Miért tojja le itthon mindenki, hogy súlyos beteg vagyok?
HIV-pozitívként a betegségemnek abban a fázisában vagyok, amikor még nem kell ugyan gyógyszert szednem, de mindenféle fertőzést elkapok könnyen, mert gyenge az immunrendszerem.
Már 4. hete tart a hőemelkedés/láz a szervezetemben, illetve állandóan herpeszes a szám és náthás vagyok. Gyötör a depresszió is.
Csak anyukám tudja az igazságot, a testvéreimnek és a család többi tagjának azt találtuk ki, hogy egy ritka immunbetegségben szenvedek.
Mindenki látja, hogy nem bírom a fizikai munkát, ennek ellenére elvárják, hogy bepakoljam a szenet egy délután alatt és felvágjam, bepakoljam a fát nagyanyámnál, vagy hogy ásózzak a kertben.
Éjszaka kiver a hideg veríték és arra kelek, hogy hőemelkedésem van. Anyám veszekszik, ha nem bírok felkelni és bemenni a melóba időben. A munkahelyemen a könnyített, "ritka immunbeteg"-verziót adtam elő. A főnököm megértő velem, nem várja el, hogy bejárjak 8-ra, viszont a kollégáim irigyek és mindent rám passzolnak, amit csak lehet. Ráadásul anyám azzal zsarol, hogy ha elmegyek táppénzre, mert akkor kirak, illetve, ha nem dolgozom rendesen, akkor elmondja a családomnak az igazságot. A többiek is magasról lekakálják, hogy mi van velem, meg sem kérdeznék, hogy mi újság van, csak minden megy a szokásos mederben.
(Ha elmennék táppénzre, akkor ugyan szűkösen, de meg tudnék élni a bérem feléből, 90 ezerből, persze nem albérletben, hanem az itthoni körülmények közt.)
Én ezt a HIV-betegséget nem kértem senkitől, csak hülye voltam, mert beleegyeztem egy akkor még megbízhatónak tűnő személlyel, tartós kapcsolatban a nem biztonságos szexbe, amikor még külföldön dolgoztam. Ha ősz végén megkapom a gyógyszert, akkor sokkal könnyebb lesz, mert visszaáll az immunrendszerem az egyensúlyba, de addig még másfél hónapot várnom kell.
Kérlek Titeket, azt ne firtassátok, hogy miért nem léptem már le itthonról albérletbe vagy saját lakásba, mert megvannak annak a nyomós okai, amiről nem én tehetek és nem szeretném itt közölni, mert eléggé terjedelmes lenne.
Ez azért van, mert csicskának tartanak és nem szeretnek. Mármint a család.
A kollégák pedig irigyek rád.
Azért, mert kezelt immunbetegség nem észrevehető még az is lehet, hogy a betegnek sem.
Már bocs, de hogy ha nekem is ezzel mesével jöttél volna, ugyanúgy kezeltelek volna, mint előtte. Nem kíméltelek volna semmitől sem.
Neked azt kell nézned, hogy a többiek látnak/tudnak rólad.
Amúgy pedig sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Viszont veszélyes játékot űzöl, azzal hogy titkolod. Véletlen megvágod magad és a véred valamilyen módon más testnyílásához kerül, vagy ne adj Isten történik veled, és a mentős/orvos/ápoló rosszul nyúl és rögtön fenn áll a fertőzés veszélye. Sajnos tudok olyan mentősről aki, így kapta el a HIV-et, hogy segíteni akart és volt a kezén egy sérülés.
#6-nak igaza van, nekem is pont ez jutott az eszembe.
A nagy titkolózással másokat veszélyeztetsz.
A munkatársaidnak jogukban áll tudni az igazságot. Bármikor adódhat olyan baleset, ami által megfertőzöl más(okat)t.
Mennyi tudatlan ember van, drága jó Istenem. Tudjátok, hogy mennyi hepatitis C-s és HIV+ él köztetek? Mindenki írja ezt a homlokára?
Mellesleg megsúgom, hogy ha valakit HIV-gyógyszerrel kezelnek, lemegy nullára a vírusszáma és nem lesz fertőző. És pont az ambulancián kéri az orvos az embereket, hogy SENKINEK, de SENKINEK ne mondják el a HIV-et, mert csak hátrányuk származik belőle. Mennyi esély van irodában arra, hogy elkapják a kollégáim a HIV-et? 0,000001% kb.
Az orvosok miért mernek puszta kézzel megfogni? Mert tudják, hogy nem fertőz az olyan könnyen...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!