Szerintetek mi a teendő? (Családi baj, apa nemnormális)

Az apám gyermekded, akinek az anyja "szájába rágott" mindent, magyarul mindent szinte az anyja csinált helyette, másképp lett az apám nevelve mint más normális emberek. Ez abban mutatkozik, hogy mint egy gyerekkel, nehéz összeegyeztetni vele a véleményünket, sokszor téves hitben van, rosszul tölti be az "apa" szerepét.

Külsőre ismeretségből bárki jó embernek ítélheti meg őt, de amennyiben megismeri mégközelebbről mint egy családtag (pl én) tudni fogja hogy nem normális valamilyen szempontból.

Most leírnék nektek néhány vicces történetet az apámról akiről előbb szó volt:

-----

Előzmény: Anya felhívja apát, hogy hozzon még cukrot is és valamilyen gyógyszert a boltból.

Apa hazajött és nézem hol a gumicukor. Később megkérdeztem:

-Apa, hoztál gumicukrot?

-ŐŐ.. gumicukrot? Azt nem, mert úgy gondoltam hogy spórolunk.

Levonás: Elfelejtett venni, ezért ezt füllentette. (100 forintos az a gumicukor)

Pár hónappal később:

Egy filmet készít, amihez szüksége lenne még egy kamerára. Anyával megbeszélik hogy ha majd valamelyik TV megveszi ezt a filmet, leszerződnek, azután már belefektethet többet ebbe a projektbe.

Mi történik? Másnap vesz egy kamerát anélkül hogy kérné anyám véleményét.

------

Előzmény: Apa lentvolt a boltban

Miután megjött apa, anya észreveszi hogy az ágyon van egy csoki ami valami nagyon különleges ezért megkérdezi apát hogy kinek hozta, és még hozzáteszi hogy esetleg még neki is esetleg nem hozott-e valamilyen csokit.

Apa válasza:

-Azt Bélának hoztam, de öö neked is vettem, kint van a szekrényben

Anya kimegy megnézi, és apám kedvenc csokija az.

Levonás: Apám nem hozott külön csokit anyámnak de mivel nem akart neki rosszat okozni azt füllentette hogy amit magának vett az "igazából" az anyámé.

(ezekből lesznek a viták, mert míg az anyám úgy gondolja hogy ilyenkor illene elmondani az igazságot, az apám mást állít, és nem tudnak megegyezni)

-------

Előzmény 1: Nagyim itt volt, majd ma hazaküldte anyám mivel már én se, anyám se, nővérem se, apám se szerette volna hogy itt legyen, mivel anyám már meggyógyult ( és csak addig volt szükség a nagyira )

Előzmény 2: Még mikor itt volt a nagyim is és anya is megjött, a nagyim harmadszorra is megkérdete anyámat hogy megitta-e a teát amit küldött neki.

Akkor már anyámnak elege volt, és azt válaszolta hogy "ez neki megalázó és hogy ne kérdezze ezt ilyen sokszor" (Annyit kell tudni a nagyimról hogy ő mindent százszor megkérdez, pl hogy "kérsz teát?", mivel az nem fordul meg a fejében hogy vagyunk annyira nem debilek hogy magunkat is kitudjuk szolgálni, de még sok ilyenje van. ["kérsz teát" -nem köszönöm "akkor kérsz kekszet" -nem köszi "És kérsz ilyet?" -nem!! ... így tovább]

Szóval anyám ezalatt a "megalázó" szó alatt azt értette hogy nem kisgyerek hogy mindent százszor kelljen megkérdezni, semmi különösebb hátsószándéka nem volt.

Amikor apám viszi haza a nagyit, nagyim panaszkodik arról hogy miért bánik vele(nagyival) így az anyám és hogy miért kell ilyen korán 2-nappal hamarabb hazamennie, mert ő (nagyim) nem így tervezte.

Levonás: Ahelyett hogy anyámat kérdezné szemtől szemben hogy miért kell ilyen hamar hazamennie, anyám háta mögött árulkodik apámnak, sőt még meg is sértődik és máshogy adja elő a történteket (<-- ezalatt a történet alatt "anyámnak ez megalázó és hogy ne kérdezze ezt ilyen sokszor" mondatot értem)

Később ebből még vitáztak anyámék az apámmal. (Azon vitatkoztak hogy anyám azt állítja hogy a nagyi "árulkodott" a háta mögött, apám meg azt hogy csak elmondta a véleményét a nagyi)

Ebben a történetben anyámnak adok igazat mint minden másban is többnyire, mivel a nagyim igenis árulkodásnak számító tettet hajtott végre, hogy apámmal beszéli meg ezeket ahelyett hogy megoldást keresne rá és anyámmal szemtől szemben beszélnének erről.

zűrösen írtam le ezt a történetet sajnálom, mivel próbáltam tömören.

-----------

Szóval több ezer ilyen történet van a tarsolyomban, de ugye mindet nem tudom leírni, sem előadni úgy ahogy az történt így csak annyit mondok hogy:

Apám nemnormális valamilyen szempontból

Apám anyja szintén nem normális

Anyám normális

Viszont ezek már jó régen elkezdődtek, és anyám nem tudta ezeket rendesen megbeszélni apámmal, nem tudtak azonos véleményre jutni szóval lassan az anyám kezdett bekattanni s.. az ivásba menekült. (ugyebár anyám próbálta helyesen nevelni apámat, mert apám NAGYON ROSSZUL lett nevelve)(azóta már nem iszik anyám)

.

.

.

Tudom elég furcsán tálaltam nektek ezt, de valakinek már muszáj volt ezt leírnom, hisz elegem van hogy nem találunk erre jó megoldást.

A legjobb az lenne ha anya és apa szétváltak volna de sajnos nem ez lett.

És akkor ezek alapján elmondom hogy áll a dolog:

Az apámat kívülről jó fejnek gondolják, de azt nem tudják, milyen 'ördögi' is a személyisége valójában.

Az anyámról meg azt hiszik depressziós (ami igaz is a sok sok évnyi gyötrelem után), pedig valójában nagyon rendes példamutató anya.

.

.

.

.

.

Igazából különösebben nem is várok rá megoldásokat, csupán véleményeket.

//Tényleg sajnálom hogy itt adom ki a lelkemet nektek, de jobb mint ha az ereimet vágdosnám. Tudom kutya botját sem érdekli a történetem, tisztában vagyok vele hogy nem itt kéne tennem, de sajnos Nincs akivel megosszam külső emberekkel ezt az élettörténetemet. :S

Ettől függetlenül szeretem apát is, anyát is, és a nagyit is.

14/F