Szerintetek is gáz, ha egy 28 éves nő még a szüleivel él?

38 Na jó, ebben sajnos van valami. Nagyon sok ember sérült ebben a mai társadalomban, mert már annyi követelést támasztanak a fiatalok elé, hogy összetörnek. És ha ez nem elég, sokan se anyagi, se lelki támogatást se kapnak. Így még szép, hogy nem egészségesek, hanem betegek.

Ha jobb lenne itthon a megélhetés, biztos többen költöznének külön. De most annak semmi értelme nincs, hogy csak azért menjen a szerencsétlen nyomorult albérletbe, hogy éhbérért vajas kenyéren éljen egész hónapban és éjjel nappal gürizzen. Akkor már inkább várjon a családalapításig, meg gyűjtsön össze egy saját lakásra. Ez egészségesebb és logikusabb is.

Hát azért 28 év ma nem számít soknak ehhez. Én 31 éves koromig jártam egyetemre, 26-27 évesen jött az első ihlet, hogy külön szeretnék lakni, mert 2 felnőtt nő egy háztartásban nem fér meg.:) A lakáskerítési projekt meg eltartott 3-4 évig. a barátod is simán tarthat a projekt közepén minden családtagjával ezen vesződve.

Eladtuk a lakásunkat és két kisebbet vettünk az árán.

nagyapám azóta is minden nap elmondja, hogy nem normális külön lakni, mikor költözünk már végre össze....:D

Korábban ugyanis 4 generáció együtt lakott nálunk mindig.

szerintem teljesen normális és logikus. ha a nőnek nincs pénze, hogy fenntartson egy lakást (ami 75-85 ezerből nehezen megy), akkor még jó hogy nem menőzik, hogy ő "hűűű de önálló".

én mint nő a szüleimmel élek, én nem is szándékom elmenni. De ha adnának normális fizetést, akkor én is eljátszhatnám a hűű de önállóságot minden hiba nélkül.

"Szerintem azok az emberek akik külön élnek igenis sokkal önállóbbak, és könnyebben feltalálják magukat mint aki otthon van még mindig."

Csak részben igaz de nem mindenkire mert nem mindegy, miért van otthon kényelemből, kényszerből vagy muszájból.

Én is itthon élek anyámmal harmincon túl. És hidd el egy beteges, makacs öregasszonyt gondozni, vezetni a háztartást, intézni a hivatalos meg orvosi dolgait meg a sajátomat, szervezni az életet na az nem mindennapi.

Ezt egy önállótlan, gyermekded lélek nem tudja megcsinálni ehhez bizony fel kell ám nőni rendesen mert itt kemény felelősség van az emberen.

Ez egy alapos életre nevelő lecke. Aki ezt végig csinálja az már nem lesz egy elveszett ember.

"Mert: miért van otthon?

Kényelmi szempontokból."

Nálam ez minden csak nem kényelem. Egyenlőre még nem anyuka teszi a fenekem alá a dolgokat, hanem fordítva van úgyhogy egyedül is prímán ellenék csak a körülményeim nem engedik.

És a kényszer sem nevezhető kényelemnek. Ő a nyugdíjából már rég az utcán lenne. Én tartom el egyenlőre őt. Albérletre már nem futná annyit nem lehet össze dolgozni, hogy két háztartást vezessek és tartsak fent. Gép mögül olyan könnyű elintézni a dolgokat.

Úgyhogy véletlenül sem kell leírni emberileg azokat, akik otthon vannak még. Sokszor sokkal nagyobb élettapasztalattal, türelemmel és toleranciával rendelkeznek.

Minek erőltetni az elköltözést ha nem megy csak a szívás van belőle meg a nyomor? Csak, hogy megmutassam a világnak milyen felnőtt vagyok? Megy ez itthon is, itt sem vagyok másokra utalt, önállótlan gyermek.

Aki tud magáról gondoskodni az tud és innentől kezdve tökmindegy hol él, aki meg önállótlan az meg albérletben is az lesz erről teljesen felesleges vitatkozni mert minden ember más és mindenki más körülmények közt él.

Vannak albérletes barátnők, ismerősök. Valamelyik jól elvan mások meg csak nyűglődnek. Mint az egyik kolléganőm/barátnőm. Oltári felelőtlen, semmit nem tud, jár albérletről albérletre néha a tulajok átvágják a pénzzel, anyuka küld kaját meg pénzt, hogy kisegítse, gazdálkodni a pénzzel, háztartást vezetni nem tud. Egyik adósságból esik a másikba. Folyton sz..ban van valami miatt. Ha valaki nem főzött rá nem evett normálisat. Tőlem és egy szintén az édesanyját ápoló barátnőnktől tanulta meg, hogyan lehet értelmesen beosztani egy fizetést, kezelni a számlákat, a gazdaságos vásárlás, főzés és a háztartás vezetés alapjait de utálja csinálni. Ő tényleg jobban tette volna ha otthon marad mert még 29 évesen sincs felkészülve az életre. Csak a szórakozás, a divat, a költekezés az megy. Mint egy tizenéves csitri. Rendszerint a papucs pasasai csinálják meg a dolgokat. Már előre sajnálom az édesanyját mert ha egyszer leesik a lábáról az "önálló" és független lánya lesz az utolsó, akire érdemben számíthat.

Na erről ennyit.