Volt már valaki hasonló helyzetben? Mit tegyek?

1. Az, hogy idönként magába fordul, inkább valamiféle depresszióra utal, ha nem javul, érdemes pszichológushoz mennie.

2. Az meg, hogy a feleségére sokszor gondol, egyáltalán NEM azt jelenti, hogy még mindig öt szereti, hanem csak azt, hogy az élete része volt és sok évig együtt éltek, ezt elfelejteni nem lehet és nem is szabad elvárni.

Én is így voltam, 24 voltam, amikor kislányom apukája 25 évesen balesetben meghalt. Ne legyél féltékeny, bár ha összeköltöztetek, szerintem jól kezelheted a helyzetet.

Aki elment, azt az ember mindig szeretni fogja.

Most már férjhez mentem, szeretem a férjem, és vannak közös babák is, de sosem felejtek. Egyik nap a Youtube-on ráakadtam egy számra, a mi számunkra, hát elsírtam magam.

Beszélgess vele sokat, mondd meg, hogy tudod, hogy nagy a fájdalma, de te úgy érzed, hogy háttérbe szorulsz.

Ha ezek ellenére vele vagy, ne sajnáld magad.

Ezek szerint te nem barátnő szerepében vagy vele, még ha igyekeztek is ezt mutatni.

A feleségéből pedig nem kiszeretett, hanem a nő meghalt. Mindig szeretni fogja, akkor is, ha esetleg újraházasodik.

Mindenki magába fordulna időnként, ha elvesztené azt, akire az életét építette.

Ha ennél különb életre vágysz, tudod, mit kell tenned. (mert gondolom, még huszas éveid közepén járhatsz, ergo lehet, nincs értelme többet várni.)