Szerintetek mi a teendő? (Családi baj, apa nemnormális)
Az apám gyermekded, akinek az anyja "szájába rágott" mindent, magyarul mindent szinte az anyja csinált helyette, másképp lett az apám nevelve mint más normális emberek. Ez abban mutatkozik, hogy mint egy gyerekkel, nehéz összeegyeztetni vele a véleményünket, sokszor téves hitben van, rosszul tölti be az "apa" szerepét.
Külsőre ismeretségből bárki jó embernek ítélheti meg őt, de amennyiben megismeri mégközelebbről mint egy családtag (pl én) tudni fogja hogy nem normális valamilyen szempontból.
Most leírnék nektek néhány vicces történetet az apámról akiről előbb szó volt:
-----
Előzmény: Anya felhívja apát, hogy hozzon még cukrot is és valamilyen gyógyszert a boltból.
Apa hazajött és nézem hol a gumicukor. Később megkérdeztem:
-Apa, hoztál gumicukrot?
-ŐŐ.. gumicukrot? Azt nem, mert úgy gondoltam hogy spórolunk.
Levonás: Elfelejtett venni, ezért ezt füllentette. (100 forintos az a gumicukor)
Pár hónappal később:
Egy filmet készít, amihez szüksége lenne még egy kamerára. Anyával megbeszélik hogy ha majd valamelyik TV megveszi ezt a filmet, leszerződnek, azután már belefektethet többet ebbe a projektbe.
Mi történik? Másnap vesz egy kamerát anélkül hogy kérné anyám véleményét.
------
Előzmény: Apa lentvolt a boltban
Miután megjött apa, anya észreveszi hogy az ágyon van egy csoki ami valami nagyon különleges ezért megkérdezi apát hogy kinek hozta, és még hozzáteszi hogy esetleg még neki is esetleg nem hozott-e valamilyen csokit.
Apa válasza:
-Azt Bélának hoztam, de öö neked is vettem, kint van a szekrényben
Anya kimegy megnézi, és apám kedvenc csokija az.
Levonás: Apám nem hozott külön csokit anyámnak de mivel nem akart neki rosszat okozni azt füllentette hogy amit magának vett az "igazából" az anyámé.
(ezekből lesznek a viták, mert míg az anyám úgy gondolja hogy ilyenkor illene elmondani az igazságot, az apám mást állít, és nem tudnak megegyezni)
-------
Előzmény 1: Nagyim itt volt, majd ma hazaküldte anyám mivel már én se, anyám se, nővérem se, apám se szerette volna hogy itt legyen, mivel anyám már meggyógyult ( és csak addig volt szükség a nagyira )
Előzmény 2: Még mikor itt volt a nagyim is és anya is megjött, a nagyim harmadszorra is megkérdete anyámat hogy megitta-e a teát amit küldött neki.
Akkor már anyámnak elege volt, és azt válaszolta hogy "ez neki megalázó és hogy ne kérdezze ezt ilyen sokszor" (Annyit kell tudni a nagyimról hogy ő mindent százszor megkérdez, pl hogy "kérsz teát?", mivel az nem fordul meg a fejében hogy vagyunk annyira nem debilek hogy magunkat is kitudjuk szolgálni, de még sok ilyenje van. ["kérsz teát" -nem köszönöm "akkor kérsz kekszet" -nem köszi "És kérsz ilyet?" -nem!! ... így tovább]
Szóval anyám ezalatt a "megalázó" szó alatt azt értette hogy nem kisgyerek hogy mindent százszor kelljen megkérdezni, semmi különösebb hátsószándéka nem volt.
Amikor apám viszi haza a nagyit, nagyim panaszkodik arról hogy miért bánik vele(nagyival) így az anyám és hogy miért kell ilyen korán 2-nappal hamarabb hazamennie, mert ő (nagyim) nem így tervezte.
Levonás: Ahelyett hogy anyámat kérdezné szemtől szemben hogy miért kell ilyen hamar hazamennie, anyám háta mögött árulkodik apámnak, sőt még meg is sértődik és máshogy adja elő a történteket (<-- ezalatt a történet alatt "anyámnak ez megalázó és hogy ne kérdezze ezt ilyen sokszor" mondatot értem)
Később ebből még vitáztak anyámék az apámmal. (Azon vitatkoztak hogy anyám azt állítja hogy a nagyi "árulkodott" a háta mögött, apám meg azt hogy csak elmondta a véleményét a nagyi)
Ebben a történetben anyámnak adok igazat mint minden másban is többnyire, mivel a nagyim igenis árulkodásnak számító tettet hajtott végre, hogy apámmal beszéli meg ezeket ahelyett hogy megoldást keresne rá és anyámmal szemtől szemben beszélnének erről.
zűrösen írtam le ezt a történetet sajnálom, mivel próbáltam tömören.
-----------
Szóval több ezer ilyen történet van a tarsolyomban, de ugye mindet nem tudom leírni, sem előadni úgy ahogy az történt így csak annyit mondok hogy:
Apám nemnormális valamilyen szempontból
Apám anyja szintén nem normális
Anyám normális
Viszont ezek már jó régen elkezdődtek, és anyám nem tudta ezeket rendesen megbeszélni apámmal, nem tudtak azonos véleményre jutni szóval lassan az anyám kezdett bekattanni s.. az ivásba menekült. (ugyebár anyám próbálta helyesen nevelni apámat, mert apám NAGYON ROSSZUL lett nevelve)(azóta már nem iszik anyám)
.
.
.
Tudom elég furcsán tálaltam nektek ezt, de valakinek már muszáj volt ezt leírnom, hisz elegem van hogy nem találunk erre jó megoldást.
A legjobb az lenne ha anya és apa szétváltak volna de sajnos nem ez lett.
És akkor ezek alapján elmondom hogy áll a dolog:
Az apámat kívülről jó fejnek gondolják, de azt nem tudják, milyen 'ördögi' is a személyisége valójában.
Az anyámról meg azt hiszik depressziós (ami igaz is a sok sok évnyi gyötrelem után), pedig valójában nagyon rendes példamutató anya.
.
.
.
.
.
Igazából különösebben nem is várok rá megoldásokat, csupán véleményeket.
//Tényleg sajnálom hogy itt adom ki a lelkemet nektek, de jobb mint ha az ereimet vágdosnám. Tudom kutya botját sem érdekli a történetem, tisztában vagyok vele hogy nem itt kéne tennem, de sajnos Nincs akivel megosszam külső emberekkel ezt az élettörténetemet. :S
Ettől függetlenül szeretem apát is, anyát is, és a nagyit is.
14/F
hány éves is vagy???
Minden családban van problémák! És ez piti dolog!
Szerintem ne foglalkoz ilyennek örülj hogy csak ennyi a problémátok...
14 (ott van a szöveg végén [14/Fiú])
rendben
nemtudják megoldani már vagy 8 éve. :(
Mindig ilyen marad apám és ezért könnyen össze lehet veszni vele
Szia!
Amiket leírtál, azok minden családban előfordulnak. A nagyid valószínűleg már feledékeny is, kicsit talán gonoszkodik, de ez az öregasszonyoknál (elnézést!) előfordul, nézd el neki, mert öreg, nem tudod megváltoztatni.
Apud, anyud meg fogják oldani a helyzetet, valószínűleg anyud tudta, mire számítson, amikor apudat választotta.
Amiket leírták nem katasztrofális dolgok, elképzelhető, hogy sokat veszekszenek, de azzal, hogy gyerekesnek és nem normálisnak tartod apudat, nem érsz el semmit. Legfeljebb eltávolodtok.
Ha gyerekesen viselkedik, akkor viselkedj te is vele gyerekesen, mindenki mással pedig normálisan. Előbb-utóbb észre fogja venni, hogy mi az, ami zavar téged a viselkedésében.
Emiatt nem kell vagdosnod magad vagy kárt tenned magadban! Próbálj önállósodni, keress diákmunkát, intézd te a saját kis dolgaidat, amit felnőtt nélkül megtehetsz. Ne panaszkodj, inkább próblj mindent máshogy csinálni, mint apud és anyud. Próbálj "normális" lenni, ahogyan te fogalmaztál. Kezdj el felnőni. :)
Előző vagyok:
Anyud/apud mennyi idősek?
Szia!!
Tetszik ahogy ezt leírtad, jó megfigyelő lehetsz és részletes is..Viszont nekem az a baj, hogy ebből nem tűnik ki apukád "ördögi" személyisége..
Én már 31 éves vagyok, és amit megtanultam az az, hogy sosem láthat bele kívülről senki két ember kapcsolatába, szóval az amikor neked úgy látszik anyukád áldozat, akkor lehet, hogy ez a maga által választott szerep. De persz ennyi alapján lehet, hogy rosszul mondom.
Eszedbe se jusson az érvagdosás...látod, itt van, akiket érdekel az élettörténeted.
Köszönöm a kommenteket. Eszembe sem jut az érvágdosás, de azt még elfelejtettem hozzátenni hogy ez a gyerekes megnyilvánulás minden napos apámnak, ha egy kicsit is rászólunk mert valamit rosszul csinált akkor már besértődik.
6. kommentelő: Rendben, megpróbálok felnőni. Csak nehéz úgy hogy életem során apám max a pénzzel volt ott "apaként", mivel ritkán játszott velünk, nem nagyon vette ki a szerepét a gyerekvállalásban.
Anyám és apám egyaránt 50 éves körüliek.
8. kommentelő:
Igen, sajnos nem tudom úgy át adni ezeket jól, ahogy történnek. Félrefogalmaztam, csak zárójelesen "ördögi", mivel elviselhetetlen megjegyzés nélkül tűrni amilyen gyermeki ostobaságokat vét. Persze ha szólunk értük akkor meg mi vagyunk a gonoszak és mi csak "bántjuk őt".
Hiszem, hogy amit állítok teljes mértékben igaz, csupán pár történettel és leírással ténylegesen nem tudom átadni a sztorit. Ha bepillantást nyerhetnétek az életembe, megbizonyosodhatnátok hogy amiket írtam igaz, csupán túl tömör és a jó tulajdonságait kifelejtettem.
Köszönöm a rendes válaszokat :)
(A "jobb mint ha az ereimet vágdosnám" mondat alatt azon tizenéveseket értem, akik egy ilyen bajtól már vágdossák magukat. Ahogy előző kommentemben írtam, eszemben sincs hogy ezt tegyem, hisz a figyelmet enélkül is el lehet érni, csupán küzdeni kell érte.)
Még leírnék egy utolsó történetet:
---
Már régóta nincs otthon palackozott víz, és elvileg apám hozott volna csak elfelejtette, aztán megint, majd megint. Így hát 4 nap után már nem is vártam semmilyen vizet.
Egyszer csak megszólal hogy "najó, akkor lejövök veled és vegyünk ásványvizet".
Hirtelen megörülök, mintha valami csoda történt volna, és indulunk lefele.
Fél úton lefele egyszercsak megszólal mintha meggondolta volna magát: "a csap vizet nem szereted?".
Szzóóóóval most gondoljuk végig normális emberként:
Lemegyünk a boltba vízért, magyarul én SZERETNÉK vizet venni. Ettől függetlenül szerethetem a csapvizet, csupán most palackozottat kívántam (nem csak én, az egész család javára vettük). Akkor viszont hogy jön ide ez a kérdés?
Gondolom morcizott, hogy miért is kellett lejönnie velem, és így adta le a feszültségét hogy ezt megkérdezte.
Erre mondtam neki hogy "apa, most miért kell ezt? most légyszíves ne kezdd el"
Válasza: "Nem, én csak megkérdeztem."
Mondom: "De apa, ha nem akarsz lejönni nem kell"
Ingerülten, felnőtthöz nem méltóan, nulla magabiztossággal válaszolt és tagadt mindent.
Ilyenkor olyan rossz érzésem van.
-------------------
Másik történet:
Este 11 óra, felhívom apát hogy mikor jön meg. Azt mondja egy óra. Másnap reggel suliba kell mennünk.
Megkérdeztem mikor jön, és azt mondta 1 óra múlva (éjfélkor).
Volt már olyan hogy elvileg tudott volna vinni, s úgy aludtam el, de reggel azt mondta anya hogy mégsem tud vinni apa mert kimerült, későn feküdt le.
Ebből kiindulva megkérdeztem telefonon apát, teljesen normálisan hogy "Holnap tudsz vinni?"
Válasz "Igen tudlak"
Még ezt kértem tőle telefonban: "Ha majd valamikor későn jössz meg, és nem tudsz másnap vinni, szólj légyszíves előre"
Erre a válasz, mit gondoltok milyen hangnemben?
Igen jól gondoljátok, "Ingerülten, felnőtthöz nem méltóan" ezt válaszolta: "Ezt honnan veszed?"
.
.
.
Kiráz a hideg ilyenkor szó szerint. Ha egy kicsit is nem neki lenne igaza, hanem a nála "méltatlanabb" gyereknek akkor már ingerülten próbálja a nemlétező igazát hitegetni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!