Rosszul esik a szüleim hozzáállása, nem sírni szeretnék, csak magyarázatot találni! Valaki hasonló helyzetben?
Van párom már több mint 3 éve, akivel nagyon jól megvagyunk. Fiatalon jöttünk össze 17 éves voltam akkor. Anyukám nagyon nehezen viselte az első években, hogy van valakim, nagyon ellenszenves volt a párommal, pedig sosem volt oka rá. (Jól nevelt, udvarias, okos emberről van szó) Csupán "féltékeny" volt (ha fogalmazhatok ilyen csúnyán) és nagyon féltett tőle (nyíltan sosem mondta ki de mindig éreztette a kemény szavaival). 3 évembe került, míg megkedvelte a páromat, míg úgymond "befogadta" a családba végre. Eddig még egy karácsonyt se tölthettünk együtt mert a párom "idegenként" volt kezelve:-S
És innen a kérdés
A nővérem két hónapja ismerkedett meg egy fiúval, aki kedves és aranyos is, már most ő a sztár a családban, senkivel nem lehet másról, csak a srácról beszélni, mindenki alig várja, hogy velünk karácsonyozzon...én meg csak hallgatok, nem mondok semmit, mert még azt mondják féltékeny vagyok...nem vagyok féltékeny csak iszonyú érzés ahogyan körberajongják a tesóm párját két hónap után, az én páromat meg 3 év után is max jó ismerősnek könyvelik el, aki egyébként nem elfogultságból de nagyon rendes ember...
Csak próbálok választ kapni a dolgokra de nem tudok, néha meg már sírás környékez, mert azonban a párom is rájön a dolgokra...és neki is rosszul esne...:(
21-L
oké, 3 év nem nagy idő de több mint a 2 hónap...akárhogy tesszük-vesszük.
Lehet nem úgy fejeztem ki magam, ahogy kellett volna, egyszerűen csak nyomoroncul érzem magam ettől:( és kitaszítva a páromat...
Félreértés ne essék a sráccal nincs semmi bajom, tényleg kedvesnek tűnik
válasza:Én tökéletesen tudom miről beszélsz. Nekem anyukám viselkedik így...másfél éve vagyok együtt a párommal (20 éves vagyok) és még mindig idegenként kezeli, még mindig nem képes többesszámba beszélni rólunk, mindig csak én én én és én, de soha nem kérdezi a párommal mivan...nem értem ezt a viselkedést, pedig az én párom is jólnevelt és kedves nagyon, ő érzi hogy anyu nem úgy áll hozzá ahogy kéne, de mégis mindig mosolyog és segítőkészen a rendelkezésére áll. Apu anyunak az ellentéte, imádja a párom és imád vele lenni....ki az aki ezt megérti...
És van abban valami, hogy féltékeny a te anyukád is meg az enyém is!Ez bennem is ugyanígy fogalmazódott meg!
válasza: válasza:
válasza:köszönöm, kedvesek vagytok!
Felhozom majd a témát valahogy, bár ahogy édesanyámat ismerem alapból le fog szólni...:-S sajnos.
Én is erre gondoltam, hogy a páromban a "gyereket" látják a másik srácban (aki 2 évvel idősebb nála) meg egy komoly férfit...sajnos nem tudom mit tehetnék, annyit filóztam már ezen és egyre bonyolultabbnak és elkeserítőbbnek ítélem meg a helyzetet. Számomra nagyon fontos (lenne) az elfogadás a szeretet mindkét szülő részéről, mégsem érzem...próbálok tenni érte de nem megy...nem tudom mit tegyek...
a párom szerint két hónap után kicsit "benyomult" a srác...eddig összesen 2x találkoztak a nővéremmel...nem értem a csak a válaszokat keresem...hogy miért...
Azt meg látom, hogy a páromnak már most feltűnik ez a túlzott bizalmaskodás...:-S nem tudom
Mindenkinek köszönöm a kedves válaszát!
válasza:Azért mert a szüleim mégis csak a szüleim...végül is nem velük élem le az életemet, hanem a párommal (remélhetőleg) de azért fontos lenne...
kosz neked is!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!