Szerintetek is gáz, ha egy 28 éves nő még a szüleivel él?

6-osnak teljesen igaza van. Nem attól lesz önálló valaki, hogy elszalad otthonról.

Manapság ez a divat. Minél előbb lelépni otthonról, lerázni az öregeket mert az olyan ciki és fárasztó!

Régebben generációk laktak egy fedél alatt de meg is tanulták megérteni, tisztelni egymást és felhasználni az idősebbek tapasztalatait. Ők még tudták, mi az, hogy család. És mindenkinek megvolt a saját élete és tette a dolgát.

Ma már, az is öreg, aki elmúlt 30.

Ma mindenki le akar tiplizni minél hamarább, mert az menő az öreg meg idegesítő. Elmegy a kis hamvas barack egy albérletbe, de a feneke kilóg a gatyájából, mások zsebét tömi és nem jut előre élettapasztalata, emberismerete de talán önismerete nulla. De azért ő önálló mert lerázta az ősöket!

De azért hétvégén hazamegy, ahol anyuka kimossa a szennyest vagy bepakol egy hétre való főtt ételt.

Rendes kapcsolat a szülőkkel alig van ha nincs partner akkor sokan otthon gunnyasztanak egyedül mert szórakozásra már nemigen telik, anyuka, apuka meg egy másik lakásban úgyszintén magányosan. Az még jobb ha ők még együtt vannak.

Megéri? Az más ha a szülővel nem jönnek ki vagy odébbáll az ember egy másik városba dolgozni, vagy annyira kicsi a lakás, hogy nincs saját intim szférája.

Egy szép nagy családi házban szerintem kényelmesen el lehet férni úgy, hogy ne zavarják egymást.

Attól még meglehet a saját élete, életvitele saját kasszája. Az egy fedél alatt tartózkodás nem jelenti azt, hogy a szülők még mindig kontroll alatt tartanák a gyereküket.

A mai időkben, akinek lehetősége van gyűjtögetni az tegye meg!

A barátnőd teljesen egészségesen és logikusan gondolkodik. Nem őrá kéne hatni inkább neked kéne elgondolkodni.

Én már elmúltam 30. és még mindig anyámmal élek. Amikor volt társam nála éltem mert megvolt a magunk külön élete.

De amikor vége lett a dolognak akkor hazamentem.

Sosem kerestem annyit, hogy albérletre tellett volna.

Ha elmennék itthonról akkor a nap 24 órájából 48 kellene dolgoznom, hogy kifizessem az albérletet, finanszírozzam a saját életemet, és segítsem a kisnyugger anyámat, aki egyedül nem tudná fenntartani magát.

A lakást nem adjuk el mert kettő már nem jönne ki belőle és nem fogjuk adóra pazarolni az egyetlen értékes vagyonunkat, a hitel meg egyenesen öngyilkosság pláne egy kis keresetű embernek, aki senkitől sem várhat segítséget ha baj van.

Ettől függetlenül van saját életem. Megkapja a rezsi felét, néha bevásárolok mert én is eszek otthon és inkább én tartom rendben a háztartást nem a beteges anyuka rakja alám a dolgokat. És nem foglalkozik azzal mikor, hová megyek, kivel, meddig stb. Elvan a szobájában és kész.

De legalább egyikünk sincs egyedül és tudok neki segíteni a mellék pénzeket meg félreteszem. Sokszor kisegített már ez a kis plusz, mikor munka nélkül voltam. Ha elmentem volna albérletbe már rég belefulladtam volna valami adóssághalmazba.

Ilyen az élet.

Én 26 évesen mentem el otthonról, mert akkor költöztem össze a férjemmel. Ha nem ismertem volna meg őt, akkor biztosan a szüleimnél maradtam volna.

Ma nagyon nehéz megélni egy fizetésből, ha jól kijön a szüleivel, miért kellene valakinek sokkal rosszabbul élnie?

Te pedig törődhetnél a saját életeddel, ott minden rendben van?