Van itt olyan család, aki nem tud félretenni semennyit?

"Nem sirànkozni kell hogy nincs munka hanem felemelni a kicsi hátsodat és elmenni elvàllalni olyan munkát is amit " a te végzettségeddel megalàzo). Idősgondozàs, takarítás stb."

Ne haragudj, de itt muszáj közbeszólnom, ez nem így működik. Én ugyan nem panaszkodok, nincs rá okom, tehát nem akarom itt ecsetelni, hogy nekem milyen sz*r az életem, mert nem az. Bár most nincs munkám, de azért megélünk egy keresetből, úgyhogy még ha azért nem találnék semmit, mert válogatok, akkor sem dőlne össze a világ, nem is unatkozok itthon, itt vidéken mindig akad valami munka a ház körül is.

De nem válogatok az álláskeresésnél, a lényeg, hogy a környéken legyen a munka, tehát ne kelljen elköltöznöm a családomtól, meg fizikailag bírjam. Dolgoztam már irodában ugyanúgy, mint gyárban. Most is elmennék: eladónak, pénztárosnak, takarítónak, gyári betanított munkásnak, vagy akár a közmunkát bevállalnám, de sehova nem kellek és itt már éves nagyságrendben beszélünk.

Tehát azért nem ilyen egyértelmű ez, mint ahogy itt sokan leírják, hogy "azért nincs munkád, mert válogatsz".

Én 28 évesen, ügyvédjelöltként még annyit sem keresek, hogy magamat fenntartsam, úgyhogy otthon élek, szülőkre utalva.

A keresetem a havi kiadásaim töredékét fedezi (bérleti kapásból lejön pl. belőle, és marad alig 50.000,- Ft egész hónapra, amiből ebédelek a munkahelynél, és kész kb...), minden másban még el kell tartani.

Úgy érzem, a világ vége a helyzetem.

Félretenni? Én ezt nem is ismerem. :(

32-es!!!

Kikérem magamnak!!!

Én 29 éves vagyok 165cm és jelenleg 102kg (+ amit a baba miatt még hízok), szemüveges, sajnos kopaszodó, erősen őszülő stb... mégegyszer ne merj :D :P berakni a MINDENKI kategóriába:)