Hogyan tudnak manapság a fiatalok 22-23 évesen összeköltözni?
Bevaklom, mindig irigykedve olvasom, hogy egyesek már ennyi idösen együtt èlnek... nem èrtem, hogyan.
Itt a keleti règióban az ember diploma nèlkül kb. csak plàzás eladó vagy àrufeltöltö lehet 70 ezerèrt, kèt ember èppen kijön belöle, de hosszú távon nyilván nem megoldás.
Azok az ismeröseim, akik ennyi idösen összeköltöztek, mind vagy így èlfegèlnek minimàlbèrböl (de fèlrerakni nem tudnak), vagy a szülök finanszírozzák öket, vagy az egyik fèl eltartja a másikat - mindenki így csinálja?
ahogyan nagyon sokan az egyetem mellett albérletben laknak, mert kolit sem kapnak, úgy nem sok idegennel, hanem a párjukkal költöznek össze.
Én úgy gondolom, hogy amíg iskolába jár az ember, és a szülők megtehetik, addig nem "gáz", vagy " ciki" a szülők támogatását elfogadni.
Mi amúgy a kollégiumon belül költöztünk össze (2 fős szobák voltak), majd a párom örökölt lakásába.
Nem mondanám szerencsének azt, hogy meghalt az édesapja....!!!
Viszont mi is albérletben kezdtünk volna(és tán maradtunk is volna), ha nem így alakul.
Diákmelóból, ösztöndíjból, szoctámból jól gazdálkodtunk még a koli ideje alatt, és így az összeköltözéskor a felújítást el tudtuk kezdeni. apránként 2 év alatt csináltunk meg mindent.
engem támogattak még az első 3-4 hónapban a szüleim, amíg abszolváltam, a párom önfenntartó volt már 18 éves korától, azóta nem élt otthon. (vagyis neki már nem létezett otthon, mert anyaotthonból, bérlakáson át rokonoknál ismerősöknél húzták meg magukat, 14 éves korától az anyukájával a szülei válása után)
Mindenki úgy csinálja, ahogy a helyzete diktálja, vagy ahogy tudja.
22 évesen költöztünk a lakásba össze, most 3,5 évvel később 2 hét múlva házasodunk. félrerakni eddig sokat tudtunk. (2 lakástakarék (40E) plusz volt 1M-ft -unk) 8 hónapja nincs munkám, így egy részét feléltük, a másik része meg elmegy az esküvőre most.
de ha belegondolunk akkor a ltp az pont egy albérlet, és mi azon felül is tudtunk félretenni, akkor igaz, hogy nem sokat, de aki albérletben lakik, is tud félrerakni. nem egy lakásra, de azért tud. szerintem ha nincs semmi alapja az embernek, akkor a mai világban nem is érdemes sajátra gyűjteni, mert nem éri meg, de a magyar mentalitás még mindig olyan, hogy "az albérlet pénzkidobás, saját KELL"
PEDIG EZ BAROMSÁG.
Az a baj, hogy egy keresettel számolsz. Anno, én is fizetős fősulira jártam, de levelező tagozatra mentem. Pont azért, mert a szüleim még ruhát sem tudtak venni, nemhogy albérletet támogatni.. (önhibájukon kívül egyszerre lettek munkanélküliek)
Szépen elmentem dolgozni minimálbérért az első helyre dolgozni és addig keresetem állást az alulfizetett munkahelyemen, ameddig nem kaptam egy normálisat. Addig persze otthon maradtam és a kevés fizetésemből is segítettem a szüleimet.
Találtam jobb állást (9 hónap munkakeresés után) 19 évesen kaptam 90 ezer forintot, a párom fizetése szintén ennyi volt. Ilyen feltételekkel költöztünk 1 szobás garzonba, semmi segítség nem volt a szülők részéről.
Simán kijöttünk ennyi pénzből. Igaz, hogy ez 10 éve volt, de mai viszonylatban is két hasonló keresetből azért ki lehet jönni. S én még fizettem magamnak a fősulit is 180 ezer / félév volt.
A húgom pl. szintén levelezőn jár, s egy szobát bérel pesten. Egyedül tartja el magát a keresetéből. Nincs eleresztve sem, de viszonylag jól él. Vidékről költözött fel, mivel ott több a kereset. Ő is levelezőn végezte ela fősuliját, igaz ő államilag finanszírozottra járt.
Szia Parom es en is jol keresunk (ill. En a gyes elott ) pedig mind a ketten szakmasak vagyunk... Nincs diploma!
Van 2 csaladihazunk 1 autonk.. Haladunk! O autoelektronikus! Nincs olyan amit ne tudna megcsinalni, en meg fodrasz (kerekedelmi es vendeglato uzlet vezeto is... En 3 labon allhatok...
21 évesek voltunk mikor összeköltöztünk. ez annak a szomorú szerencsének köszönhető, hogy akkor haltak meg a nagyszüleim, mikor a páromat megismertem. kicsit talán túl spirituálisan hangzik, de olyan, mintha a nagyimék ők küldték volna, hogy vigyázzon rám az életem hátralevő részében.
szóval örököltem egy házat vidéken, ezt eladtuk, vettünk belőle a fővárosban egy kis lakást, és azóta együtt élünk. az elején a szülők beszálltak a költségekbe, de nem rohangáltunk mindenért hozzájuk. azóta mindketten dolgozunk, eltartjuk magunkat. szerencsére a páromnak jó végzettsége van, nem keres rosszul. nekem nem olyan fényes a fizum, de komolyabb pénzgondunk még nem volt, amire kellett, arra mindig jutott.
26L
Mi 22 és 25 évesek vagyunk, fél éve lakunk együtt albérletben:
- párom dolgozik, az 200e
- szülői támogatás
- én kapok ösztöndíjat
Nem vagyunk gazdagok ez látszik, de ebből normálisan meg lehet élni. Persze így nem vállalnánk gyereket, de kezdetnek elvagyunk ennyiből. Én még tanulok, nyilván utána dolgozni fogok.
Jah, bocsi, utolsó vagyok, kimaradt:
A férjem sem keres százezreket, sőt(!!), mégis tudunk félrerakni, a keleti országrészen élünk... :)
Testvérem 20 éves volt a barátja 23.
Talán 150K-val kimentek németországba. Német cégnél kaptak munkát. Albérletben laknak. 5 hónap után kocsit vettek. Amit rá másfél évvel egy karambolban totálkárra törtek, a biztosító nem fizetett nekik, de már új kocsit vettek. Magyarországon nem lehet megélni, összeköltözés is ebben a korban a számolgatásról szól, hogy megtudjanak élni. 2 éve laknak kint.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!