Mit csináljak ebben a helyzetben? Nem értenek meg a szüleim.

20 éves vagyok, egyetemre járok, ez a 2. évem mérnökinformatika szakon. Első félévem elég siralmas lett, csomó tárgy nem sikerült, na jó az összes egy darab 2 esem lett csak. Nem úgy áltam hozzá a dolgokhoz, ahogy kelett volna, nem igazán tanultam. 2. félévembe az első félévet csináltam, uyganis indult kereszt félév minden tantárgyból, plusz ugye az egyikre felvettem a ráépülőt, mivel az meg lett. 2 db 2-es egy db 3 as és 2 db 4 es lett a termés. Nem vettek fel koliba (hála az első féléves tanulmányaimnak) ezért a 2. évemtől albérletben lakok, így muszáj volt diákhitelt is felvenni. Most ott tartok, hogy egy darab tárgy lehet, hogy nem sikerül, de a többi valszeg meglesz, 2-3-4 esel. Dolgozok is egyetem melett, általába heti egy napot, kedden mert az szabad illetve hétvégén néha. Azért, hogy valahogy segítsek a kölcségekbe, de igazábol sok kedvem nincs, és elég sok időt elvesz. Egyáltalán nem könnyű 4 órás munkát találni, sőt szinte lehetetlen, így nem tudok midnennap dolgozni, d epersze itthon elvárnák, de nem értik meg, hogy nincs. Melelsleg minnél többet dolgozok, annál több idő is megy kárba, nem érné meg napi 4 órás munka, mert az azt jelenti, hogy legalább 1,5 órát utazni is kell a városba, ami napi szinten sok, ha 2 szer 3 szor dolgozok 8 órát, több időt megspórolok, d e apénz ugyanaz. Általába találkozok a barátnőmmel, heti 2-3-4 szer, de sokszor 1-1 órákat, vagy van, hogy tanulok is közbe. Olyan ritkán van, hogy egy napot eggyüt töltünk, mondjuk egy hétvégét 12-től estig, de azért sokat vagyunk együtt. Az érettségim szerintem jó lett, vagyis annyi pontot szereztem, amennyi kelett, így bekerültem egyetemre, főleg azokat a tárgyakat huztam meg, ami kelett egyetemre, azaz az informatika és a matek, azok 68, illetve 79 százalék lett lettek, 5 ös, illetve 4 es. Az infó az emelt volt. Többi érettségim is meglett 65-70 % al 4 es, de ez igazábol nem számított. Szerintem jó lett, apám szerint nem, szerinte egy nagy büdös 0. Első félévem azér tlett szar, nem éreztem jol magam a koliba, de igazábol nem is ugy áltam hozzá a tanuláshoz, mindig halogattam, meg azt hittem egyszerűbb, ezt elismerem ebbe igaza van. Második félévemre szintén megkaptam, hogy 0, nagyon jól esett természetesen. Mindig megkapok mindent, ha meglátják, hogy fifázok az a baj, hogy fifábol nem fogsz megélni, ha azt látják hogy épp forma egyte nézek, akkor az a baj, ha netezek az a baj(mondjuk ebből lehet tényleg sok van) de szerintem nem jáccok sokat, és nincs sok kikapcsolódásom. Eemelett megkapom, hogy tanuljak angolt, napi egy órát legalább, de egyszeráen nem visz rá a lélek, meg kezdjek el 2. nyelvet tanulni orosz vagy német önerőből, de nem érdekel leszarom, nem érdekelnek a nyelvek, egy angol nyelvizsgám lesz majd ez a lényeg, sztem az bőven elég, másrészt nem érzem azt, hogy nekem önerőből menne nyelvtanulás, ha nem magyarázzák, nem értem meg. Ha persze bnőmmel vagyok, akkor azért is kapom az ívet. Azt is megkaptam iratkozzak be informatikai tanfolyamra, egyetem melett persze még dolgozzak is, nyelvet is tanuljak, és szórakozzak is, nem lenne időm egyszerűen. Ha hazautazok pestről, akkor az van, hogy itthon ne tanuljak, családdal legyek, meg mindig kitalálnak vmit, h mibe segítsek, d elegtöbbször olyan, amit egyedül is meg tudnának csinálni. Apám idegbeteg ha ugyvan és nagyon begurul nekem jön, és ordít össze vissza, szoval félek tőle, bántani nem szokott, nagyon rég fordult már elő ilyesmi, de ordít. Igazábol előre félek, mert szerencsére ebbe a hallgatói szerződéses szarba kerültem én is egyetemre, így ha nem fejezem be a képzési idő 1,5 szörösén belül az egyetemet, vissza kellene fizetni a képzés díját, ami ugy 1,5 milla, de miből? emellé jön a hitel meg minden... Semmiben sem értenek meg, nem hagynak élni, csak tanuljak dolgozzak meg segítsek, bármit csinálok, az a reakció ebből nem lehet megélni. Ugy érzem nem fog menni, hogy időben végezzek, vagyis már nem nagyon hibázhatok tárgyakkal, mindnenek elsőre meg kellene lenni szinte és félek. Nem akarok nagy adóságba kerülni. De abban sem vagyok biztos, hogy nekem való ez az egyetem, nem tudom, hogy abba kéne e hagynom. Ha abbahagyom most kb 600 ezret kéne visszafizetni, hála a hallgatói szerződésnek... Nem tudom őszintén szólva, hogy jó helyen vagyok e, de igazából a fő bajom az, hogy semmit sem akarok, és semmibens em értenek mega szüleim. Nem tudom mi szeretnék lenni, mit kéne csinálni semmit. Az biztos, hogy nem 80 ezret szeretnék keresni, hanem viszonylag normális életet akarok, de nem érzek semmit, hogy melyik lenne számomra jó út. Apám azt is mondja menjek be infó cégekhez és mondjam nekik, h nincs e gyakornoki állás, de sztem ez nem így megy, persze időm sinc sbemenni, meg szerintem kiröhögnének meg ciki is, sztem így nem lehet állást kapni, meg nem is érzem azt, hogy lenne tudásom. Egy biztos, a barátnőm nagyon szeretem, és nem szeretném elveszíteni. Ő ugy epesti, ott ismerkedtem meg vele, miután felkerültem, én vidéki vagyok, és lehet, hogy megszakadna a kapcoslat, ha nem pesten lennék, bár szerintem nem, mert megoldanánk. Szerintetek mi tévő legyek? Mit kéne tennem, és mit tegyek, h megértsenek a szüleim. Számomra sokkal fontosabb az, hogy legyen egy szerető feleségem és jó családom átlagos körülmények között, mint h milliomos legyek. De azért nem 80-ból akarok megélni.