Más is van/volt hasonló helyzetben? Hogy lehet ezt ép ésszel elviselni?

Szóval a helyzet a következő: Apám és anyám 17 éve vannak együtt amiből az utóbbi 10 évet az egymás gyűlölése és ennek a többi velejáróival élik életüket. Szóval mind a kettő egy idegbeteg ....-é vált megették egymás életüket rendesen emberi roncsok. És most jön a probléma,hogy ennek következtében lettek igen érdekes világnézeteik,életfilóik.(Ja és hogy miért nem mennek külön azt igazándiból nem lehet tudni mert az "nem a te dolgod ...gyerek" mondattal le van tudva... na mind1. És mind a kettő egy magának való ember aki mindenkit utál ki se lehet a házból tenni a lábad mert nem tudom milyen veszélyek leselkednek szervkereskedők,banditák milyen ez a mai világ így semmi "fölösleges baromságot" nem csinálhatok stb... így szerintük nekem is olyannak kellene lennem. ezért nincs semmi életem pedig én még mindig a normális irányvonalat szeretném követni amit általában minden normális ember tesz. nincsenek szinte barátaim, csak 1-2 helybéli akivel tizenéve ismerjük egymást. szóval sírba visznek most már idegileg. Ja, és még hozzátemmém így végszóként hogy a szomszéd városba lett volna egy barátnőm és mikor ezt megtudták leordították a fejem 3 napig, hogy mit képzelek én (17/F) és holnap fogok vele beszélni és lehet hogy azt kell mondanom hogy " bocsi anyuék nem engedik" de most mondhatjátok hogy sz@rjam le őket azt menjek de akkor mehetek jövőre amerre látok és a 8 általánosommal sokra megyek a mai világban... de lehet hogy úgy is normálisabb életem lenne.

Most arra lennék kíváncsi,hogy kívülállóként mit gondoltok erről az egész agyfasz szituról?