Helyemben bevállalnátok? Szülőként mit szólnátok, ha gyereket ezzel állna elő?

Én is mennék. :)

Volt itt amúgy pár napja egy hasonló kérdés, ahol egy csaj jó hosszú hozzászólást írt ezzel kapcsolatban a kérdezőnek (ő is azt tervezgette hogy kimenjen-e vagy sem) próbáltam neked visszakeresni, de nem találom, lehet áthelyezték másik kategóriába.. Mindenesetre ő is csupa jó dolgot mesélt és ha szerencséd lesz rátalál erre a kérdésre is és válaszol majd! :)

Szerintem én vagyok az a csaj, akiről a #2 válaszoló beszél. :-)

Voltam au-pair, kereken 1 évig, illetve egy kisebb megszakítással, de összességében pontosan 12 hónapig. Angliában voltam, először Luton, majd London.

Csak pozitívumokat tudok leírni, mondjuk sok múlik azon, hogy milyen a család, de ha neked ismerősöd előtte már dolgozott náluk és jó dolgokat mesélt róluk, akkor ilyen téren nem lehet probléma. Számomra életre szóló élmény volt és a mai napig vágyom vissza!!

Rengeteg szép helyet láttam (engem a család elvitt még nyaralni is magukkal), sok új emberrel ismerkedtem meg, egy nagyon mély barátság is kialakult ennek köszönhetően. A nyelvtudásom feltornáztam felsőfokra, gyűjtöttem pénzt és ami a legfontosabb hogy - mivel rá voltam kényszerülve - elég szépen önállósodtam, megtanultam pl nagyon jól főzni, vasalás-mosás már rutinból megy és a többi.

Engem szerencsére anyuék is támogattak, ja és plusz "hozadéka" még ennek az egész dolognak, hogy a távolság és a ritkább találkozások megerősítették a családdal is a kapcsolatom, előtte voltak néhanapján konfliktusok, amik többek közt az én magatartásomnak (is) köszönhetőek voltak, de az alatt az 1 év alatt teljesen megváltoztam, megkomolyodtam és persze megtapasztaltam hogy mennyire nehéz feladat egy gyerekkel foglalkozni és közben még a háztartást is vezetni, így teljesen átértékelődött a szememben anyukám szerepe is. :-)

Hát röviden ennyi, én biztatlak arra hogy próbáld ki, veszíteni lényegében nem veszíthetsz! :-) Ha van még kérdésed írj nyugodtan, szívesen válaszolok!