meg, és nem is volt soha. Kb azt érzem iránta, mint amit azok érezhetnek a párjuk iránt, akik már 20-30 éve házasok. És tanácstalan vagyok, hogy beleugorjak-e így egy életre szóló dologba.
4 éve vagyok szerelmes valaki másba, és ez az érzés sosem fog elmúlni. Nem 18 éves tinilány vagyok, és nem az volt az első kapcsolatom/első nagy szerelem az életemben. Az eszemmel tudom, hogy az a kapcsolat nem volt jó nekem, és ha az ex könyörögne, akkor sem mennék vissza hozzá. De ettől még maga az érzés nem múlik el, és úgy tűnik, nem is fog soha.
A párom tisztában van ezzel, sosem hazudtam neki az érzéseimről, és még így is engem akar. Tudom, hogy szép, nyugodt, boldog életünk lenne együtt, csak hát tényleg fogalmam sincs, hogy a szeretet, megbecsülés elég alapja lehet-e egy házasságnak hosszú távon. Ti mit gondoltok?
29 N
Az elejét olvasva azt mondtam volna, hogy igen, működhet, sőt, a ilyen szeretet tartósabb, mint a rózsaszín köd, de azért hogy valaki másban vagy közben szerelmes, az már keményebb dió.
Én így félnék, hogy ez a szerelem idővel beárnyékolja a kapcsolatot. Te érzed, hogy ennek fennáll-e a veszélye.
Igazából az a szerelem kb az egész életemet beárnyékolja. Minden nap gondolok rá, de kb 5-6 hónapja eljutottam oda, hogy tudok létezni nélküle. Abból a kapcsolatból sose lesz semmi, még ha ő akarná, akkor sem.
Csak mégis, "normális" ember szerelemből házasodik, nem pedig azért, mert "jól megvan" a párjával. És ez az, ami kicsit bizonytalanná tesz. Bár mások meg azt mondják, hogy a szerelem úgyis elmúlik idővel. Szóval kb fogalmam sincs, hogy mit csináljak.
Ha ezen gondolkodni kell, akkor én nem mennék hozzá.
Mikor megkérték a kezemet, akkor nem volt bennem bizonytalanság (azt leszámítva, hogy senki nem garantálja, hogy örökre együtt maradunk :) ), tudtam, hogy Őt akarom. A Te érzéseiddel én félnék attól, hogyha valakivel kapcsolatban beütne a rózsaszín köd, akkor megbánnám, hogy úgy mentem férjhez, hogy lagymatagok voltak az érzéseim.
Szerintem még adj magadnak időt, lehet, hogy idővel úgy igazán megszereted, sosem lehet tudni.
Én is így voltam a párommal az elején. Megismerkedtünk, Ő már az elejétől kezdve komolyan gondolta velem, viszont én csak barátként tekintettem rá, aztán úgy voltunk vele megpróbáljuk meg együtt. Kb 1 évesek voltunk mikor azt tudtam már mondani, hogy szeretem. És már több, mint 4 éve vagyunk együtt nyáron lesz az esküvőnk és annyira beleszerettem, hogy idővel nem hogy csökkenne a szerelem, hanem egyre csak nő. :) Szóval nálunk is szépen lassan alakult ki és ez szerintem sokkal jobb, mintha egy fellángolás lett volna, mert akkor szerintem már nem lennénk együtt.
Azt tanácsolom, hogy beszéld meg vele, hogy Te nem szeretnéd Őt megbántani, még szeretnél várni ezzel az eljegyzéssel, mert korainak érzed stb. Biztos, hogy meg fogja érteni. :) Adj magadnak még időt. :)
Oké, hogy hülyeség 29 évesen kategorikusan kijelenteni, hogy én aztán soha többé nem leszek szerelmes. De jelenleg nagyon úgy fest a dolog, és semmi jel nem mutat arra, hogy ez idővel változni fog. Meggyőződésem, hogy az a szerelem, amit érzek, sose fog elmúlni, így nem igazán marad hely másnak a szívemben.
Meg hát nagyjából kizártnak tartom, hogy már férjes asszonyként belemenjek valamilyen futó kalandba, ismeretségbe, ami "veszélyes" lehet. Ha éreznék is valamiféle fellángolást, szerintem idejében elnyomnám magamban. Legalábbis most így gondolom, de jelenleg nem vagyok olyan szituban.
Értem kérdező, de akkor ennyi erővel most senkivel nem lennél boldog, nem csak ezzel a sráccal, mert az exedet szereted és Ő tölti ki a gondolataidat. Szóval ha szakítasz ezzel a sráccal attól még nem fognak megoldódni a gondjaid. :) El fogod tudni felejteni az exet, csak ez is akarás kérdése és én is voltam már szintén ilyen helyzetben.
Csak idő kérdése, ne aggódj. :)
#7,
azért nálam ennél többről van szó. Nem azért vagyok vele, hogy legyen valakim, hanem mert szeretem őt. Csak épp szerelmes nem vagyok. Szerintem ez elég nagy különbség. :)
#4-es vagyok
A párod mindenképp ragaszkodik a házassághoz? Mert nekem úgy tűnik, hogyha nem merült volna fel ez a kérdés, akkor egyébként tök jól ellennél, nem? :)
Nem lehet, hogy még éldegéltek együtt kicsit, ahogy feljebb írták és hátha elindul a dolog vagy pozitív vagy negatív irányba, ahonnan már egyszerűbb lesz a döntés. Vagy párod részéről ez ultimátum? Vagy hozzámész vagy vége?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!