Mit lehet ilyen helyzetben tenni? A szüleim kikészítenek!

Apámról ne is beszéljünk, egy idegbeteg állat, aki ha nem tetszik neki valami, mindenkivel ordibál mint valami hülye...

Az anyám pedig egyszerűen csak...hogy is mondjam, szóval nem százas..

Mindenkinek hazudozik rólam, de ilyen kis piti dolgok miatt, hogy például tesóm mondott egy viccet, én meg nevettem rajta, mire másnap itt mesélte tök jókedvűen, hogy a munkatársaival hogy tárgyalták ki, hogy én biztos fogyatékos vagyok, mert anyám bemesélte nekik, hogy én csak úgy a nagy semmin röhögök meg ilyenek.

Ezen kívül mindenért lehülyéz, ma épp az volt a baja, hogy vettek valami új fajta szalámit, én meg nem szeretem a szalámikat, mert egyszerűen már a szaguktól is rosszul vagyok, amikor legutóbb ettem téliszalámit, kih.nytam az egészet, szóval nagyon utálom ezt az ételt...És ugye vettek egy új szalámit, én meg akarták velem kóstoltatni, én meg mondtam nekik, hogy nem akarom, mert nem szeretem (és amúgy már a szagából tudtam, hogy én ezt tuti nem fogom megenni), mire őrjöngött vagy fél óráig, hogy én biztos elmebeteg vagyok, blablabla.

Meg amúgy anyám már mindenkit idegesít a családban, mindenkihez amikor csak teheti, megy oda kötözködni, de szószerint minden kis apróságba beleköt...

Sőt, egyszer azért veszekedett velem, mert én amúgy is fázós vagyok és reggel kinéztem, hogy milyen az idő, és éreztem, hogy tök hideg van, így fel akartam venni a vastagabb kabátomat. És az volt a baja, hogy milyen fogyatékos vagyok, és ne féljek, majd ki fognak röhögni az osztálytársaim. Hát már nem azért, de fázzak fel akkor? Meg amúgy is, olyan hidegben ki nem szarja le nagyívből?

És rendszeresen azzal fenyeget, hogy beadnak a diliházba. Mondjuk még ott is jobban érezném magam, mint az ő társaságában, de lényegtelen...

Már annyira nagyon elegem van belőlük! Eddig még tűrtem, nem szóltam vissza, ha valami orbitális nagy hülyeséget mondtak vagy csináltak, pedig szerintem jobban tettem volna...Csak hát mondjuk az a baj, hogy képesek lennének azért is megverni vagy ilyesmi....komolyan nem normálisak... Mit tudnék csinálni? Azzal már próbálkoztam, hogy suli után szakkörökre mentem, hogy minél kevesebbet legyek itthon, de 1. még ezért is veszekednek velem, hogy én "mi az Isten f@száért nem bírok iskola után rögtön hazajönni, miért kell kóborolni", meg még ha egy pér óráig nem is vagyok itthon, utána muszáj hazajönnöm, és az a szokásuk, hogy 5 percenként ordibálnak nekem, hogy már megint csináljam ezt, csináljam azt. És azzal nem is lenne bajom, hogy besegítek a házimunkában, mert egyébként ha kell, elmosogatok, st miután az iskolából hazajövök, mindig az az első dolgom, hogy elmosogatom, ami ott van, de úgy tanulni se lehet, ha minden hülyeség miatt lehívnak. És még nekik áll feljebb, ha a huszadik szólongatás után már ingerülten mondom nekik, hogy tessék, mert már tököm kivan, hogy egy 5 percre nem tudok leülni anélkül, hogy megint lenne valami kínjuk.

Most úgy őszintén, ez normális? Vagy csak nálunk ilyen idegbeteg mindenki? És mit csináljak még, hogy nyugtom legyen végre?