Hogyan fognak önállósodni és családot alapítani a mai fiatalok?

Nekem sikerült,19 éves korom óta önálló vagyok,nemrég vágtam bele a saját lakás projectbe egyedül,nehéz volt.Alig bírtam magam fenntartani hónapról hónapra.Most pedig egy nem várt családi tragédia miatt kezdhetek mindnet elölről,úgy,hogy másról is gondoskodnom kell.Viszont akarom csinálni,szóval végig is csinálom.

Nem tudom, én is ezen aggódom. :( 17 éves vagyok, és olyan kilátástalannak tűnik minden. A szüleim nem tudnak támogatni pénzzel, ert sajnos így is nehezen élünk meg. Nagyon nehéz lesz.

Szülői segítség, jól választott szakma, külföld vagy ezek tetszőleges kombinációja.

Én is ezen agyalok folyamatosan, szinte tönkretette a legszebb éveimet az ezen való folytonos aggódás. Míg a korombeliek bulizgatnak (21 vagyok amúgy) és minden hétvégén részegen fetrengenek anyuci-apuci pénzéből, én addig próbálok egy vállalkozást felépíteni, hátha maajd, egyszer jobb lesz. Bár a szüleim tehetősebbek voltak mindig is, ezzel egyetemben sajnos önzőek is, akik sosem támogattak engem igazán, így ennyi idős koromra rá kellett jönnöm, hogy vagy megteremtem magamnak a jólétet vagy sosem lesz belőlem semmi, mert a szüleim nem fogják alámtolni, hiába tehetnék meg. Nem értem, miért nem fogják fel, milyen fontos szerepe lett manapság a szülői háttérnek, hogy ha nem támogatnak 100%-ig, akkor meg is gebedhetek, akkor sem jutok sehova, mivel még elindulni sincs pénzem, na meg erőm sem (legalábbis én ezt érzem sokszor). Lassan lediplomázom, végtanultam, végküzdöttem az egész eddigi fiatalkorom, nem buliztam, nem lógtam, hanem tanultam és dolgoztam, mégis ugyanott tartok, mint a régi iszákos, drogos barátnőim, akiket anyuci pénzel - ja, csak nekik kevesebb ősz hajszáluk van, én már azokat is alig bírom eltüntetni. Más legalább örököl a rokonai után, nekem erre sincs esélyem, a nagyszüleim úgy meghaltak, hogy egy árva petákot nem hagytak ránk, a párom nagyszülei is hasonlóak. Úgyhogy maradt a külföld, 1-2 éven belül nyugatra költözünk, visszük a vállalkozást (ha beindul) és ott próbáljuk meg felépíteni az életünket. A párom már most Ausztriában dolgozik, de születésem óta osztrákok közt élek, ismerem őket, nekik a magyar csak csicskának jó, ezt nem lennék képes 65-70 éves koromig csinálni, ezért próbálunk vállalkozást építeni. Ez az egyetlen reményünk jelenleg.

Sehogy! Mert az államra és segélyekre támaszkodva nem lehet, a szülőkre szintén. A legtöbb szülő mindenét odaadná a gyerekeinek, de lassan már nekik sem marad. Sem pénz, sem munkahely. A fiatalok nem kapnak munkát, mert tapasztalatlanok, s így azok is maradnak. A munkahelyeket előre leosztják az ismerősöknek, aki pedig nem ismerős, robotolhat éhbérért, s évente kereshet új munkahelyet. Ha van hol. Így a szerencsésebbek albérletbe mennek, amíg tudják fizetni, s ha rosszabbul megy, vissza a szülői házba. Mert a lakbér még mindig olcsóbb, mint a törlesztőrészlet, s nem 20 évre szól. Ha volt választási lehetőség, akár még jobb lakásba is költözhet így, mintha felveszi a kölcsönt, és hozzáfér egy kis sufnihoz, amivel még nem lett az övé, csak a lehetőség, hogy 20 év múlva az lehet. Addig marad a jelzálog. S közben ha dolgozik, a fizetését elkölti bankadóra, telefonadóra, csekkadóra, chipsadóra, s azt veszi észre, kevesebből él, mint előző hónapban, pedig a fizetése ugyanannyi. S ez még csak önmagunk fenntartása, gyerekről nem is álmodunk!

Jól kell szakmát/egyetemet választani.

Utolsó ! Manapság leginkább a reál-tárgyakra épülő szakmák a legkeresettebbek. Ha valaki humán beállítottságú, hiába akarna mérnökit végezni, mert azzal jól lehet keresni. Nincs meg hozzá az adottsága.

Nekem nem kell mondani, én is humán vagyok, ha újra kezdhetném, a beleszakadok is IT vonalon tanulnék. Leszarnám az irodalmat, meg a törit.:D