Miért nézik le sokan azokat, akik egyáltalán nem akarnak gyereket vállalni?
Főleg gyerekes anyáktól szokott jönni az "áldás", a lenézés, illetve a térítgetés (amikor beléd akarják beszélni a gyereket kb).
Értem én, hogy ők így boldogok, meg örülnek a gyereküknek és az anyaságnak, mint választott életformának, aki jó, megfontolt szülő is, annak tényleg sok sikert és boldogságot kívánok, de miért nem tudják sokan elképzelni, hogy nem mindenkinek való a szülő-szerep, és nem ez az egyedüli elfogadható emberi életút? Miért feltételezik, hogy minden embernek kötelezően szülővé kell válnia? (És ilyen témákban valamiért biztosak benne, hogy áhh, úgyis jó szülő is lesz az illető és "majd benő a feje lágya", még ha nem is ismerik - ha meg korrekt, logikus magyarázatot kapnak, akkor meg gyakorta egyszerűen megsértődnek).
Miért csak a szülőket vagy gyereket tervezőket tartják "érett, felnőtt gondolkodásúnak" (amikor sajnos sok a felelőtlen tizenéves gyerekgyártó, vagy "kapcsolatmentés" vagy "pasimegfogás" céljából szülő nő is)?
Barátaim-ismerőseim közül szintén sokan vannak gyereket nem tervezők (huszonévestől negyvenesig, de főleg 30 körüliek, nők, férfiak, vegyesen, az okok nem feltétlenül egyformák persze, hogy miért nem akarunk gyereket). Épp ezért azt is tapasztalom, hogy a gyerekre nem vágyó férfiakat kevésbé szekálják, inkább a nők kapják a hideget-meleget. Miért? A gyerekvállalás kettőn álló vásár.
Ismerem a gyerekes "térítgetők" jellemző fordulatait, az érveik, amiket eddig hallottam (már ha egyáltalán logikus érvek voltak) viszont rendszerint könnyen megcáfolhatóak, pláne, mert zömmel ismeretlenül ítélkeznek és általánosságokat puffogtatnak - akikhez eddig "szerencsém" volt, legalább is.
De ha ti épp ilyen lenőzők vagytok, esetleg, kíváncsian várom a - racionális (!) - érveket, a magyarázatokat a megvetésetekre. Szeretném megérteni, mi hozza elő sokakból ezt a mélységes lenézést a gyereket nem tervezők irányába.
5-ös: ismerek olyanokat, akik vénségükben sem bánták meg, hogy nem lett gyerekük; igaz, a nők többségében kódolva van ez ösztön, de nem mindenkiben. Ráadásul férfiakra is áll a kérdésem (bár az is, hogy ők miért kevésbé stigmatizáltak). De ha az illető meg is bánja valamilyen okból - inkább azt bánja meg, hogy nem vállalt gyereket, mint azt, hogy igen (és utóbbira is van példa sajnos!)
6-os: Egyet értek.
7-es: Veled is egyet értek, teljes mértékben. Én szintén racionális gondolkodású ember vagyok, nem érzelmi szempontok vezérelnek (az állattartást is alaposan megfontolandó dolognak tartom, megvizsgálva minden körülményt, hogy hosszútávon alkalmas lennék-e gazdinak).
Ez a téma mindkét részről agyon van lihegve. Meg úgy általában is túl van misztifikálva a gyerektéma.
Senki nem néz le senkit, hanem mindenki csak önigazolást keres. Ami ez esetben nincs, egyik részről sem. Mindenki a saját döntéséről akarja meggyőzni magát, hogy jól döntött, közben az égvilágon senki sem tudja jól döntött-e.
Nekem az a kedvencem, annak ellenére, hogy szeretnék gyereket, hogy mindenki aki elsírta a vállamon a bánatát, miszerint elviselhetetlen az éppen 6 hetes, 3 hónapos, 2 éves stb gyereke az minden alkalommal megkérdi, hogy "na nektek mikor lesz, ne várj sokat, megéri". Mikor megkérdem, hogy miért éri meg, akkor persze nincs válasz, de mindegy. Úgysem mások véleményére kell alapozni. Engem egyik tábor sem győz már meg, mert mindkettő alapjáraton gyenge érvekkel áll elő mindig. Van saját elképzelésem és véleményem a saját életemmel kapcsolatban, de ehhez másnak semmi köze, ahogy nekem sem az övékhez.
Teljesen így van, ahogy írod.
Akik nekem ezzel jönnek, és ebben a stílusban, ahogy te írod, a legérzékenyebb pontjukra szoktam tapintani, mert amúgy meg közben sokszor látványosan gallyon van az életük, de a gyerek az kellett.
Nekem is van egy közeli nő ismerősöm, aki állandóan panaszkodik, hogy milyen élete van, de azért állandóan azzal jön, hogy gyereket KELL szülni.
Ha meg mondom neki, hogy úgy mint neked? Hogy nekem is elcseszett életem legyen? Hogy én is folyton arra panaszkodjak, hogy oda a szabadságom? Hogy mennyi dolgom van? Hogy mennyi kötelezettségem?
Akik meg a pénzzel jönnek, azoktól egyenesen agyvérzést kapok.
Egy csomóan szülnek GYESre, akiknek a dolgozók dobják össze a segélyüket. Fizetek magamnak nyugdíj járulékot, amúgy a szüleim is fizettek, és ha nem kellene azokra (GYES-re) költeni, akik csak ösztönből élnek,akkor máris nem kellene aggódnom, hogy elfogy az a pénz, amit én beteszek a közösbe és rám is jut majd.
De pont azért nem jut, mert csomóan szülnek a nagy semmire, aztán mennek az ingyen tankönyvért. Tudják vajon, hogy az csak nekik van ingyen, és mi fizetjük meg az árát??
Közeli ismeretségi körömbe egyébként még csak olyan mondta, hogy minden nőnek gyereket kell szülni, akik semmi mást nem értek el az életben, és sehol sem fontosak. Sokszor bosszantja őket szerintem, ha nem is tudatosan, hogy íme egy nő, aki nem csak azért fontos, mert csak ő tudja babukát ellátni, szoptatni, stb..
Normálisan élő családos ismerőseim, és a szűk családom még soha, de soha nem kérdezte meg, hogy mégis mikor lesz gyerekem, pláne nem akartak megtéríteni.
Úgyhogy nekem is megvan a véleményem a gyerekszülésre buzdítókról, és ha most lepontoztok, meg azt mondjátok, hogy általánosítok, akkor gondoljátok és mondjátok nyugodtan, nem fogtok ezen a véleményemen változtatni, mert én ezt nem csak gondolom, hanem tapasztalom.
33N
12, 13: jó, hasznos válaszok, köszönöm.
12-es: mielőtt félre értenél, én nem ítélem el azokat, akik felelősségteljesen gyereket vállalnak, hisz engem is anya szült, akit nagyon szeretek, és örülök a döntésének, a lehetőségnek, hogy élhetek. Igazad van, hogy senkinek semmi köze hozzá a [leendő] szülőkön kívül és így is lenne helyes, szerintem is, de mégis, mi gyakran tapasztaljuk hogy belénk kötnek, ha feljön a gyerekvállalás téma (és rendszerint nem a mi részünkről jön elő). Csak az okokra lennék kíváncsi, meg akarom érteni ezeknek az embereknek (a lenézőknek, minket el nem fogadóknak) a szempontjait, gondolkodásmódját.
14-es, neked is köszönöm!
(Látom mentek a lepontozások: előre szólok, senkit nem pontoztam le és nem is fogok, akkor sem, ha nem értek vele egyet, hiszen a lényeg, hogy minél több választ kapjak; felpontozások viszont mentek és fognak is menni, azoknak is, akikkel nem értek egyet, de válaszolnak a kérdésre.)
4-es vagyok.
Kedves kérdező: köszönöm a reális megközelítésedet, ha nem is eggyezik a véleményünk, de te kérted, hogy a racionális érveinket írjuk le.
És mindenki másnak is ezt üzenem: én sem kötök bele a válaszotokba, hánynom sem kell miatta (ha mégis, azt megtartom magamnak) hanem elfogadom és elolvasom a véleményeteket.
Vagy szerintetek teljesen rendjénvaló, hogy fogy és öregszik a nemzet, távoli bevándorlókat kell tömegesen befogadnunk, hogy fenn tudjunk maradni?
Messzemenően nem értek egyet azokkal, akik egzisztenciális okokkal magyarázzák a gyerek-nemválallást. Ezek az emberek már eljutottak odáig, hogy nem hagynák éhezni a gyereküket, van felelősségérzetük, csak nincs önbizalmuk, vagy még inkább túl kényelmesek, lusták ahhoz, hogy egy kicsit is feladjanak a kényelmes életükből egy gyerek miatt. Azt pedig majd csak nagyon soká veszik észre, hogy kifutottak az időből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!