Tényleg mindenkinek joga van gyerekhez, csak mert biológiailag nincs akadálya?

Van ebben valami.

De sajnos ez tényleg kivitelezhetetlen. Én anyagiakhoz nem kötném (ne értsetek félre, nem az a fajta vagyok, aki szerint megél a gyerek a szeretetből is).

Csak valamiféle érzelmi-érettségi szinthez. Persze, ha ez mérhető lenne. És abban biztos vagyok, hogy aki ezen a felelősségvállalást is mérő teszten átmenne, magától is felérné ésszel, hogy nem szül gyereket a semmire, ha nincs neki. Nem abban bízik, hogy majd az állam ad, hogy majd az önkormányzat segít, nem rohanna a tévébe, hogy éhezik a gyerekem, adakozzatok a javamra.

Mert ha már ezt sokan felérnék ésszel, akkor máris nem lenne ennyi szomorú szemű gyerek, akiknek olyan rossz sorsa van, amilyet az ellenségemnek sem kívánnék.

Van egy alapvető ok, amiért társadalmilag veszélyes lenne ilyet bevezetni. Tegyük fel, hogy bevezetik, bizonyos korlátozásokkal lehet gyereket vállalni, egyébként szankcionálják.

5-10 évvel később egy Hitler típusú ember kerül hatalomra, aki bűnbaknak kiált ki egy népcsoportot, vagy bizonyos külsejű/betegségű embereket (pl. cukorbetegek?).

Innentől a törvények önkéntes átfaragásával bárkit, tényleges ok nélkül korlátozhatnának ebben a jogában. Vagy csak azokat, akik nem az ő nézeteit osztják és nem rá szavaznak.

Tehát bőven adna lehetőséget visszaélésre, állami szintű bűncselekményekre.

Másrészt sokszor a rossz körülmények közé vállalt gyerekek is sokra viszik.

Apám 1950-ben született, nagyon szegény családba. Sokszor az alapvető élelmezés is gond volt. Mezőgazdálkodásból éltek, a TSZ-esítés nem tett jót a családnak.

Anyám anyja a háború idején volt terhes, mire megszült, már elvették a házát. Gyakorlatilag hajléktalanként indult egy újszülöttel (anyámmal), akit például a szülészorvos is megpróbált mevásárolni nagymamámtól, mivel saját gyereke nem lehetett.

Ma már nyugdíjas, de felsővezetői pozícióból ment nyugdíjba. Nekem más szép gyerekkorom volt.

A te elméleted alapján se ők, se én nem születhettünk volna meg.

Az a baj, kedves utolsó, hogy kiragadtâl egy pèldát, ès arra alapozol, miközben kutatások ezrei állapították meg már a 60-70-es èvektöl kezdve, hogy az emberek 80%-a nem tud kitörni abból, amibe született. Mrt hiába akar, milliónyi apró dolog van, ami megakadályozza.

Ezek után lehet èrvelni apukáddal, de gondold el, hogy amig ez mehy, addig apukádra esik 8 másik olyan ember, akik nèlkülözèsben ès lehetösègek nèlkül nönek fel. Egy ember èlete megèri 8 másik szenvedèsèt?

A válaszok olvasása közben arra a következtetésre jutottam, hogy közületek még soha senkinek nem változott az élete se jobb se rosszabb irányba, sőt Ti magatok se változtatok semerre. Egy gyerek felnevelése, amire teljesen önálló nem lesz kb 25-30 év. Valljuk be, ez elég hosszú táv.

Ha szabályoznák is, hogy ki és milyen feltételekkel vállalhat gyereket, ki garantálná, hogy az az ember abba a cirka 25-30 évben is ugyanolyan ember lesz.

Tehát aki kaphatna jogot: /szerintetek/ érzelmileg stabil, agilis, jó anyagi körülmények közt él, intelligens. Mindenki mástól elvennétek a lehetőséget.

De nézzük.

Lehet, hogy aki ma érzelmileg stabil, az holnap depressziós lesz, és éveken át dilibogyókon él, közbe üti vágja a családját, tönkreteszi a kapcsolatait, elválik stb. Válás után már nem ugyanazon az életszínvonalon mozog, szélsőségesebb esetbe alkoholistává válik. Mert változnak a körülmények. Senki nem lát be nem hogy 30, de még 3 évet se. Ilyen alapon egyáltalán nem lenne szabad senkinek gyereket vállalnia. Gondolom hasonló történet mindenki számára beugrik akár a környezetéből is.

Másik eset: Akinek nem engednétek hogy szüljön.

Szerényen élő emberek, akik fiatalon összekerülnek, jön a baba egy jobb esetbe két szobás albérletbe. Mivel fiatalok, és csak az apa dolgozik, így szűkösen, nehezen élnek, azonban a karrier épülget. Kb 8-10 évet vészelnek így át, ez alatt az idő alatt apuka karriere elindul, és már anyuka is dolgozik a gyes óta. Már saját lakásba laknak, a gyereknek is egyre több mindent tudnak megadni.

Megoldásnak én azt látnám a mai helyzetbe, hogy 3 gyerekig maximálisan kellene támogatni a családokat, 3 fölött viszont nem járna. Talán így több gondolkodó embernek jönne meg a kedve a nagycsaládhoz, a nem gondolkodóknak meg inkább elmenne a kedve a 7-8 gyerektől. Nyilván egyéni elbírálással a ténylegesen nem segélyre szülők gyámügyi engedéllyel több gyereket is vállalhatnának.

Így talán az ország összetétele se lenne olyan amilyen. Az anyák nem mennének dolgozni már a kicsi egy éves korában, valamint nem lenne annyi kulcsos gyerek se.

44: ez abszolút hülyeség, amit írsz.

Akitől elvennénk a lehetőséget, az a te példádban kb. 27-30 éves korára ugyanúgy jogosult lenne rá, hiszen a példádban addigra teljesítené a megfelelő elvárásokat.

Arról pedig senki nem beszélt, hogy a gyámhatóság és családsegítés megszűnne, tehát aki elmebeteg, depresszióba zuhanna, ott nyilván megvizsgálnák a családi körülményeket, minden segítséget megkapna a talpraálláshoz ideális esetben, és ha a gyerekeknevelésre továbbra nem alkalmas a személye, környezete, akkor elvennék tőle, ahogy ma is.

De alapvetően a születésszabályozáshoz egy jó módszer lenne a pszichológiai engedély. Ha ilyen lett volna régen, akkor pl. az én édesapám hiába keresett átlagon felül és biztosított nekünk nagyon jó életszínvonalat, nem verhetett volna péppé 2-3 naponta kisgyermekkoromban, mert alkalmatlanná nyilvánították volna a gyerekvállalásra. Ahogy az egyik barátnőm édesapja sem lehetett volna iszákos, játékgépes - igaz, csak 5-10 éves kora között vált azzá, DE aki függőségekre hajlamos, az genetikailag benne van, így egy teszt igen erősen kimutatta volna, hogy jó 90% eséllyel függőségeket fog kialakítani, így családalapításra szintén alkalmatlan! És még sorolhatnám!!! Sajnos nem csak a pozitív példák léteznek, hogy valaki bizony kitör a nyomorból, segély mellett (gyes) tanul, stb., hanem rengeteg negatív is, és ez van többségben. És ahol az élet védelméről van szó, én inkább azt mondom, hogy lehet, hogy ettől a 10%-tól, aki valóban többre tudná vinni, elvennék az esélyt... de a 90%-nak meg aki valóban nem alkalmas rá, életeket tesz tönkre, nekik meg nem adnák meg... és ez lenne a fontosabb. Mert az, hogy 1-2 embernek sikerült, nem vigasztalja azt a többezer, tízezer, százezer nyomorban élő, bántalmazott gyereket, és nem adja vissza nekik az elvesztegetett éveket.

Látod 45?

Se Te, se a barátnőd, se én nem lennénk ma itt, ha akkor az alkalmatlan érzelmileg sérült emberek akik téged is meg engem is péppé vertek annak idején, nem vállalhattak volna gyereket.

Miért is lenne ez jó? Neked vagy nekem miért nincs jogunk az élethez? Miért nincs jogunk annál jobban csinálni? Én két gyereket nevelek, a környezetem szerint jól. Volt egy két kemény évem amire túltettem magam a gyerekkoromon, de mára már olyan ember vagyok, amilyen lenni szerettem volna.

Nem lesz olyan a gyerek mint a szülei! Gondolom Te se vagy otthon a szeretteiddel egy vadállat, mert alkalmatlan ember közelében nőttél fel.

Kedves 44-es, az emberek nyilván változnak ilyen hosszú idő során, ezt senki nem vitatta, de nem mindegy, hogy az ember legalább egy alapot megteremt és úgy romlik a helyzete, vagy már alapból csak úgy szül bele a vakvilágba. Mert egy felelősségteljes ember igyekszik normális közeget nyújtani a gyerekének, azt meg nem lehet a semmire építeni: nulla végzettségre, nulla munkatapasztalatra, nulla pénzre.

Épp ellenkezőleg: egy felelősségteljes szülő nem fogja az egyszobás panelba megszülni a gyereket úgy, hogy még életében nem dolgozott, mert nagyon jól tudja, hogy onnan később nagyon nehéz talpra állni, főleg manapság. Sőt, lehetetlen. Nem azt mondja, hogy nélkülöznek majd egy szobában a gyerekkel 8-10 évig, míg "átvészelik", hanem arra törekszik, hogy legalább legyen valamihez nyúlnia, ha rosszabb idők jönnének: végzettséghez, tapasztalathoz.

Ráadásul érdemes ilyenkor belepillantani a statisztikákba: az agresszív, függő és idegbeteg szülők többnyire a szegény rétegből kerülnek ki. Nyilván vannak kivételek is, de azért javarészt azok a "szerény fiatalok" terrorizálják majd a gyerekeiket, miután rájönnek, hogy mégse jutnak előre, nem tudják fizetni a számlát, és napi szintű stresszben élnek emiatt, amit a gyereken vezetnek le. Mert csak tündérmese az, hogy manapság a szerény kis húszévesek majd 10 év alatt felépítenek egy normális életet.

Néhány válasz erôsen idegborzoló. Íme, a fogyasztói társadalom diplomás "gondolkodói"...

Tegyük fel, hogy csak az vállalhat gyereket, aki - ahogy többen is írták - több szintes házban él, többszázezret keres havonta, nem hiányzik neki a családi pótlék a kasszából, és egyetemre tudja küldeni a gyerekét. Mi lesz akkor néhány generáció múlva? Ki fogja takarítani a csilivili irodátokat, beszárítani a hajacskátokat, megsütni a kenyereteket, ápolni, ha kórházba kerültök, kicserélni az Auditok kerekét, egyáltalán, ki fog itt ténylegesen DOLGOZNI...?

Ha szerintetek van értékes, és értéktelen emberi sors, és még azt is van bátorságotok eldönteni, hogy kié az, és kié nem, akkor komolyan félek a jövôt illetôen.

Olvasgathatnátok. Merle, Orwell, vagy akár Wass Albert. Michael Ende Momo-ja. Mindegyikük más, és másként elgondolkodtató. Talán segítenének megérteni a valódi emberi értékeket. Az okokat, hogy miért, hogyan juthattunk el idáig...

A gyerekek viselkedése a felnôtt világ tükörképe. Tôlünk tanulják az értékes fogalmát. Ha nekünk csak a diplomás, jólszituált, jólöltözött ember számít értékes embernek, ne csodálkozzunk, ha az oviban a fiunk is kiközösíti a "proligyereket". De nem azért teszi, mert a proligyerek rosszabb, mint ô. Hanem azért, mert otthon ugyanezt látja a szüleitôl...

Élnek boldog gyerekek tanyákon. Születtek, születnek mûvészek nyomorban. Nem, nem a nyomor a cél. De nem kérdés, József Attilára, vagy Berki Krisztiánra (azt hiszem, így hívják) vagyunk-e büszkébbek mi magyarok...

A pszichológiai vizsgálatot talán még támogatnám is. Akár már akkor is, ha úton a baba. Így könnyebb lenne odafigyelni a problémás családokra. És csak akkor gondolkodnék az állami támogatások megvonásán, ha egyetlen dolgozó ember, család se szorulna rá. Se a bankár, se a banki takarító.

Afelett tényleg elsiklik mindenki, hogy mi akadályzna meg egy politikai rezsimet abban, hogy a saját szájíze szerint hajlítsa, formálja ezt a törvényt?

Hogy a tiltást szépen lassan átvezessék a "rendszerellenesekre" (mindenki, aki nem támogatja az aktuális rezsimet)?

tehát mi akadályozná meg az állami szintű visszaélést egy rossz szándékú vezető esetén?

"Tegyük fel, hogy csak az vállalhat gyereket, aki - ahogy többen is írták - több szintes házban él, többszázezret keres havonta, nem hiányzik neki a családi pótlék a kasszából, és egyetemre tudja küldeni a gyerekét."

Az én idegeimet az borzolja fel, amikor valaki bele akar magyarázni a dolgokba, csakhogy okoskodhasson. Senki nem írt többszintes lakásról, százezres fizetésről, de ezt szerintem te is nagyon jól tudod. Azt sem írtuk, hogy kötelező diplomásnak lenni, vagy 20 évre előre tartalékkal rendelkezni, hogy a gyerek egyetemre mehessen - de szerintem ezt is tudod.

Mi azt írtuk, hogy aki gyereket akar vállalni, az legalább MINIMÁLIS alapokat teremtsen már, tehát legyen valami végzettsége és munkatapasztalata, hogy később is értékes legyen a munkáltatók szemében, és legyen némi pénze arra, hogy ne fűtetlen lakásban éljen már a gyerek.

De nyugodtan játszd az agyad, meg gyere könyvekkel, mintha az élet olyan mézes-mázos dolog lenne, mint amit az írók hazudnak. A való életben a nélkülözés nem csinál senkiből hőst, sem jobb embert, csak depressziós és idegbeteg fiatalt.