Miért nézik le sokan azokat, akik egyáltalán nem akarnak gyereket vállalni?
Főleg gyerekes anyáktól szokott jönni az "áldás", a lenézés, illetve a térítgetés (amikor beléd akarják beszélni a gyereket kb).
Értem én, hogy ők így boldogok, meg örülnek a gyereküknek és az anyaságnak, mint választott életformának, aki jó, megfontolt szülő is, annak tényleg sok sikert és boldogságot kívánok, de miért nem tudják sokan elképzelni, hogy nem mindenkinek való a szülő-szerep, és nem ez az egyedüli elfogadható emberi életút? Miért feltételezik, hogy minden embernek kötelezően szülővé kell válnia? (És ilyen témákban valamiért biztosak benne, hogy áhh, úgyis jó szülő is lesz az illető és "majd benő a feje lágya", még ha nem is ismerik - ha meg korrekt, logikus magyarázatot kapnak, akkor meg gyakorta egyszerűen megsértődnek).
Miért csak a szülőket vagy gyereket tervezőket tartják "érett, felnőtt gondolkodásúnak" (amikor sajnos sok a felelőtlen tizenéves gyerekgyártó, vagy "kapcsolatmentés" vagy "pasimegfogás" céljából szülő nő is)?
Barátaim-ismerőseim közül szintén sokan vannak gyereket nem tervezők (huszonévestől negyvenesig, de főleg 30 körüliek, nők, férfiak, vegyesen, az okok nem feltétlenül egyformák persze, hogy miért nem akarunk gyereket). Épp ezért azt is tapasztalom, hogy a gyerekre nem vágyó férfiakat kevésbé szekálják, inkább a nők kapják a hideget-meleget. Miért? A gyerekvállalás kettőn álló vásár.
Ismerem a gyerekes "térítgetők" jellemző fordulatait, az érveik, amiket eddig hallottam (már ha egyáltalán logikus érvek voltak) viszont rendszerint könnyen megcáfolhatóak, pláne, mert zömmel ismeretlenül ítélkeznek és általánosságokat puffogtatnak - akikhez eddig "szerencsém" volt, legalább is.
De ha ti épp ilyen lenőzők vagytok, esetleg, kíváncsian várom a - racionális (!) - érveket, a magyarázatokat a megvetésetekre. Szeretném megérteni, mi hozza elő sokakból ezt a mélységes lenézést a gyereket nem tervezők irányába.
válasza:Én azt gondolom, hogy senki nem azért vállal gyereket, hogy a nyugdíja legyen. A szociális háló épül fel e szerint, ez a téma ebből a megközelítésből legyen az állambácsi feladata/problémája.
Én személy szerint későn gyereket vállalók közé tartozom (34 évesen várom az első gyerekemet). Volt egy időszakom, amikor nem tudtam még, hogy lesz-e gyerekem vagy sem. Aztán megértem a feladatra. Szerintem mindenki előbb-utóbb eljut ide, amennyiben valaki mégis mereven elutasítja a gyerekvállalást, az fél a felelősségvállalástól. Én így gondolom, bár lehet, hogy általánosítottam. Lenézni semmiképpen nem nézek le senkit, csak buzdítani tudok mindenkit arra, hogy ezt jól gondolják át. Egy idő után mi másért élünk??
Nagyon sok jó választ kaptam, köszönöm, mentek a zöld mancsok (külön kiemelt köszönet a 28-as válaszoló háromgyermekes anyukának, bár sokkal többen lennétek hozzád hasonlóak, felvilágosult, nyitott világnézettel! Sok boldogságot kívánok nektek a gyerekekkel, és persze nekik is. :))
27-es (ma ma 19:19):veled kicsit vitatkoznék, ha nem baj. (ettől függetlenül köszönöm neked is, hogy leírtad a véleményed!)
Először is, a felsoroltaknál sokkal több példát említettem, amikre nem reagáltál, és tudnék is még, ha szeretnéd, egy nem teljes, de bővebb listát összeállíthatok az eddig hallott válaszokról a kérdésre, hogy "miért nem akarsz gyereket", bár elég hosszú lenne, nem is a témához tartozik, és sokukba tényleg beleköthetnél - ettől függetlenül legyen már egy pár közös döntése a gyerekvállalás, és senki másé. :)
Nade:
"Elmúlt 10 évben több olyan embert is ismerek akinek gyökeresen megváltozott az anyagi helyzete (kinek jobb, kinek rosszabb irányba" -> Természetesen ez előfordul, nyilván, akinek romlanak az anyagi körülményei, de ott a gyerek, az egész más téma. De vannak, akiknél nincs hosszabb távú esély sem, hogy megengedhessenek maguknak egy gyereket. Plusz ez is csak egy szempont, sokaknak ez konkrétan időleges, de lehet, hogyha javul az anyagi helyzetük, továbbra sem akarnak.
"Érzelmi szempontból: szintúgy sok változást láttam,kinek törést kinek felemelkedést." -> Ide én sok mindent értettem, például, hogy valaki alapból érzelmileg hidegebb, nem egy gondoskodó, türelmes típus, nem szereti a kisgyerekeket, sose volt szerelmes és ragaszkodó (nekik ugye a tartós kapcsolat eleve nem ajánlott). Vannak, akiknél átmeneti, persze, de ha valaki mindig ilyen volt, és 30-40 fölött se változik, arra ne alapozzunk, hogy majd 10 év múlva varázsütésre totálisan átváltozik a személyisége és az érzelmi hozzáállása. Mi van, ha nem? Akkor minek csináljon/szüljön gyereket? Hátha akkor megváltozik érzelmileg? És mi van ha nem? Ez esetben nagyon nagy baj - a gyereknek is!
Genetikai betegségek: családomban, ismeretségi körömben is volt rengeteg negatív példa (ha mindet leírnám, kisregény lenne). Az, hogy a gyerekvállalás eleve lutri, igaz, de minek fokozni a veszélyeket, főleg, ha magas az esélyük? Jelenleg ha valaki súlyosabb, életét megkeserítő és örökletes betegséggel gyereket vállal, az csúnyán rizikózik (sok esetben az anya élete is veszélyben lehet már a terhességtől, ha olyan a betegség, illetve mindenféle betegséget említettem - pl. a HIV-es is potyogtasson gyereket?) - megjegyzem ezek (a genetikai betegek) többsége, pont, hogy akar gyereket, csak én ezt felelőtlennek tartom. Abban a reményben, hogy "majd feltalálják a gyógymódot" egy valószínűleg beteg gyereket hosszú szenvedésre ítélni (főleg, ha a betegség olyan, hogy sanszosan még gyerek/kamaszkorban félárva lesz a gyerek) hát, no comment, de ez más téma, és természetesen nincs jogom beleszólni az életükbe és döntésükbe, sem ítélkezni fölöttük, de becsülöm azokat, akik meghozzák a döntést, hogy a betegségükért felelős géneket nem adják tovább (és inkább örökbe fogadnak, ha gyereket akarnak, megmentve egy már megszületettet!).
A kiszámíthatatlanság még mindig csak egy szempont. Vannak, akik ennél szilárdabb pillérekre alapozzák meg a döntésüket.
Idemosod továbbá a háziállat tartást és a párválasztást - igen, én úgy vélem, egy állat esetében is mérlegelni kell, hogy készen állsz-e az új "családtagra", ahogy a partner esetén is, hogy készen állsz-e ezzel az illetővel összekötni az életed. A különbség annyi, hogy ha az életkörülmények/érzelmek változnak, akkor fájóan, de az állatot el lehet ajándékozni, és bár nem a legjobb megoldás, de vészhelyzetben menhelyre adni; a párodtól meg hiába fájó, szakítás és válás megeshet, ahogy meg is esik sűrűn, ha mégis összeférhetetlenség lesz. De a gyerekkel mit csinálsz, ha kiderül, hogy nem csak az elkészítése előtt, de utána se vágysz rá, nem szereted? Ha majd egyszer kifakad belőled, hogy "csak azért lettél, mert mások lenéztek, amiért nem vállaltam gyereket, amúgy a hideg is kirázott a gondolattól, hogy a szülőd legyek"? És intézetbe vágod? Egyáltalán, milyen élete lesz annak a szerencsétlennek? (Lehet, hogy megváltozik valaki, de aki nem, az garantált kárt csinál egy ilyen döntéssel.)
Végül pedig:
"A természettel szembe fordulni a legnagyobb butaság,mivel a természetben minden szigorúan szabályzott módon működik,ha egy kis rész borul,borul minden."
Tehát akkor mindent, de mindent elítélsz az ember életében, ami nem életünk a természet szabályainak való alárendelése? Civilizáció? Szőrtelenítés/borotválkozás? Tisztálkodószerek használata? Fogamzásgátlás? Vigyázz, ez a mondatod csúnya magas labda.
31-es (20:58): Vannak, akik a felelősségvállalástól félnek, de nem mindenki, mint írtam is, rengeteg ok van, amiért nem vállalnak gyereket. "Egy idő után mi másért élünk??" -> Kevés szülő, főleg anya tudja megérteni, hogy vannak, akik számára nem az anyaság/apaság az életük célja, hogy nem lesz üres mindenki élete gyerek nélkül. (ezért is örültem a háromgyerekes anyuka válaszának, ő megértette, pedig számára is ez a legnagyobb boldogság!)
Természetes, hogy többségben vannak, akik számára a családalapítás, gyermekvállalás, apaság/anyaság az életük értelme és végső soron célja, de ne nézzük már le azokat, és ne tekintsük "éretlennek", akik más célokat tűznek ki életükben, akik számára más az önbeteljesítés. :)
válasza:'A természettel szembe fordulni a legnagyobb butaság,mivel a természetben minden szigorúan szabályzott módon működik,ha egy kis rész borul,borul minden. '
Ha a természet szabályai szerint élnénk, akkor pont most jönne az a rész, hogy nem csinálunk több gyereket! Ugyanis TÚLNÉPESEDÉS van, még akkor is ha a magyarok fogynak. És ilyenkor a természetben (állatoknál) beindul a természetes fogyás... Erről ennyit.
"Szerintem mindenki előbb-utóbb eljut ide, amennyiben valaki mégis mereven elutasítja a gyerekvállalást, az fél a felelősségvállalástól."
Ez olyan lerágott csont. A felelősségvállalást nem a gyerekszüléssel mérik. Ha ez így lenne, akkor minden család tökéletes lenne. Annyi ugye nem igaz. Rengeteg röhejesen felelőtlen nő van, akinek van gyereke. Ezzel párhuzamosan rengeteg ember van akinek nincs gyereke, viszont hatalmas felelősséget vállal. Tudom hogy ezt fáj elismerni, de egy gyereknél kismillió komolyabb dolog van. Gyereket szinte mindenki tud csinálni. Rendesen felnevelni kicsit nehezebb, de azért a legtöbben erre is képesek.
válasza:"Szerintem mindenki előbb-utóbb eljut ide, amennyiben valaki mégis mereven elutasítja a gyerekvállalást, az fél a felelősségvállalástól."
Amennyiben ez igaz lenne, akkor miért lenne baj? Miért baj, hogy valaki nem csinál meg valamit, amit nem akar?
Én pl. soha nem tudnék pilóta lenni, vagy orvos, mert az olyan felelősséggel jár, hogy a stressztől egy hét alatt a zártosztályon kötnék ki. Ennek ellenére csináljam mégis?
Egy másik válaszoló meg a kényelmet hozta fel: ezt sem értem. Ha én úgy ítélem meg, hogy a kényelem fontosabb számomra, mint a gyerek, akkor a kényelmet választom. Ha valaki úgy gondolja, a gyerek megéri azt, hogy feladja érte a kényelmét, akkor a gyereket választja. Akkor számára nem nagy cucc feladni bármit is a gyerekért, mert önszántából akarja a gyereket. Akkor itt nincs semmi önfeláldozás, mert neki a gyerek mindig is többet ért, mint az, amit feladott érte - hacsak nem pisztollyal kényszerítették a gyerekvállalásra.
válasza:Mondom ezt úgy,hogy gyerekem van, de szerintem sem "kell" mindenkinek gyerek! Van egy barátnőm 35 éves! Nem akar gyereket és én is úgy gondolom,hogy nem is neki való az anyaság. Sem érzelmileg, sem máshogy. Talán anyagilag megengedhetnék (a férje sem akar), de még a szikráját sem látom a "gyerekre vágyásnak"! Az én fiammal pl. el van, de mondjuk 20 percnél tovább nem hagynám magukra őket! :)
Na már most, ha egy olyan embernek lesz gyereke, mondjuk a társadalmi "muszáj" miatt, aki tényleg egyáltalán nem akart, nem neki való, akkor rosszabb esetben lesz több elcseszett élet. A gyereké, akit nem akartak és utána sem tudják felvenni a ritmusát, és a szülőké, akik pedig ki nem mondva úgy érzik, rááldozták az életüket! Ez kinek jó?
válasza:27-e vagyok.
A természetet azért hoztam fel,hogy az első válaszoló mellett érveljek illetve a túlságosan racionálisan gondolkodó ellen. Akár mennyire is kiábrándítóan hangzik az élet értelme a szaporodás, a génkészlet tovább vitele (ajánlom Dawkins: Önző gének című könyvét) a szerelem is is csak a szaporodásról szól. Az ember szag alapján lesz "szerelmes" olyan emberbe akivel (génkészlete alapján) valószínűleg egészséges utódot tud létrehozni. Kémiai folyamatok játszódnak le (pl. szerelmes ember többet szeretkezik-több szex nagyobb esély a megtermékenyülésre.
nem azt mondom,hogy márpedig mindenkinek gyereket kell vállalni. Elfogadom ha valaki nem szeretne gyereket (nem nézem le, nem unszolom az ellenkezőjére) itt csak pár felhozott érv ellen voltam (pl. anyagiak,genetika stb.) Mivel itt szerintem nem arról van szó,hogy valaki nagyon szeretne gyereket de racionálisan végig gondolva lemond róla (nem eltolja az idejét,hanem végképp elveti) hanem hamarabb születik meg a döntés (ami szerintem szintén érzelmi alapon születik),hogy nem szeretne gyereket és később önmaga igazolására kerülnek elő ezek az érvek.
Túlnépesedésre is reagálva: legkevésbé sem aggaszt a túlnépesedés,természet ezt is megoldja (példával: van egy betelepített halfaj (sajnos most nem jut eszembe a neve) ami annyira elszaporodott,hogy veszélyeztette az őshonos fajokat is. Egyszer csak tömeges halálozás vettek észre ennél a halfajnál (nem haltak ki végleg,csak baromira lecsökken számuk) a kutatók máig nem találják az okát de azóta is ha elérnek egy bizonyos egyedszámot mindig újrajátszódik ez a folyamat. Embere lefordítva: A járványok(pl lepra, pestis, fekete himlő, tuberkulózis és a kolera) több ember életet követeltek mint az összes háború együttvéve. Ha a túlnépesedés elér egy bizonyos szintet egész biztos vagyok benne,hogy jönni fog egy újabb járvány ami megtizedeli a népességet.
válasza:"legkevésbé sem aggaszt a túlnépesedés,természet ezt is megoldja"
Nem fogja megoldani, mert mi meg feltaláljuk a "természetellenes" megoldást, a gyógyszereket. A halak elpusztulnak, mert nem tudnak elmenni a hallaborba kísérleteket végezni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!