Lányok/nők, akiknek nincs fiútesója: nektek nem rossz belegondolni, hogy a családnevetek "ki fog halni"?

Nem, mert

1, elég unalmas elgondolás az, hogy megyünk egymás után mint a birkák. Ha eddig minden ember házasodott és szaporodott meg "nevet vitt tovább" akkor nekem is automatikusan azt kell. Nekem nem ez áll az életem középpontjában.

2, ha mégis gyereket akarok és olyan kedvem van akkor úgy döntök majd, hogy az Én nevemet kapja. Bár amúgysem túl különleges a nevem, olyan közepesen gyakori.

30-as: Tudom, hogy plusz pénz. Nálunk kétszer is szükség volt rá, mert mi sok évvel ezelőtt házasodtunk össze (nem létezett még a kötőjeles megoldás) és én -né lettem. Emiatt nem lehetett a gyerekünk neve kötőjeles. Így maradt a változtatás. Nekik nem tűnt fel :) (És naná, hogy a második gyereknél újra el kellett ezt játszani. De sebaj, mindkettő lerendezve.)

Nálunk a férjem vetette fel a kötőjeles megoldást, pedig ő egyke. Lehet, hogy nekem is eszembe jutott volna, de még nagyon a terhesség elején jártunk. De örültem az ötletnek.

Ha összeházasodunk a párommal, az én nevem kötőjeles lesz, és ha lesznek porontyaink, az övék is.

Egyébként egyáltalán nincs se ritka, se különleges, de még csak kirívóan szép vezetéknevem, de az enyém, és szeretem, ennyi. A barátom is ugyanígy van a saját nevével, szóval teljesen evidens a kötőjelezés.

De azt sajnálom, hogy nincs fiútesóm. Nem is annyira a családnév kihalása miatt, mert bőven vannak még Ferenczek szerte az országban (meg mindenhol máshol - Dél-Amerikában él egy nő, akinek teljesen ugyanaz a neve, mint nekem), de tudom, hogy apukám szeretett volna egy kissrácot.

Engem nagyon zavar! Már csak én vagyok egyedül ilyen névvel. A tesóm még el is dobta, és csak a férje neve van meg,(ami szintén kötőjeles).

Én nagyon szeretném, ha a fiú gyerek kötőjelesen továbbvinné.Csak magamnak is bevallom, hogy valahogy nem passzol a két név egymás mellett, és így már elég hosszú is. Bár még se házaság, se gyerek. Engem ez már egész kis korom óta foglalkoztatott. :)