Hogyan tudnak manapság a fiatalok 22-23 évesen összeköltözni?

Nehéz ügy. Általában aki nem örököl lakást, vagy a szülők nem tehetősek és vesznek lakást, esetleg segítenek fizetni a kölcsönt, akkor azok a párok vagy a szülőknél, vagy albérletben kezdik a közös életet...

22 és 24 évesek vagyunk, 1 éve élünk külön a szülőktől albérletben, egyetemisták vagyunk. Amiből élünk: ösztöndíjak, diákmunka és szerencsére a szüleink vannak olyan helyzetben, hogy tudnak támogatni (pl. befizetik a bérleti díjat, vagy elvisznek bevásárolni néha).

én biztos nem költöznék úgy el, hogy nem tudom azt saját magam finanszírozni és a szüleim támogatására szorulok. k..va nagy függetlenedés :D

Szerintem van aki a szülőkhöz költözik, nem pedig külön lakásba. És persze van aki örököl. Az, hogy összeköltöznek még feltétlenül jelenti, hogy külön háztartásban élnek. :)

21 éves vagyok,keleti megyeszékhelyről.A párom Pest mellett lakik,így nem volt kérdés,hogy érettségi után Pesten tanuljak tovább,csak hogy vele lehessek...Így suliidőben nála lakom,hétvégente hazajárok.Párom 35,ha ez számít valamit.Az igazság az,hogy a mi kapcsolatunkban,az örökös ingázásban(bár imádok utazni-vonatozni,de rengeteg kiadás,illetve családom,kutyáim is hiányzanak stb)semmi irigyelni való nincs.Mint mondják,lakva ismerszik meg az ember...Inkább külön vagyunk már,mint együtt,sajnos nem működik a dolog.Ami az anyagiakat illeti,mert ezt is kérdezted:szülők tartanak szégyenszemre,mert diákmunkát éveken át kerestem,protekció nélkül még az sem(!!)volt itt keleten,most már szakmám gyakorlati részét iskolán kívül töltöm,ezért kapok fizetést így már jobban érzem magam,hogy nem az egyébként sem jómódú szüleim nyakán élek,hanem magam is keresek.Páromnak Pesten sincs valami jó munkahelye,igaz neki csak érettségije van,ha őt nem segítenék ki néha a szülei,még a mostaninál is rosszabb helyzetben lenne.Bár ha háromszor ennyit keresne,akkor sem lenne pofám tőle bármit is kérni,elég az,hogy heti két estét ott lakhatok és amennyire lehet,spórolok a vízzel-villannyal,így nem sok vizet zavarok.De azért tanulok és van ezernyi tervem amit szeretnék és ha Isten is úgy akarja,fogok is csinálni,hogy ez a helyzet javuljon s idővel én tudjam visszaadni a szüleimnek azt a sok segítséget,amit tőlük kaptam éveken át.Hogy ez a díszes kapcsolatom hogyan alakul,nem tudom,de az biztos,hogy aki tanul és céljai vannak,előbb-utóbb ki tud törni a nehéz helyzetből,még ha néha kilátástalannak is tűnik.

tanuláshoz segítség rendben van, de hogy ő össze akar költözni a párjával és ehhez kér/vár/kap szülői segítséget, na az nonszensz