Kezdek aggódni, mit lehet ilyenkor tenni? (Szülés utáni depresszió? )

A testvéremnek van egy 7 hónapos kislánya, róla lenne szó. A testvérem alapvetően egy türelmes nő, nem az a hangosan üvöltöző, vitás típus. Pár napja azonban mintha egy 180 fokos fordulatot vett volna. A másik testvéremmel észrevettük, hogy a kislányával már nem úgy viselkedik ahogyan előtte. A baba pár napja nagyon nyűgös, sokat sír, hisztis lett, amit egyáltalán nem tud kezelni a testvérem. Előfordul, hogy határozottan teszi le/ vagy nyúl a gyerekért, már-már túlságosan is. Nagyon ideges, feszült és stresszes. Van, hogy mérgében már a babával kiabál, káromkodik neki, olyan szavakkal illeti, ami szerintem már túlmegy egy határon. Ráadásul ezt tesz úgy, hogy pl. ott vagyok én, vagy a másik testvérem. Minap beszéltem vele telefonon, a baba persze megint sírdogált mellette. Olyan kijelentéseket tesz, hogy már lassan utálja a saját gyerekét amiért ilyen. Elmeséli, hogy bezárta a szobába fél órára, hadd üvöltsön magába, őt nem érdekli. A testvérem beszámolt róla ahogyan telefonban hallotta, hogy mondja a babának, hogy majd kiüti, és akkor talán elalszik végre, és még hasonló kijelentések, káromkodások hagyják el a száját. Egyáltalán nem jellemző ez rá, rá sem ismerek. Tettlegességről nincs szó, de félek, hogy ha marad ez az állapot, ki tudja mi történhet. Én depresszióra gondolok, de fogalmam sincs hogyan tudnék vele erről beszélni, vagy finoman beszélni ezekről a dolgokról vele. Nem akarom letámadni, de nem tudom mit csináljak. A férjére is panaszkodik mostanában, pedig amúgy jó volt a kapcsolatuk. Állandóan panaszkodik, fáradt, ingerült, olyan dolgokat tesz és mond ami már ijesztő. Valaki volt ebben, vagy rokona esetleg? Én szívem szerint szakemberhez küldeném, de nem tudom hogyan mondjam meg neki...Segítsetek! Nagyon rossz érzésem van..