Bevállalnátok így egy babát? Hogy döntenétek a helyemben?

Persze biztos aggasztó a helyzet,fiatal vagy és főleg h még ott a suli, és dolgozni akartál. De sztem sem lesz sosem tökéletes az időzítés. És ahogy a párodról írsz..biztos jól meg is vagytok. És a körülmények is adottak. Hidd el ennél 1000szer rosszabb körülményekre szülnek sokan. Kiváncsi vagyok hogy döntesz. nem akarlak se rá se lebeszélni. De sztem a körülményeitek adottak.

Én 24 éves vagyok dolgozom már...de én is biztos hasonló aggályokkal állnék a jövő elé mint te. Sőt valószínű én is az abortuszon is gondolkodnék.

Párod örül amúgy neki???

Annyi pénzből simán ki lehet jönni, nem is kell 2 év munkaviszony, csak 1- ha folyamatos, ill. ha mégsem kapnál tgyást és gyedet, akkor is havi gyest (28.500) + családi pótlék 12.200, ez is 40.000 Ft, több, mint a semmi, plusz családi adókedvezményt igénybe veheti a párod +10.000 jelent minden hónapban. Ehhez jön még az egyszeri anyasági, amit szülés után kapsz (64.125 Ft), ebből kijön sok sok apró dolog, habár írtad örökölsz is, szóval ezt akármire lehet költeni (visszatenni a tartalékba akár) Ezen kívül, ha szoptatsz, akkor az első fél évben semmi költség nem merül fel a baba evésével kapcsolatban, mert az 100% -ig elég neki.

Én is 23 voltam, mikor jött a baba nálunk 3 hónap ismeretség után! :) Mostanra már 15 hónapos nagyfiú, egy percig nem bántam meg! :)

Anyukám engem 17 évesen szült meg, becsúszott bébi voltam én is. Azt mondta nagymamám, hogy sosem beszélte volna le anyukámat rólam, mert ki tudja egy abortusz után, akár lehet soha többé nem szülhetett volna. Nem tudni sosem mit hoz az élet.

Mindenesetre itt nálunk, és anno anyukámnál is jól sült el a dolog, és ő sem bánta meg, pedig aztán ő még középiskolás volt.

Párom is hasonlóan keres, mint a tiéd, csak nálunk van sajnos hitel, de még így is tökéletesen jól kijövünk havonta.

Ne aggódj, az a pici jönni akar hozzátok, titeket választott, élni szeretne!

Sok sok szerencsét, boldog babavárást kívánok Nektek! A párod szeret, te is őt, minden happy, kell az a baby, hogy az életeteket szebbé tegye! Nincs is nagyobb boldogság, majd megtudod! Remélem! :)

Üdv! :)

Ha már kismama vagy, természetesen én is amellett vagyok, hogy tartsd meg a picit. A pénz is elég lehet, hiszen nincsenek hiteleitek, van segítség, kaphattok is a csládból holmikat- és összességében a baba ugyanolyan jól fejlődik egy használt kisruhában is, mint az amerikai designer honlapról rendeltben- ha megvan az összhang és a szeretet :)

A kapcsolatotok jövőjével kapcsolatban van néhány észrevételem, kérdésem, esetleg javaslatom: ha egyébként is terveztétek a házasságot, akkor esetleg érdemes előbbre hozni (akár egyszerű vacsorás polgári esküvőként is), ha nektek ez fontos, hogy a kicsi házasságban szülessen. Hacsak nem direkt ezt szeretnétek mindketten, nem szükséges ahatalmas lakodalom (nagy hassal nekem személy szerint egy picit inkább visszatetsző is), a lényeg, hogy mindketten úgy érezzétek, hogy ha számotokra fontos a házassági elköteleződés, akkor az olyan legyen, amilyennek ti álmodtátok.

Arra azért kérlek törekedj (még ha szerencsére most nagy is az egyetértés és a szerelem), hogy ne légy teljesen kiszolgáltatva: hiszen a párod lakása, a párod keresete stb.

Most, amikor még jó és harmonikus a kapcsolatotok, esetleg üljetek le megbeszélni, hogy egy esetleges válás vagy haláleset esetén mi történik. Vagy hogy fog-e változni és hogyan a közös kassza, ha otthon leszel, attól a gyermeknevelés részedről egy fontos hozzájárulás a család életéhez stb.

Írhattok házassági szerződést is (vagy ha nem házasodtok, akkor megéri talán egy közjegyzőhöz is elmenni)- megállapodhattok abban, hogy a te gyesen otthon töltött éveid is legalább olyan arányban fognak a későbbi esetleges váláskor beleszámítani a közösbe/vagyonmegosztásba, mint a férjed keresete vagy hasonló. Ami nektek elfogadható- csak beszéljétek meg, jogilag rendezzétek feltétlenül.

A párod lakása a házasság előtt szerzett külön vagyona. Tudd, hogy ez mindig a saját különvagyona marad, váláskor sem tarthatsz rá igényt, kivéve, ha ettől eltérően állapodtok meg pl. most.

Ha esetleg közös nagyobb beruházást, felújítást terveztek a jövőben vagy bővítenétek stb. érdemes előre lefektetni azt is, hogy ezesetben hogyan alakulna válás esetén az elszámolás. Hidd el, ha elmérgesedik a helyzet, akkor előre lefektetettek hiányában nagyon nagy nehézségekbe fog ütközni akár 10 év után is annak bizonygatása, hogy a gyes mellett te bármit is tettél a közös élethez. Pedig bizonyára fogsz- csak a normális családban az ember nem gyűjtögeti paranoiásan a számlákat, hogy hátha 15 év múlva szükség lesz rá.

Nem vagyok anyagias, csak racionálisan gondolkodom.

Úgy hiszem, hogy a házasság/együttélés és a gyerekvállalás alapvető feltétele a nyíltság és az őszinteség- anyagi dolgokban is. Felelősen, a jövőről is gondolkodva, esetleg a negatív eseményekre is valahogyan felkészülve. A házasság- gyerekvállalás nemcsak érzelmi, hanem anyagi/gazdasági közösség is. Ebben is partnereknek kell lenni és annak is maradni akkor is, ha X év és Y gyerek után mégis úgy gondoljátok, hogy továbblépnétek egymás mellől.

Ha ezeket a kérdéseket most tisztázzátok és az egymás iránti tisztelet jegyében ügyvéd előtt vagy közjegyzőnél le is fektetitek, akkor az a pártízezer forint hasznos beruházás lehet a jövőben is, nem is beszélve arról, hogy ez mindkettőtöknek biztonságot nyújthat.

A kérdésed végére válaszolva leírom a mi családunk körülményeit is: házasságot kötöttünk, aztán kb. 1 év után tudatosan készültünk a gyermekvállalásra. A házasság ELŐTT ügyvédnél házassági szerződést kötöttünk, nálunk ebbe sokminden belekerült, hiszen a férjem külföldi egy teljesen más vallású és kultúrájú világból.

Mindketten vittünk a házasságba érzelmeket is, anyagiakat is. Így mi még házasság és gyermekvállalás előtt írásban "megbeszéltük" számunkra fontos dolgokat és ezek között akadt olyan is, amit a szerződésünk hinyában másképpen szabályoznának a törvények, olyan (pl. vallási) kérdések is, amik meg aztán főleg nem a jogszabályokra épülnek.

Nekünk ez ad biztonságot, tiszteletet, kiszámíthatóságot a mindennapokban.

Ajánlom neked is ezt a megoldást.

Sokan erre azt reagálták a környezetünkben, hogy "biztos nem bíztok egymásban, mert ha meglenne a bizalom, nem kellene leírni semmit"- aztán ezek a párok váltak évekig, a kiskanalakon osztozva, egymásnak betartva, egymást a végletekig megrövidítve- pedig a kapcsolatuk elején egymást szerető, tanult, megbízható, kulturált embereknek láttuk mi is őket. A párkapcsolati krízisek bizonyára sok meggondolatlanságot, dühöt is képesek kiváltani az emberekből.

Sok boldogságot és örömteli babavárást, gyereknevelést kívánok nektek.