Babát várok! De a párom nem fogadja el. Mit tegyek?

"Elég undorító hogy mindenki feltételezésekbe bonyolódik. Ő csak megkérdezte hogy mit tegyen. Akárhogy is jött össze ez a baba, ha csel volt, ha véletlen, akármi. Nem ez volt a kérdés.Lehet lepontozni, gondoljátok többek lesztek ettől?

Egy dolog. Nem minden gyermek sérült akit egyedül nevelnek fel. Ugyanolyan sérült vagy sérültebb lehet az a gyerek aki családban születik, de a szülei állandóan veszekednek."

Na már itt vágtam, hogy aki ezeket a sorokat írja, 100%, hogy egyedülálló "boldog" anyuka.

És lám! A következő mondatában már fújja is: "Egyedül nevelem a 2fiacskámat, és semmi bajuk. Náluk kiegyensúlyozottabb gyereket nem láttam még."

Az ilyen szinglimamik, akik tökéletesnek képzelik magukat, másra sem tudnak hivatkozni, csak arra, hogy mennyivel jobb a gyereküknek, minhta családban nőnek fel, és veszekedés lenne. basszus, ennyire ne legyetek már eszetlenek emberek, szinglimamik! Nem csak ez a két verzió van! Van olyan is, hogy PROBLÉMA MEGOLDÁS! Eleve a két értelmes ember tervez és beszélget, vitatkozik, dűlőre jut, komoly döntéseket (pl gyerekvállalás) csak egyetértés esetén hoz. És a későbbiekben sem veszekedéssel vagy válással éri el akaratát, hanem figyelembe veszi a másikat is. Kompromisszumok nélkül nincs család.

Akik állandóan veszekednek, az sem család, épp úgy, ahogy a szinglimamik sem család, ezek egy kategória, ugyanolyan éretlen agyú emberek. Egy szinglimami semmivel sem jobb és több, mint egy veszekedős pár. Sőt még rosszabb is. De mindegy. legközelebb kedves szinglimamák, a kompromisszumképes párokat (családokat) hozzátok fel példaként!

Mellesleg egy megjegyzés:

A legtöbb "kiegyensúlyozott" fiúcska vagy leányka, akiket egyedül nevel az anyjuk (kivéve az özvegyeket), azok mind alig várják, hogy felnőjenek, és elmeneküljenek az anyjuktól... Vajon miért? ;-)

"A legtöbb "kiegyensúlyozott" fiúcska vagy leányka, akiket egyedül nevel az anyjuk (kivéve az özvegyeket), azok mind alig várják, hogy felnőjenek, és elmeneküljenek az anyjuktól... Vajon miért? ;-)"

Amellett, hogy szerintem akit idézel, émelyítően nyálas a fiacskáival, honnan vetted ezt a statisztikát, a popsidból?

Ez talán nem fog többeknek tetszeni, de ez van.

Szerintem a legnagyobb hiba a gyerekvállalásban, hogy nem párként döntenek a gyerekek sorsáról. Tudom, hogy a gyereknek kell az elsőnek lennie, és igen, ha menteni kell egy égő házból, akkor ő az első. DE! Az életed párja a férjed/feleséged. Vele vállalsz gyereket, vele neveled fel, és miután a közös gyereketek kirepül, ti maradtok egymásnak. A gyerekeddel nem tervezhetsz életet, neki is lesz majd saját családja, ha felnő. Ezért nem szabad ráakaszkodni, különben te is olyan anyós leszel, akinek nincs élete a gyerekén kívül.

Nem tudom, mi történt, közösen döntöttetek-e a babáról, vagy te, önkényesen. Mert utóbbi esetben, ne haragudj, de aljas húzás volt tőled. Egy gyereknek közös döntésnek kell lennie, nem a másik nyakába varrni, hogy majd úgyis megszereti, mert cuki. Ez a másik akaratának a korlátozása.

De ha ketten döntöttetek a baba mellett, a párod meg most gondolta meg magát, akkor meg tőle aljas és felelőtlen dolog, mert egy gyerek nem egy megrendelt árú, amit bármikor visszamondhatunk, visszaküldhetünk.

Viszont bármelyik lehetőség is áll fenn, megvan a veszélye, hogy a párod nem fog melletted állni, vagy a születése után megromlik a kapcsolatotok. Persze ez nem biztos, előfordulhat, hogy időközben jobban felkészül rá, de sajnos erre a lehetőségre is fel kell készülnöd lelkileg, fizikailag, anyagilag, stb.

Nem olvastam a kommenteket, nem akartam, hogy befolyásoljanak..Miért kérdezed, hogy mi legyen a babával?

Mintha Te sem örülnél, vagy bizonytalan lennél.

A férfiakban később alakul ki az apaság érzése, valahogy genetikailag így vagyunk kódolva.

De látja rajtad a bizonytalanságot. Mikor terhes lettem, örültem, táncoltam, boldog voltam. Nem volt kérdés...

Aztán elhagyott, egy másik nő miatt. Ott maradtam, terhesen. Nem tünt fel, hogy nem örül, hogy csak bambul ki a fejéből. Azt hittem, idő kell, amíg felfogja. Nem.

Sumákolt. Nem volt őszinte, hogy elmondja, mást szeret.

Állj elé! Mond el a kétségeidet. Kérdéseidet.