Babát várok! De a párom nem fogadja el. Mit tegyek?

51-es, erre én is kíváncsi lennék. Nagyon nem mindegy. Bár itt általában akkor is a nőt sajnálják és a férfit tartják rossznak, ha a nő csak fogott egy palimadarat, mert gyereket akart és felcsináltatta magát annak ellenére, hogy tudta, a férfi nem akar apa lenni, aztán meg kész tények elé állítja a párját, hogy hurrá, gyerekünk lesz... és a bizonytalanságát látva megállapítja: micsoda szemét egy alak.

Nem mondom, hogy a kérdező ilyen, mert nem tudtam kivenni eddig, hogy mik az előzmények.

Amit a kérdező írt, én abból nem érzem azt, hogy a párja már végérvényesen eldöntötte, hogy lelép, nincs szó arról, hogy a kérdezőnek választania kellene, hogy vagy a baba, vagy a párja. Itt csak az van, hogy a párja nem lelkesedik a babáért, a kérdező pedig emiatt aggódik, szeretné is a babát, de a párját sem szeretné elveszíteni.

Az biztos, hogy nagyon gyorsan dönteni kell, nagyon komolyan meg kell fontolni, hogy mi legyen egyik esetben, másik esetben, de ezt mi kívülállók nem fogjuk tudni eldönteni!

Kedves Kérdező!

- ülj le a pároddal, és nagyon komolyan kérdezz rá nála, hogy ő valójában hogyan érez, mit szeretne, vagy mit akar (a kettő nem ugyanaz!) és valójában hogyan dönt a jövőtöket illetően

- miután elmondta a véleményét, annak ismeretében te is gondold végig, de azt is, ha esetleg a baba mellett döntöl és egyedül maradsz, lakás, megélhetés, rokoni, családi segítség terén hogyan állsz, tudod-e majd párod nélkül is úgy ellátni a gyermekedet, ahogyan szeretnéd, ahogyan kell!

Mert az egy dolog, hogy te a babát szeretnéd, de ha esetleg az jön ki, hogy a "nincsre" szülöd, az esetben nagyon-nagyon rosszul döntöl.

Mert ez már akkor egyenesen felelőtlenség egy kis emberkével szemben.

Ugyan már...beijedt, a férfiak ilyenek. Hiszen még mi magunk is be vagyunk tojva amikor babát várunk, tele vagyunk kételyekkel, bizonytalansággal. Ez egy pasinál fokozottabban így van. Nem hiszem, hogy nem akarja a babát, hanem meg van ijedve, ennyire egyszerű. Az én párom is ennyi idős volt, az elején ordított velem amikor közöltem, hogy terhes vagyok, abortuszra akart küldeni, mondtam hogy azt felejtse el. utána ahogy látta az uh képeket, végigbőgte a vizsgálatokat és a szülésnél is potyogtak a könnyei, a lányát meg egyenesen imádja, ő a mindene.

Nem is kell elvetetni, legyél türelmes a pároddal, valahol ez neki is új szerep lesz. :) Kitartás!

Vagy így, vagy teljesen másként... csak a Kérdező ismerheti itt annyira a saját párját, hogy hogy ezt valamennyire be tudja jósolni, senki más...

(bár a tapasztalat szerint ez a fajta jóslás nem erőssége a nőknek, mondhatni nagyon rossz megfigyelők tudnak lenni ebben a tekintetben... ha nem így lenne, nem lenne kb minden 3. nő külön a párjától, mire a gyerek 3 éves lesz...)