Ti hogy bírjátok elviselni az élet igazságtalanságait?

# 6/10

Úgy hülyeség amit írsz ahogy van, nem sajnálkozni kell hanem tenni érte persze egyszerűbb sajnálkozni mint tenni érte.

egyetértek, tehát nehéz neked. tökre érthető.

de sajnos nincsen választásod, max. elfogadhatod, és megpróbálsz tenni, amit tudsz. én írtam a diákhiteles kommentet, nekem tök sokat segített, mondjuk azóta biztos változtak a feltételek, de tényleg könnyen visszafizettem, mert olyan állásom lett egyetem után, amiből röhögve visszafizettem. és legalább tudtam kicsit élvezni az életet az egyetem alatt.

"A páromnak nagyon összetartó, viszonylag jómódú családja van."

Tudom, rosszul hangzik, de nagy eséllyel nem a mostani pároddal fogod leélni az életed.

Az az irigység, amit érzel, jó esetben nem a galád irigység: az igazságérzeted az, ami bántva van. Maradjon így. Mert ez önmagában nem bűn.

"Nincs sem normális családom, se pènzem, se állandó munkám (egy ève keresek), ès vègig kell nèznem, hogy mindenki ezt kap-azt kap, ide megy-odamegy, nekem mèg strandra menni sincs lehetösègem."

Hidd el nekem: egy lehetőség van, hogy ezzel megbékélsz. Aztán ha ez megtörtént, akkor arra és csak is arra tudsz egy teljes életet alapozni. Különben elbuksz és boldogtalan leszel.

"A párom most telefonált, hogy hazaèrt a munkából ès ott vannak a rokonai, tök jó a hangulat ès minden, hát elsírtam magam... velem meg úgy beszèlnek itthon, mint a kutyával."

A párod már most egy más világban él. Nincs közötök egymáshoz. Nem fogjátok leélni egymással az életet. Tudom, ez rosszul hangzik és lepontoznak, de az igazság ez.

"Ja és azóta ösztöndíjjal külföldön is tanultam, bejártam fél európát, most van egy szuper állásom, egy férjem és egy kiksfiam...szóval azt hiszem, most elég szépen megvagyok a rossz gyerekkor ellenére."

Azért a szerencse is kell ehez, tehát tök jó, hogy neked összejött, de másnak nem biztos. Ez nem általános recept. Csak hogy érthető legyen: Jobs és Wozniak egy garázsban rakta össze az első Apple gépet. Milliárdosok lettek. Fasza, csak hát ezt mondjuk ma egy miskolci panelgarázsban nem fogod tudni megcsinálni.

Tessék, ez volt az egyik vélemény, jött a másik:

"Ebben az országban se tanulással se szorgalommal nem jutsz előrébb"

Na, valahol a kettő között van az igazság és a te lehetőségeid.

"Szerintem adj hálát az égnek ,hogy megtaláltad a párod."

Nem, nem találta meg.

Nincs más választás, mint az, hogy a saját utadat járd. Ami úthoz majd 10-20-30 év távlatában látni fogod, hogy kik csatlakoztak úgy mint barát, vagy mint társ. Mindenkinek a saját életét kell élnie végig. A halálos ágyán mindenki egyedül küzd meg az eljövendővel. Egyedül formálod a sorsodat és egyedül találod ki, hogy miben leled örömödet. Ne foglalkozz más életével, csak a sajátoddtal. Mert mindenki a saját életét éli. A jót és a rosszat is. Az pedig egy külön elmei szintugrás, amikor rájössz, hogy más, általad látott jó élete valójában neked nem jobb. Mert te más vagy. Az agyad más. A stílusod. A vérmérsékleteted. A szokásaid. No és még sokminden. Ez nem önzés. Ez az élet egy mély igazásga. A végtelen magány. Ha ezt valaki megérti és magáévá teszi, akkor lesz alkalmas arra, hogy másokkal teljes értékűen csinálja ezt végig. Mert akkor már őszintén tud társa lenni a másiknak.

Bírni fogod. Bírni fogod, mert ez jutott. Ez van. Felejtsd el a magyar népmeséket, hogy az élet igazságos. Az élet sohasem volt az. De ha fiatal vagy, akkor van erőd módosítani azon az úton, amire azt gondolod, hogy rád van szabva. Na, azt kell járni.

Nem tudom, mit kéne mondani, én csak annyit mondok most, hogy tisztellek.

Maradj mindig erős, és pozitív, és majd az élet egyszer a Te oldaladra áll! Annyit megy a kerék fel, mint le...

Nekem sem volt meg mindenem, amit akartam, és hibáztatni akartam valakit mindig. Most már az igényeim lejjebb mentek bizonyos téren, és a pénzzel is jobban bánok. Minél előbb függetlenedj a családtól, akkor hamar rájössz, hogy a munkád gyümölcsét élvezni jó! :)

Inkább élnék sátorban, minthogy ilyen családdal, amit leírtál. A pároddal nem tudod ezt megbeszélni? Költözés, albérlet, vagy akármi más alternatíva?

Nálunk is nagy a kontraszt párom családja meg az enyém között: én negyed magammal nőttem fel másfél szobában, apám 16 éves koromban alkoholista lett, szüleim elváltak, majd összeházasodtak, majd megint elváltak; nem sok pénzünk volt, egyetlen egyszer voltunk együtt nyaralni a családdal, aztán apám évekig azzal zsarolt minket érzelmileg, hogy ő bezzeg egyszer elvitt minket... Én már egyetem befejezése előtt munkát vállaltam és elköltöztem otthonról, mert nem bírtam a balhéikat.

Mindez annyira mégsem zaklatott fel régen, mert minden

ismerősöm családjában voltak hasonló gázok sajnos.

Párommal 4 éve vagyok együtt, és néha kiborít az értetlensége, mert ő egy tehetős, összetartó, boldog családban nőtt fel, burokban. Dolgoznia sosem kellett "élesben", mert a családi cégben dolgozik; szülei sosem váltak el, 5 szobás a lakásuk, ő életében nem költözött addig el, míg velem nem jött albérletbe; rengeteg külföldi nyaralás, mindene megvolt, szerető légkör is.

Én is régen irigy voltam rá, meg mondott, a burokban élése miatt érzelmileg értetlen a legtöbb ember problémái iránt.

Nekem az segített az irigységemen átlendülnöm, hogy hiszek a reinkarnációban, és azt mondom magamnak, hogy ez is egy élet a sok közül, és valamiért (amire én már nem emlékszem) nekem most ilyen életet kellett élnem, ilyen tapasztalatokkal, és majd legközelebb jobb lehet, ha ebben az életben jó dolgokat teszek, és elfogadom, ami most jön.

Meg egyébként a nehézségek meg is erősítettek sok dologban, és pl. sokkal önállóbb és erősebb jellem vagyok, mint a párom, pedig én vagyok a nő.

Szerintem te is örülj, hogy ilyen jó párt találtál, meg hogy az ő családja része lehetsz, és majd a jövőben ti is egy szép, szerető családot teremthettek magatoknak! :) A múlt olyan, amilyen, de igazán az számít, milyenek az ember kilátásai a jövőre. És szerintem ezzel az emberrel nagyszerű életet teremthetsz! :)

Egyébként az nem megoldás, ha hozzájuk költözöl?

"Nem az "élet" cseszte el nektek, hanem a kedves, élhetetlen szüleitek."

Az, hogy kik a szüleid, ki dönti el? Csak nem a szerencse, az élet?

"De ez csak a szüleitek hibája, nem az életé."

Nehéz veled egyetérteni. Filmek tucatjai is szólnak arról, hogy néha egy pillanat elég, vagy egy pech, hogy az életed egyszer és mindenkorra ne legyen olyan jó. Arról, hogy mondjuk egy Stohlbuci féle ember belém jön az országúton és bénul, meg hal meg a család fele, arról sem a szüleim tehetnek. Arról nem az élhetetlenségük tehet, ha mondjuk bármilyen genetikai hibával születek. De a szülőnek is csapás egy ilyen gyerek. Arról sem a szüleim tehetnek, hogy a világ tele van bűnözőkkel, kicsinyesekkel, pénzéhesekkel, idiótákkal, ostobákkal (stb.). Arról sem tehet egyikünk sem, hogy egyszer majd megöregszik mindenki és az élet vége mindig rosszabb, mint az eleje. Hogy a tested egyre kevesebbet bír. Hogy elfáradsz. Folytathatnám még. De pl. az sem rajtad múlik, hogy hová és mikor születsz.