Miért nézik le sokan azokat, akik egyáltalán nem akarnak gyereket vállalni?
Főleg gyerekes anyáktól szokott jönni az "áldás", a lenézés, illetve a térítgetés (amikor beléd akarják beszélni a gyereket kb).
Értem én, hogy ők így boldogok, meg örülnek a gyereküknek és az anyaságnak, mint választott életformának, aki jó, megfontolt szülő is, annak tényleg sok sikert és boldogságot kívánok, de miért nem tudják sokan elképzelni, hogy nem mindenkinek való a szülő-szerep, és nem ez az egyedüli elfogadható emberi életút? Miért feltételezik, hogy minden embernek kötelezően szülővé kell válnia? (És ilyen témákban valamiért biztosak benne, hogy áhh, úgyis jó szülő is lesz az illető és "majd benő a feje lágya", még ha nem is ismerik - ha meg korrekt, logikus magyarázatot kapnak, akkor meg gyakorta egyszerűen megsértődnek).
Miért csak a szülőket vagy gyereket tervezőket tartják "érett, felnőtt gondolkodásúnak" (amikor sajnos sok a felelőtlen tizenéves gyerekgyártó, vagy "kapcsolatmentés" vagy "pasimegfogás" céljából szülő nő is)?
Barátaim-ismerőseim közül szintén sokan vannak gyereket nem tervezők (huszonévestől negyvenesig, de főleg 30 körüliek, nők, férfiak, vegyesen, az okok nem feltétlenül egyformák persze, hogy miért nem akarunk gyereket). Épp ezért azt is tapasztalom, hogy a gyerekre nem vágyó férfiakat kevésbé szekálják, inkább a nők kapják a hideget-meleget. Miért? A gyerekvállalás kettőn álló vásár.
Ismerem a gyerekes "térítgetők" jellemző fordulatait, az érveik, amiket eddig hallottam (már ha egyáltalán logikus érvek voltak) viszont rendszerint könnyen megcáfolhatóak, pláne, mert zömmel ismeretlenül ítélkeznek és általánosságokat puffogtatnak - akikhez eddig "szerencsém" volt, legalább is.
De ha ti épp ilyen lenőzők vagytok, esetleg, kíváncsian várom a - racionális (!) - érveket, a magyarázatokat a megvetésetekre. Szeretném megérteni, mi hozza elő sokakból ezt a mélységes lenézést a gyereket nem tervezők irányába.
Kedves 4-es:
Fel is pontoztalak, mert a kérdésemre válaszoltál, hasznosnak is ítéltem, hiszen ezt a szempontot is bemutattad - csak leírtam én is az ellenérveimet.
Én sem tartom helyénvalónak az irányt, ami felé a mai világ tart, de nem csupán emiatt a kiragadott példa miatt ("fogy a magyar"), és nem gondolom, hogy a "szaporodjon mindenki!" az egyedüli megoldás lenne (ha tudnám a megoldást a globális vagy akár csak magyar problémákra, már egy Nobel-díj kupacon ülnék). Az egzisztenciális okok csak egy a sok közül, ezért nem szabad általánosítani - ha felsorolnám mindazon lehetséges okokat, amiket gyereket nem vállalóktól hallottam, biztos vagyok benne, hogy egyet értenél némelyekkel. És nem feltétlenül önzés áll a háttérben. Aki nem alkalmas szülőnek (egészségügyi okokból, életviteléből adódóan, munkája miatt, szexualitása miatt, személyisége, érzelmi beállítottsága miatt, környezettudatos vagy akár vallási megfontolásból, bizonyos súlyosabb problémái miatt vagy mert nem szereti a gyerekeket egyáltalán, stb) és ezt át is gondolja, az nem feltétlenül egoista disznó, aki csak a saját boldogságát hajszolja - meglehet, hogy számításba veszi, hogy az a meg nem születendő gyermek mellette borzalmasan rossz sorsra számíthatna. Más a fogalmunk az "önzésről" ebben a témában. De értem a szempontodat, szerinted társadalmi felelősségvállalás a szaporodás (talán még akkor is, ha a szülőknek nulla az igénye hozzá, mélyszegények, mentálisan instabilak, képtelenek lennének szeretni/gondozni, betegek, pláne örökletesen, stb - szerintem ezekben az esetekben egyenesen felelőtlenség, nem csak a társadalommal, hanem a gyerekkel szemben is!) De még ha "önzőbb" érveik is vannak - szívük joga. Gyerekvállalók közt is akad nem egy, aki önzésből akar gyereket.
Én mindenesetre nem szeretnék olyan társadalomban élni, ahol kötelesség "tenyészcsődörré/tenyészkancává" válni, nem pedig emberi jog.
De köszönöm újra, hogy a te szempontjaid is megismerhettem.
Ez tisztára kommunista propaganda. A kormánynak kötelessége lenne mindenkit öregkorára rendesen ellátni, cserébe a több, mint 40 év kemény munkáért, amit az emberek elvégeznek. Nem kell a dolgokat helyén kezelni, és abból az összegből kifizetni a nyugdíjasokat, amit a következő generáció leadózik. Ennyi erővel adózhatna mindenki saját magának a saját nyugdíjalapjába, és akkor egy személy egy személy (a saját) nyugdíját termelné ki. És aki feketén dolgozik, és minimálbér után adózik, az bajban lenne.
Az államadósság hatalmas, most volt egy gazdasági világválság, ki lehet egyáltalán biztos bármiben?
Plusz, ennyi erővel gyereket szülni is nagyon önző dolog. Mert az emberek jól érzik magukat a kicsi babákkal meg minden, de a fogyasztói társadalom szépen lassan tönkreteszi a bolygót. És amikor majd milliárdszámra halnak meg azok az emberek, akiket a szüleik önző módon tucatra szültek a világba... nem tudom, szeretném-e azt látni.
Amúgy a kérdést már megválaszolták. Akik kilógnak a sorból, magukra vessenek... Meg szerintem hozzá tartozik, hogy annak is nehéz, aki gyereket vállal. Hiába vágyik rá, hiába diktálják az ösztönei, amikor már megvan a gyerek, az ember néha úgy érzi, bár ne lenne. És olyankor egy kicsit jólesik szurkálni másokat, hogy szüljenek már ők is.
Én elfogadom ha valaki nem akar gyermeket de az itt felsorolt érvekkel azért vitatkoznék.
Anyagi szempont: Elmúlt 10 évben több olyan embert is ismerek akinek gyökeresen megváltozott az anyagi helyzete (kinek jobb ,kinek rosszabb irányba)
Érzelmi szempontból: szintúgy sok változást láttam,kinek törést kinek felemelkedést.
Genetika. a genetika az egyik legkiszámíthatatlanabb dolog a világon, 2 makk egészséges szülőnek is lehet beteg gyereke illetve 2 egészségtelen szülőnek egészséges gyereke. Nem beszélve arról ha pl. van egy genetikai rendelleneséged ami jelenleg nem gyógyítható és a gyerek örökli könnyen lehet,hogy 10 év múlva ezen betegség gond nélkül gyógyíthatóvá válik.
Na most értem én,hogy sokan erre a kiszámíthatatlanságra hivatkozva nem mernek gyermeket vállalni és racionális gondolkozóknak tartják magukat, de ezzel a felfogással az élet más területén sem lehet érvényesülni.
Gondolok itt olyanra,hogy háziállatot sem érdemes bevállalni mert 10-15 évre kell gondolkodni. Sőt párt sem szabadna választani mert akit szeretünk azért felelősséggel tartozunk és ha évek múlva anyagilag,érzelmileg nem tudjuk biztosítani neki a megfelelő bánásmódot,tönkre tehetünk egy embert. ( jó lehet itt arra hivatkozni,hogy a partner is felnőtt ember és saját döntése, de akkor is felmerül,hogy tönkre lehet tenni egy "ártatlan embert".
Még egy gondolat, a legnagyobb butaság kiemelni,hogy az ember az nem állat...márpedig az. A természettel szembe fordulni a legnagyobb butaság,mivel a természetben minden szigorúan szabályzott módon működik,ha egy kis rész borul,borul minden. Jó dolog a tudás/tudomány, szükséges is de még nincs azon a szinten,hogy teljesen elzárkozva az ösztönöktől (természettől) a saját lábán megálljon.
Azok nézik le,akik egyszerűek mint egy sültkrumpli,mondhatjuk butának is.
Nekem 3 gyerekem van,de sosem ezt tartottam életem kizárólagos céljának ,hogy gyerekeket szüljek. Büszke vagyok az eredményeikre,hogy okosak,ügyesek,szépek etc (anyai maszlag:D) . De ha megkérdeziok,én saját magammal kapcoslatban mire vagyok büszke, szerencsére többet fel tudok mutatni annál,minthogy megcisnáltam és megszültem 3 gyereket.
Akinek csak ez van,az nyilván nem tudja elképzelni milyen ha ez nincs,de ezer más elért siker,program,hobbi,karrier ,stb van . Rengeteg nő szül azért,mert egyszerűen semmi más értelmet nem lát a létezésben . Nincsenek ambiciók,célok . Az ilyenek járnak szemellenzővel és ha esetleg még ezt legbelül be is ismerik maguknak,na akkor hőbörögnek igazán ha valaki nem szül gyereket.
Ezért nagyon le leszek pontozva .. Szeirntem mások ,idegen emberek élete,döntései csak akkor tudnak felzaklatni,ha valamilyen személyes párhuzamot tudok vonni a saját életemmel. Valami bánt,amit másokon vezetek le,az interneten ,vagy élőben,az már mindegy.
Azt kifelejtettem,hogy nekem így kerek az életem . viszonylag későn szültem,mert szerettem és szeretem is a munkámat,nem titkolom,számomra fontos volt a karrier nem csak pénzügyi ,hanem önértékelésem szempontjából is.
DE. sosem lettem volna maradéktalanul boldog ha nem születnek meg a gyerekeim. Szép család,jó munkahely,csendes,nyugodt otthon,kikapcsolódás stb ezek együttese jelenti számomra a boldogságot. El kell fogadni,hogy valakinek egyszerűen nem tartozik ehhez a gyerekvállalás . Engem valahogy nem zaklat fel . De ha mondjuk nekem nem lehetne,de nagyon szeretnék,vagy lennének gyerekeim,de minden más hiányozna,és próbálnám elhitetni magammal,hogy "dehát a gyerek adja a legnagyobb boldogságot és semmi más nem számít" ,akkor biztos beszólogatnék azoknak,akik nem szülnek:)
Persze ez elég ritkán tudatos véleményem szerint,de érdekes az emberi agy.
Engem soha senki nem nézett le ez miatt.
4/ ma 15:34 : Régi róka vagyok az életben is és itt a GYK-n is, közel 10 ezer kérdésre adtam választ, de Te a leírt véleményeddel a nyugdíj témával a legalja kategóriába tartozol nálam. Egyszerűen döbbenetes amit írtál, alig hiszek a szememnek, hogy ilyen emberek léteznek egyáltalán. Látod, Neked nem kellett volna megszületned, ahogy nekem sem, csak más okból. Igen jó okom van rá, hogy nem gyártottam gyereket az utókornak, de nem írnám le, mert igen hosszú lenne. Mindenesetre nyugi, az én nyugdíjamat nem kell Neked vagy a gyerekeidnek előteremtened, mert előbb ugrom a metró elé, mint hogy a nyugdíjkort megéljem. A gyerekeket nem viselem el, szüleim pedig nincsenek, anyám nem ismerem, más mindenki pedig elhunyt a családból.
Nekem pl. valóban nem kellett volna megszületnem, de sajna nem kérdeztek meg..
Rólad befejezésül csak annyit, hogy süllyedj el, számomra nem vagy ember.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!