Rosszul esik a szüleim hozzáállása, nem sírni szeretnék, csak magyarázatot találni! Valaki hasonló helyzetben?
Van párom már több mint 3 éve, akivel nagyon jól megvagyunk. Fiatalon jöttünk össze 17 éves voltam akkor. Anyukám nagyon nehezen viselte az első években, hogy van valakim, nagyon ellenszenves volt a párommal, pedig sosem volt oka rá. (Jól nevelt, udvarias, okos emberről van szó) Csupán "féltékeny" volt (ha fogalmazhatok ilyen csúnyán) és nagyon féltett tőle (nyíltan sosem mondta ki de mindig éreztette a kemény szavaival). 3 évembe került, míg megkedvelte a páromat, míg úgymond "befogadta" a családba végre. Eddig még egy karácsonyt se tölthettünk együtt mert a párom "idegenként" volt kezelve:-S
És innen a kérdés
A nővérem két hónapja ismerkedett meg egy fiúval, aki kedves és aranyos is, már most ő a sztár a családban, senkivel nem lehet másról, csak a srácról beszélni, mindenki alig várja, hogy velünk karácsonyozzon...én meg csak hallgatok, nem mondok semmit, mert még azt mondják féltékeny vagyok...nem vagyok féltékeny csak iszonyú érzés ahogyan körberajongják a tesóm párját két hónap után, az én páromat meg 3 év után is max jó ismerősnek könyvelik el, aki egyébként nem elfogultságból de nagyon rendes ember...
Csak próbálok választ kapni a dolgokra de nem tudok, néha meg már sírás környékez, mert azonban a párom is rájön a dolgokra...és neki is rosszul esne...:(
21-L
válasza:Nem teljesen értem az összefüggéseket...
Lehet, hogy 17 évesen ismerkedtünk meg, de olyan kötelék van közöttünk ami azt hiszem életre szól...
oké 17 évesen nem rajongtak érte mert féltettek, de 21 évesen örvendhetnének az én boldogságomnak is, nem?
válasza:
válasza:"Legalábbis több 23 éves családanyáról tudok, mint 17 évesről."
Azt hiszem rájöttem amit mondani akartál...
Én nem akartam 17 évesen családanya lenni. Nem is arról van szó...csak a szüleim támogatásáról, és ha akkor nem volt, hát legalább most, hogy látják ennyi éve mennyire boldogok és kiegyensúlyozottak vagyunk együtt...
Megjelenik ez a srác a semmiből és máris családtag, a párom meg 3 év alatt nem volt annak tekintve...csupán rosszul esik...ennyi az egész
Hát befogadták, de még mindig nem az igazi...
A párom aranyos, jól nevelt...kedves... senkinek semmi baja nincs vele, csak távolságtartóak vele...igazából nem is tudom megmagyarázni...
Ez már csak azért is rossz nekem, mert engem nagyon szeretnek a szülei és nem érzem fair-nek így a dolgot...
egyszerűen bánt:( és nem tudom mit lépjek, vagy lépjek-e
válasza: válasza: válasza:Annyi az egész,hogy a nővérednek kellett volna először behapsizni,mert ez a "sorrend".Most,hogy neki is van,jól körülugrálják,hátha elveszi tesódat feleségül.És utána jössz te.Számos ilyen párt ismerek,hogy elég galiba volt abból,hogy a fiatalabb lány hamarabb rátalált az igazira.
Szerintem ennyi.Téged mindig a kisebb lányként fognak kezelni.
21:34
Lehet benne valami, olyan szinten, hogy eddig neki nem volt senkije...most nagy az öröm...
De a párom is megérdemelné a szeretetüket, mert annyi mindenben számíthattam már rá...egyszerűen iszonyú rosszul esik...mindig mindenben segített a párom, kedves volt, udvarias, nem győzöm hangsúlyozni, tényleg nagyon jó ember. Én azt szoktam rá mondani, hogy a lányos-apák álma:D de tényleg...ezért bánt annyira. no meg azért mert tudom, hogy számára fontos, hogy szeressék...és számomra is
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!