Eljegyzés után szakitás? Járt már valaki igy?

Ne maradj vele semmiképp! Én is 5 évig voltam kapcsolatban egy olyan emberrel, aki leginkább magával törődött, bár sokszor volt kedves is, de az nem elég. Meg voltak más problémák is, azt most inkább le se írom. A szakítás után a barátok is mentek vele, de én nem bánom, mert akkor azok sose voltak az enyémek. Mindennek lehordott engem barátok, családja előtt, hónapokig bele voltam betegedve. Aztán szép lassan, mikor összejöttem a mostani párommal, kezdett egyre kevésbé érdekelni a dolog. Nem foglalkozok vele, mert ezt én nem érdemeltem tőle, csináljon, amit akar, és vigye a szánalmas barátait is, nem érdekel. Csak a párommal és az én, és a mi közös barátainkkal foglalkozok, a többiek meg magasról le vannak sz@rva.

Az elején nagyon nehéz lesz, ezt elárulom, és lehet, hogy vissza fogsz vágyni, de NE TEDD!!! Én soha nem fogom megbánni, hogy visszaadtam a gyűrűt, különben nem lenne ilyen csodálatos életem a mostani párommal! Adj te is erre lehetőséget magadnak!

Igen, a nővérem. 6 év után szakítottak úgy, hogy már 3 éve együtt éltek és az eljegyzés is megvolt. A testvérem akkor volt 24. Háromszor szakítottak és próbálták újra, én bátorítottam, hogy végleg szakítson, mert nincs értelme és még nagyon fiatal ahhoz, hogy eldobja magától az életét. Még megtalálhatja a boldogságot.

27 éves és fél éve volt az esküvője egy másik férfival. Boldogabb, mint valaha.

Igen, én jártam már így, én vagyok a nő. 4,5 évig voltunk együtt, ebből 3 évet együt is éltünk, a negyedik évben kérte meg a kezemet és utána kb. fél évre szakítottam. Nálunk nem volt az, mint náltaok, hogy csúnyán beszélt volna velem, vagy rosszul bánt volna velem, semmi látható változás nem volt. Ennek ellenére is egyszer csak jött egy erős érzés, hogy nem vagyok jó helyen és nem ez a helyes út. Nagyon gyötrelmes időszak volt, két hónapig örlődtem, hogy mit csináljak, mert mégis csak 4,5 év, stb. Én bátor voltam, léptem, és nem bántam meg.

25 évesek voltunk ekkor.