Adhat okot szakításra az a tény, hogy 7 év és egy gyerek után sem akar feleségül venni?

59/60

Házasságon kívül született gyerekre mondták,hogy zabi gyerek. Semmi köze annak az árvaházakhoz.

Különben meg direkt provokatív választ adott, hogy belekössetek.

Aki ilyen népi kifejezésekben utazik, az legalább alapszinten tisztában lehetne a magyar néprajzzal. Mondjuk:

[link]

[link]

Ez a "jajj, csak a törvényes házasságban" ez egy nyugatos, polgári attitűd volt mindigis... a nép egyszerű fia - mint láthatjuk - sokszor pályinkával fizetett azért, ha valaki megcsinálta az asszonyt szívességből, hogy legyen örökös... aka "sperma-donáció népiesen":)))

De ma azért lehet rinyálni "bezzeg a mai erkölcsök"-ön...

"Jol megvagyunk, még csak veszekedni se szoktunk, minden rendben az életünkkel"

Egy újabb nő, aki jó dolgában -meg unalmában- nem tud már mit kitalálni!

Itt az ideje, hogy "lecseréld" a pasast, egy részeges, munkakerülő félhül yére, aki esténként kiveri a fejedből a fura gondolataidat...

Kedves 55. Hozzászóló!

Ha a Te, vagy bárki más fogalmai szerint ez nem család, a gyerek pedig "zabigyerek", az szerintem nem őket minősíti, hanem annak az érzelmi intelligenciájáról árul el valamit, aki így gondolkozik, és így fogalmaz.

Én ismerek néhány olyan párt, akik - amennyire kívülállóként meg tudom ítélni - szeretetben, és elismerésre méltó harmóniában nevelnek gyerekeket, anélkül, hogy összeházasodtak volna.

És ismerek olyan párokat, akiknek a házassága olyan gyűlölködéssel és olyan méltatlan körülmények között ért véget, amit az - egyébként szerencsére nem létező - ellenségeimnek sem kívánnék, és amit még kívülállóként is szívszorító volt látni, főleg a gyerekek miatt.

Láttam nőket és férfiakat egyaránt úgy viselkedni, és valahai önmagukból úgy kifordulni, amit soha nem feltételeztem volna róluk.

Van olyan barátnőm, akinek törvényes férje volt, utána szült 3 "törvényes gyereket". Még a legkisebbel volt otthon gyesen, (akiért egyébként a férje évekig "rágta a fülét"), amikor a férj egy nap véletlenül lebukott azzal, hogy kb. egy éve kettős életet él, és nem a sok túlóra miatt volt annyit távol a családtól, sokszor még hétvégéken is.

Amikor a barátnőm az első sokk és néhány átbőgött éjszaka után átgondolta a helyzetet, és adott Neki egy hónap gondolkodási időt, hogy döntsön, az utolsó napon úgy költözött el otthonról, hogy nem búcsúzott el a saját gyerekeitől (akik éppen oviban, illetve iskolában voltak, kivéve a másfél évest, aki nyilván nem sokat értett abból, hogy mi történik).

A feleségre hiába kért tőle annyit, hogy legalább üljenek le együtt, és Ő mondja el a gyerekeknek, hogy elköltözik, ne rá háruljon ez a hálátlan feladat.

Egyedül maradt a három törvényes gyerekével egy olyan hitellel a nyakában, ami nem volt sokkal kevesebb, mint a diplomás minimálbér, amit korábban keresett.

A férje egy idő után még a bíróság által megítélt, 3x25 ezer forint tartásdíjat is önkényesen lecsökkentette gyerekenként 15 Ft-ra, majd elintézte, hogy a cég, ahol építésvezetőként dolgozott, átjelentse minimálbérre.

Ha a barátnőm szülei nem tudták volna anyagilag segíteni őket, az utcára kerülhettek volna a házuk elárverezése után, vagy egy 52 nm-es panellakásba költöztek volna négyen a nagyszülőkhöz.

Volt olyan csapattársam, aki szintén komolyan vette a törvényes házasság fontosságát, és kb. másfél évvel az esküvője után, egy 4 hónapos (nem "zabi") babával a hasában egy délelőtt váratlanul hazament munkaidőben, mert nem érezte valami jól magát, és ott találta a törvényes, pár hónapja munkanélküli férjét egy másik nővel a franciaágyukban.

Ugyanígy tudnék arra példákat mondani, amikor törvényes feleségek tettek olyat, amit ők sem gondoltak volna soha, amikor annak idején ott álltak a gyönyörű fehér ruhájukban, a szerelmük mellett az oltár, vagy az anyakönyvvezető előtt.

Nem szeretném, ha bárki félreértene; nem becsülöm le annak a döntésnek a jelentőségét és szépségét, ha valaki törvényes férj-feleséggé válik, komolyan gondolva azt a szándékát és ígéretét, hogy "jóban-rosszban", és sokkal többnek tartom, mint "egy darab papírt", aminek egyesek előszeretettel nevezik.

Ugyanakkor mindannyian tudjuk, és tapasztaljuk magunk körül, hogy a törvényes házasság sem sem garancia a boldogságra, a harmónikus kapcsolatra és az örök hűségre.

Ha lenne választási lehetőségem, én személy szerint biztosan szívesebben lennék egy szeretetben együtt élő férfi és nő "zabigyereke" (akik a Te fogalmaid szerint még csak nem is család), mint egy olyan (békés, vagy kevésbé békés körülmények között) elvált házaspár törvényes gyermeke, akik azért legalább elmondhatják (Hozzád hasonlóan büszkén és önérzetesen), hogy ők legalább VOLTAK valaha család.

Én soha nem mondanám egyetlen gyerekre sem, hogy "zabigyerek", és nem gondolok rájuk másképp, mint a többi gyerekre.

És a saját eddigi élettapasztalatomból és emberismeretemből, megfigyeléseimből kiindulva, ha bárkitől ilyet hallanék, vagy valami hasonlóan bántó, mások érzéseit, esetleg emberi méltóságát szándékosan sértő, nem éppen jóindulatú kijelentést, akkor egyetlen dolog van, amiben biztos lennék: aki ilyet mond, annak van valami a saját életében, amiért boldogtalan, megkeseredett és frusztrált.

Ez is pont ugyan ott van.

[link]