Rosszul esik a szüleim hozzáállása, nem sírni szeretnék, csak magyarázatot találni! Valaki hasonló helyzetben?
Van párom már több mint 3 éve, akivel nagyon jól megvagyunk. Fiatalon jöttünk össze 17 éves voltam akkor. Anyukám nagyon nehezen viselte az első években, hogy van valakim, nagyon ellenszenves volt a párommal, pedig sosem volt oka rá. (Jól nevelt, udvarias, okos emberről van szó) Csupán "féltékeny" volt (ha fogalmazhatok ilyen csúnyán) és nagyon féltett tőle (nyíltan sosem mondta ki de mindig éreztette a kemény szavaival). 3 évembe került, míg megkedvelte a páromat, míg úgymond "befogadta" a családba végre. Eddig még egy karácsonyt se tölthettünk együtt mert a párom "idegenként" volt kezelve:-S
És innen a kérdés
A nővérem két hónapja ismerkedett meg egy fiúval, aki kedves és aranyos is, már most ő a sztár a családban, senkivel nem lehet másról, csak a srácról beszélni, mindenki alig várja, hogy velünk karácsonyozzon...én meg csak hallgatok, nem mondok semmit, mert még azt mondják féltékeny vagyok...nem vagyok féltékeny csak iszonyú érzés ahogyan körberajongják a tesóm párját két hónap után, az én páromat meg 3 év után is max jó ismerősnek könyvelik el, aki egyébként nem elfogultságból de nagyon rendes ember...
Csak próbálok választ kapni a dolgokra de nem tudok, néha meg már sírás környékez, mert azonban a párom is rájön a dolgokra...és neki is rosszul esne...:(
21-L
Nem éreztél olyat, hogy a nővéred mindig is előtted szerepelt a szüleid előtt mindenben? Csak egy picit is??
Lehet oka ez mindennek. De ha nem, akkor passz. Bár nekem azért ez gyanús.
Valami elkerüli a figyelmed.A szüleid nem szándékosan teszik ezt a különbséget.Miért van az,hogy a te párod olyan nehezen tudták elfogadni,talán azért mert: "Jól nevelt,udvarias,okos ember,aranyos,kedves."Még a végén kiderül hogy egy angyal,lecsatolható szárnyakkal.A szüleid bizonyára sátánisták,vagy nem ezt az angyalt képzelték el melléd,vagy egyszerűen túl korai volt 17 évesen leragadnod mellé.Erről lehet szó,hogy a szüleid konzervatívak,és annak idején rossz érzéseik voltak azzal kapcsolatban hogy összejöttetek ilyen fiatalon,és a rossz érzések elhalványultak a 3 év alatt,de nem változtak át pozitív hullámokká.
A nővéred viszont maga a megtestesült norma,a kellő időben talált férfit és a szüleid számára ez már teljesen természetes és örvendetes.Tehát nem a két férfi jelleméről és szimpátiájáról van szó,hanem a szüleid morális rendszeréről.Hihetetlen,de ha ma jönnél össze a pároddal,akkor a szülők ugyanúgy rajonganának érte mint a nővéred palijáért,pusztán azért mert ebben az esetben már egy felnőtt nő komoly udvarlója lenne,nem pedig egy 17 éves tinié.
Persze hogy ez bánt,de nem tudsz tenni semmit nem nevelheted meg a szüleidet.Viszont ha a párodra számíthatnak a szüleid,például segítene valamiben,vagy bármilyen jó dolog amitől a szülők úgy érzik hogy miattuk teszi,az sokat lendíthet a szimpátiájukon.
Van amiben éreztem, mindig ő élt át "elsőnek" mindent én sok mindenben második voltam, az annyira nem volt érdekes már senkinek...az első napi, az első suli, az első vizsga, az első kicsengetés, az első egyetem...de éreztem ilyent, csak megpróbáltam mindig "nem észrevenni"...
Nem mondom, hogy nem szeretnek engem, csak én második gyerek vagyok, másodikként éltek át velem mindent...
Nem is hibáztatom őket ezért...
na jól leírtam...igazából most juttattad eszembe...
köszi neked is...
A legkevésbé a szüleim hozhatják fel azt, hogy ki mellé "ragadok le" 17 évesen, mert ők 15 éves koruk óta vannak együtt...
Amúgy nem leragadtam a párom mellé, hanem nagyon szeretem és igen eltudom képzelni vele az életemet, szerintem ez nem gond. fantasztikus, hogy mindennap jobban és jobban szeretem, úgy érzem ez sosem múlhat el...és ameddig nekünk ez jó addig másnak semmi köze, hogy "leragadunk-e".
És igen felnőttünk mindketten most már el lehet fogadni.
A páromat meg azért "istenítettem", hogy kicsit vázoljam a helyzetet. Ha nem így lenne nem írnám...
Végül is látok abban valamit amit írtál, lehet van benne valami, viszont rosszul esik, mert már nem tinik vagyunk...hát ez van, nem most futottunk össze, hanem 3 éve...most akkor már ne is legyünk boldogok?:-S
köszi neked is
A párom csendesebb, visszahúzódóbb...a másik srác inkább nyomulós, beszédes party arc...és? attól mindkettő lehet jó ember, nem?
Köszi a válaszotokat, elmegyek lefeküdni.
21
na, tényleg mentem
Én külön választanék két lehetséges okot a szüleid viselkedésére:
- Az egyik rólad szól. Mindig a nagyobbik gyerek "töri be a szülőket" . Első önálló kirándulás, buli, csók. A második gyereknél már engedékenyebbek, mert látják a nagyobbnál, hogy nem olyan veszélyes dolgok ezek.
Hát ez nálad megfordult. Szerintem megijedtek, nem elég, hogy egy vadi új helyzettel szembesítetted őket, de te voltál a "sérülékenyebb kissebb".
- A másik: Lehet, hogy tényleg van valamilyen ellenérzetük a pároddal szemben.
Szerintem ülj le velük beszélni. Mondd el nekik, hogy szükséged van arra, hogy érezhetően áldásukat adják a kapcsolatodra.
Lehet, hogy meglepődnek, mert ez az áldás már régóta megvan, csak a régi viselkedési formák, érzelmek rögzültek.
Nálad nem rögzültek a szüleiddel és a párodhoz fűződő ellenszenvükkel kapcsolatban régi érzelmek, aminek már nincs alapjuk?
Én megkérném őket, hogy karácsonyra eljöhessen a párom.
És egyben meg is beszélném a gondjaimat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!