Merjek gyereket vállalni ilyen életkörülmények közt?

megvallom megmosolygom mindig ezeket a "hogy veszed a bátorságot" féle beszólásokat az idősebb fórumozóktól :)

nem befogom a fülem, de tényleg van akinek nem lehet mit mondani, normáis ember nem nevel gyereket havi 20-25k-ből, tudom te benne vagy;)

noh mind1, menjél és utasíts rendre valaki mást.

Fogalmam sincs, hány éves vagy, nem is érdekelt eddig. Nem is ezért írtam, amit írtam, de úgy tűnik, szövegértésben sem vagy valami erős... Így már érthető, hogy miért nem érted meg az érveimet.

De ha tényleg ennyire fiatal vagy, valószínűleg még gyereked sincs, tehát nem tudom, mi alapján vagy ennyire okos, és tapasztalt.

"noh mindegy", nem pazarlom az időmet egy kis okostojásra... Bár ezzel a stílussal, ami neked van, legfeljebb az msn-en osztogassál pasizási tanácsokat a barátnőidnek... Gyerekneveléshez meg majd akkor szóljál hozzá, ha van benne saját tapasztalatod is.

okés ne pazarold, érezd úgy, hogy győztesen távoztál innen;)

attól meg, hogy nincs még gyerekem még lehet reális rálátásom a dolgokra, buta ember az aki csak a saját tapasztalatán tanul. Lány nem vagyok amúgy, ha már személyeskedünk.

noh mind1, ettől még nem lett igazad, persze lesznek olyan hülyék ettől függetlenül akik templomi szegénységben vállalnak majd gyereket.

Lehet valakinek saját véleménye tapasztalatok nélkül is, és lehetnek értelmes gondolatai is attól még, hogy fiatal. De az, hogy egy olyan embert hülyézel le, akinek az adott témában saját élettapasztalata van, és érvek helyett csak személyeskedsz, nem utal valami érett gondolkodásra. (De nyugodtan szóljon rám, aki másképpen látja...)

Te is ebbe az elanyagiasodott, nyomorék világba nőttél bele, nem a te hibád. Még rendesen fogalmazni sem tudsz, mert ma az nem "trendi"... Élő példája vagy mindannak, amit írtam.

"na pux, mék, mer télleg fárasztasz..."

A 16:03-as hozzászólónak:

Nem tartja senki "közellenségnek" azt, akinek van pénze a tisztességes életre. Én arról beszélek, amikor az értékrendek teljesen elcsúsznak, és valaki attól teszi függővé a gyerekvállalást, hogy rá tudja-e aggatni a gyerekére a csillagos eget is, vagy attól tartja magát jobb szülőnek, hogy kéthetente megy Nike cipőt venni a gyerekének.

Éppen hogy én érzem úgy, sőt tapasztaltam is, hogy engem, meg a hozzám hasonlóakat hülyézik, és nézik le itt azért, mert nehéz körülmények ellenére is gyereket mertünk vállalni.

Nem lehet mindenki pénzügyi, gazdasági szakember, a keresett szakmák mellett ugyanúgy szükség van ápolónőkre, szociális munkásokra, bolti eladókra, árufeltöltőkre is. Ők pedig még jó ideig nem fognak itthon több százezret keresni. Ezért azt mondani, hogy akkor ők mondjanak is le a gyerekvállalásról, na ez az, emi engem felháborított.

Még egyszer kihangsúlyoznám, hogy NEM jár rongyokban a kisfiam, és NEM éhezik. Nem ülök egész nap a számlák felett, mivel attól még nem lesznek kifizetve, ha aggódom miattuk. Eddig még mindig sikerült megoldani minden nehéz helyzetet. Sokat játszom a fiammal, és Apa is, ha éppen itthon van.

Többször nem fogok ezzel már foglalkozni, mert nekem is van más dolgom is, és aki eddig nem értett meg, az ezután sem fog.

A pénzhiány ellen mi is próbálunk tenni, keressük a megoldásokat, de mindezt úgy tesszük, hogy már van egy kisfiunk. Azt szeretném, ha megértenétek, hogy nem feltétlenül kell magába fordulnia, és depresszióba esnie annak, aki nehéz helyzetbe kerül, és sosem szabad véglegesnek tartani a nehéz helyzetet. Bárki, - még az is, aki azt hiszi, vele ez nem fordulhat elő - kerülhet nehéz helyzetbe. És akinek rendben van az önbecsülése, az nem fogja magát kevesebbnek érezni csak azért, mert kevesebb pénze van, tehát nem is fog ilyen jellegű kérdéseket írogatni. A tizenévesek gyerekek öngyilkos gondolatairól a pénzhiány miatt meg csak annyit, hogy ugyanezen öngyilkos gondolatok jócskán előfordulnak a gazdag gyerekeknél is, csak más lesz az indok... Az a tizenéves, aki valóban elégedetlen a sorsával, az tanul, hogy jobbá tegye az életét. Nem pedig fórumokon sír. Ugyanez igaz a felnőttekre is. Van, aki másodállást vállal, van, aki rengeteg dologról lemond a gyereke érdekében. De mindenekelőtt egészséges értékrendet tanít neki, miközben azért küzd, hogy sikerüljön stabilabb egzisztenciát teremtenie, és néha beleférjen egy-egy nyaralás, és pár közös családi program is a keretbe. Szárnyas Barbie-t pedig legfeljebb a gyerek szülinapján, vagy Karácsonykor hajlandó a bevásárlókosarába tenni...

Érdekes, mi is az a kategória lettünk volna, akit mindenki lebeszél, de olyan szépen felnőttem, a világon semmiben nem szenvedtem hiányt, sőt. Tök jó gyerekkorom volt.

Nagyon sok mindenkinek irreális elképzelései vannak. Az, hogy valakinek éhezik a gyereke nagyon messz áll a "hétezres barbira nincs pénz" kategóriától, és itt azokat is próbálják lebeszélni akiknek ilyenekre nincs pénze. És ez az ami baj.

Nem az van, hogy "éhezésre ne vállalj gyereket", hanem az, hogy addig ne vállalj, amíg nincs meg mindened és nem tudsz megvenni neki mindnet. És ez baromi sok embernek élete végéig lehetetlen lesz! De ettől nem fog éhezni a gyereke.

Egyébként én imádtam babázni és én sem kaptam meg a nagyon drága barbiekat, meg a mai napig emlékszem, hogy a barbi kishúgát a shelleyt akartam, és kaptam egy hasonlót, ami szinték kisággyal stb járt, csak nem a matteltől, gondolom jóval olcsóbb is volt. És örültem neki, tök jó volt. Azonkívül, akkora babaruha kollekcióm is volt, mert a kimaradt anyagokból anyám varrt nekem stb. stb.

Egy csomó mindent meg lehet adni a gyereknek kevés pénzből is, csak egyszerűbb megvenni és mindenki ráállt arra, hogy jézus ez milyen drága, nekem erre se, meg erre se telik.

Nekünk például anyósom varr majd játszószőnyeget, ami bababoltban 17ezer, és monapel pelenkát fogok venni, ami egy havi eldobhatós árából kiszolgálja a szobatisztává válásáig. Meg hasonlók. Pl. a waldorf baba is milyne nagy sláger, aztán hatezer forint, egy csomó kismamát hallottam, hogy siránkozik, hogy egy babáért ő nem tud annyit adni. Kérdem én, akkor miért nem varr egyet? És ilyenek miatt nem vállalnak gyereket, mert ezt nem tudják neki megadni. Senki nem az éhezőkről beszél, de itt a normálisakat beszélik le! Ez az, ami már túlzás.

A 18:33-as válaszolónak:

Nálunk például nagyon jó a lakóközösség az utcában. Segítjük egymást, amiben tudunk, és senki, semmiért nem kér pénzt. Olyan ez, mint egy "szívességhálózat". Így aztán mi például segítettünk a szomszédnak, amikor összetörte az autóját, és egy ideig mi vittük őt mindenhová. Ő pedig többek között szokott adni nekünk olcsó tojást (csirkéi vannak), meg gyümölcsöket, barackot, epret a kicsimnek, szilvát, stb. (Anyukám különben gyakran segít náluk a kertben...)

A másik szomszédnak telke van, rajta rengeteg almafa. Így az almát is fillérekért vesszük, ha éppen nem kapunk egy kilót ajándékba... :) Szőlő a saját kertünkben is van, ugyanígy mogyoró is, amivel meg mi látjuk el az utcát. :)

Mosni úgy mosok, hogy amikor tele van a gép tankja, csak akkor indítom el. A pelenkával spórolok, és bizony, a jobb minőségűt veszem, mivel így nem folyik ki belőle a cucc, és kevesebbet kell mosni, nem kell egy-két pisilés után cserélni. A fiam feneke pedig sosem piros, vagy kiütéses.

Hús mindig van az asztalon, néha házicsirke, házi, vágott birka a szomszédtól, de leggyakrabban bolti hús. Olyan húst veszünk, ami éppen nem annyira drága, változó, hogy mikor melyik az. (De sosem a zöld "akciósat" vesszük meg!) Gyakran van főzelék (időnként az is "háztájiból"), és időnként tészta is.

Játékot, ruhát sokszor veszünk a vaterán, még a jó minőségű játék is olcsó, és a legtöbbön nem is látszik, hogy használták. Ugyanezért járunk bababörzére is, ahol legutóbb pl. kettő ezer (!) forintért vettem a fiamnak egy szekrénnyi hihetetlenül szép nadrágot, vagány kisinget, ami nem is volt más babán, mert a család, akitől vettük, rengeteg ruhát kapott ajándékba...

Nem mondom, hogy egyszerű így gyereket nevelni. De nem lehetetlen. És ami a legszebb a dologban, hogy az én fiamat tartják az ismerős anyukák jólöltözöttnek, míg sok olyan anyukát látok, ahol anya puccos, elegáns, márkás ruhát hord, a picit meg mintha a rongyoszsákból húzták volna ki...