Normális barátom szüleinek a reakciója vagy jogos a sértettségem? (többi lent)

"Megjegyeznem meg, hogy az auto az csak egy targy, vagy hasznalati eszkoz."

Igen, csak ez nem a robotgép kategória, ami ha elromlik, a teszkóban megveszem az újat 5000 ért.... Vagy lehet, hogy annyi sincs.

Van akinek ez munkaeszköz, és nem engedheti meg magának, hogy újat vegyen, javíttassa vagy hetekig nélkülözze. A kérdező meg még mindig csak a gyerek dugópajtása, nem a menyük, sem az unokájuk anyja, még csak egy nyamvadt kis élettárs sem, és nem is írja azt, hogy a szülőknek intézne valamit. Mert az is más, hogy megkérem hozzon két zsák krumplit télre és odaadom a pénzt meg a kocsit.

"Az en automat vezethetne. Sot, meg a szuleimet is, siman elintezem."

Továbbá minden kárt és felelősséget vállalsz, ugyebár?

Én nem adnám oda másnak csak: a saját szüleimnek mivel a hátsóülésükön nőttem fel, tudom hogy vezetnek, mit várhatok tőlük. A férjemnek, bár neki nem is odaadom, hanem az ő autója is, nem enyém meg tiéd. Max. gyakrabban használjuk ezt vagy azt, de nem tiltott tárgy a másik elől egyik sem. Meg a SAJÁT gyerekemnek. Ha a gyerekem kárt okoz, meghúzza, megbüntetik vele, az nem az, hogy nem baj, de más, az a mi bajunk, mi ügyünk, mi kárunk. De ezen a körön kívül senkinek nem adnám oda és nem nézném el.

Egy autó milliós érték, sokszor létfontosságú közlekedési vagy munkaeszköz. Ha a saját kis családom, szeretteim alatt megy tönkre akkor azt mondom, hogy hát van ilyen. De ha más alatt, akkor tuti egyből akaratlanul is arra gondolnék, hogy biztos nem figyelt, biztos elba.ta kár volt odaadni, tudhattam volna, hogy erre sem képes stb. Szerintem egy ekkora értéknél nem is csoda.

Nem jogos a sértettséged.

Nekem anyósék felajánlották, hogy ha náluk vagyunk (100 km-re laknak tőlünk) nyugodtan használjuk az autójukat, ne buszozzunk. Csak nekem van még jogsim, vőlegényemnek nincs. Megköszöntem, de nem fogadtam el. Hiába figyelek az úton, ha szembejön velem valaki, aki elbambult/elaludt/előzésbe kezdett, és nem tudok kitérni előle.