Szeretők, tudtok nyugodt lelkiismerettel élni?

22.46:bizony az vagy!Ismeretlenűl ágyba bújsz valakivel?Nem is vagy kiváncsi a családjára,a barátaira?És ha az ő családja a texasi láncfűrészesek?

Egyébként közel 40 évesen ha még senkit nem csaltam meg lánykoromban,most meg ugye a férjemet sem kívánom megcsalni,akkor ez már bizony nem fog változni.

Bizony volt olyan,akit "megkívántam"elábrándozott az ember,hogy jó lenne vele.Viszont nem muszáj tüzelő szukaként viselkedni.Ez van.Én tudom,hogy soha.(egyébként megjegyzem lánykoromban is tiszteltek a fiúk,rengeteg fiú barátom volt-a szó eredeti értelmében-hallottam beszélni őket a lányokról,jó érzéssel töltött el,mikor hallottam egy bulin,mondták a fiúnak hagyjon békén,mert nem "olyan "vagyok,keressen más bukszát.)

"Ismeretlenül ágyba bújsz valakivel?"

Isten ments!Soha!Előtte mindig családfakutatást tartok,no meg amíg be nem mutat az egész családjának,hozzám sem érhet!Arról nem is beszélve,hogy esetleg majd akkor hajlandó leszek ágyba bújni vele,(megjegyzem akkor sem biztos,mert lehet hogy előbb felteszek itt egy kérdést,hogy nem ocsmány dolog-e....) ha már írásba adta,sőt,tanukkal igazolta,hogy teljesen független,de még jobb ha már legalább egy éve független,az esetleges bonyodalmak elkerülése érdekében!!!

Konzervatív,álszent,begyöpösödött.Ezek jutnak most eszembe.

(Bocs hogy én válaszoltam ahelyett akihez iménti elmés kérdésedet intézted )

Ma 22:56 és 23:16-osnak válaszolnék.

Most itt tényleg nem az ilyen esetekről van szó, ahol egy nő összejön egy férfival és csak később derül ki, hogy a férfinak van valakije!

Ebben a szituációban nem is úgy fejezném ki a nőt, hogy "szerető". Viszont abban az esetben, ha az asszony létéről való tudomásszerzés után is folytattátok a viszonyt, na, onnantól kezdve voltál szerető!

A válasz megírásának időpontja: ma 23:12

szóval te előbb megismerkedsz az összes barátjával. aztán ágyba bújtok, hogy megállapíthassátok hogy szexuálisan nem illetek össze. gratulálok!

22:46-os vagyok annyit tennék még hozzá annak a kedves utánam válaszolónak aki leszólt az önbecsülésem miatt, meg hogy fél nap alatt el lehet válni...

Könnyű más életébe és kapcsolatába belelátni. Fogalmad sincs, hogy miért voltam szerető, és hogy miért nem lépett le otthonról fél nap után. Hát azért, mert van egy gyereke. Ha ő nem lenne, már aznap csomagolt volna, ahogy összejöttünk. De a gyerek nem tehet rólam, nem tehetett a rossz kapcsolatukról sem. Nagyon sokáig örlődött, hogy mi lenne a helyes döntés. Sokat harcolt ellenem, mert bár szeret, mégis úgy érezte a fia mellett a helye, mert ő a gyereke. Sokszor szakítottunk, amikor azt mondta, hogy ezt már nem bírja, mert van lelkiismerete, és inkább a családdal marad, de két napnál tovább nem bírta nélkülem. És nem azért mert ráakaszkodtam. Ha kimondta, hogy ennyi, soha nem kerestem, ő hívott mindig először. Tudta, hogy ez így nem jó, mégsem volt képes lépni, én meg nem erőszakoskodtam. A gyerek pici volt, az exe nem dolgozott, esélye sem lett volna egyedül megélni a gyerekkel. Aztán rájött, hogy ez így nem mehet tovább. Hogy attól is lehet jó apa, ha nem él velük. Meg, hogy hiába él a fiával, ha abszolút nem élnek szeretetben. Állandóan vitáztak. És két év után mondta azt, hogy elég volt. Ő ezt nem bírja. imádja a fiát, de belém szerelmes és velem marad, mert ez így jó. Addigra anyagilag is megengedhette magának, hogy támogassa annyira az exét, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt, és így megbékélt a lelkiismeretével is valamelyest. Persze az egy dolog, hogy az exnek ez rohadtul nem volt elég, és havi 100ren felül még kellett volna pénz neki, és sumákul beadta a papírt a bíróságra, hogy a párom nem törődik a gyerekével, nem költ rá és egy fillért sem adott nekik és visszamenőleg még gyerektartást követel, de mindegy, ez gondolom tök érthető. Persze a párom a f.asz, aki semmilyen papírt nem íratott a nővel, hogy mennyi pénzt adott neki havi szinten és még őt hurcolják eg úgymond. A gyereket azóta sem hozhatja el, csak az anya lakásán láthatja. A játszótérre nem viheti le. persze a bíróság sz.arik rá egy éve ül a dolgon, és nem tesz semmit. De nyílván ez így normális!

Úgyhogy nem mindig ítélkezni kéne először, hanem megismerni a másik oldalt is!