Ti hogy bírjátok elviselni az élet igazságtalanságait?

Becsülettel semmire sem viszed az életben..

Köpsz vagy nyelsz, már ha nem születtél bele a jóba.

neked legalább van barátod, örülj neki!

egyébként én annakidején felvettem a diákhitelt, már rég visszafizettem.

annak örülj, hogy kólát nem sokat ittál, legalább megmaradtak a fogaid.

Hova adtad be a jelentkezésed?...azért az előzetes ijesztgetések ellenére végül viszonylag könnyen be lehetett kerülni egyetemre.

Hasonlóan nőttem fel. Anyukám egyedül nevelt hármunkat, én 16 éves koromtól melóztam, leadtam a pénzem, később még az ösztöndíjam egy részét is. Egyetem mellett is végig dolgoztam. Tanulj rendesen, ne törődj az igazságtalanságokkal...hidd el, nekem is kijutott. Viszont évfolyamelsőként elvégeztem egy egyetemet (kiemelt ösztöndíj 25ezer, köztársasági 20körül, már nem emlékszem, szoctám. 23.000, diákmunkából összejött 30-40 körül, és csak kolit fizettem, ami 13.000 volt, add össze, elég szépen meg lehet élni, ha az ember jól tanul, versenyekre jár, csinálja a dolgait). Ne keseregj, hanem tegyél valamit a voldogságért. Sokaknak nem hullik az ölébe.

Ja és azóta ösztöndíjjal külföldön is tanultam, bejártam fél európát, most van egy szuper állásom, egy férjem és egy kiksfiam...szóval azt hiszem, most elég szépen megvagyok a rossz gyerekkor ellenére.

Én mindig azt mondogattam magamban: "Ami nem öl meg, az megerősít!" Az élet sajnos ilyen, mindig küzdeni kell. Kevés olyan ember van, akinek a bab is hús. Akinek pénze van, az megint másért szenved. Ő lehet, hogy a párodat irigyli tőled, a szerencsédet, hogy valaki magadért szeret...

Ne add fel! Jönni fog az a jó is. Tuti!

Nem a levegőbe írok, vagy okoskodok csak. Mindenkinek sajnos megvan a saját keresztje. Az enyém az volt, hogy 21 évesen meghalt a kisfiam, a páromnak átkattant az agya, elváltunk. Mindig azt kérdeztem, hogy engem miért ver a sors? Másnak miért jó? Nem bántottam senkit, jó ember voltam, nem loptam, nem csaltam, nem hazudtam. Miért? Aztán eltelt pár év, és jött a jó is, a nagyon jó, amit 1000x jobban értékelek, és boldog vagyok.

Előre kell nézni mindig... és nem szabad kérdezni, hogy MIÉRT? Azt kell kérdezni, hogy MIT? HOGYAN? -tegyek, hogy nekem is jó legyen???

Ebben az országban se tanulással se szorgalommal nem jutsz előrébb, akik pénzes család gyerekeként itthon elvégeznek egy egyetemet ami vetekszik egy szakközép nehézségével és tanul egy nyelvet, ezeknek a családoknak csak a töredéke fog itthon maradni, a látásból ismert régi évfolyam társaim közül mindegyiknek orvos/vállalkozó/ügyvéd szülei vannak, nyomják pénzzel őket mint a nyavaja, nekik az élet csak szórakozás itthon. azért is látsz 20on éveseket elkényelmesedve 8-10milliós ballagási ajándék autóval cirkálni, minden nyaruk görögország, horvát, török, spanyol, meg isten tudja milyen helyeken telik el, amiket én is csak filmről meg fényképről látok.. Ha kicsit bejön a válság náluk akkor is itthon Siófokon egy 5csillagos hotel paradicsomban ülnek.

Én elfogadtam régen, hogy lesz egy egyszerű de élhető 15-20milliós házam, azt kb ennyi, mert már most spórolok havi 100ezret hogy legalább 30éves koromra meglegyen az önerő 80%-a amire már csak kis hitelt kell felvenni, ha addig nem jön össze valami barátnő aki komolyabban velem marad, és tud beleadni a pénzbe

Te se de én sem születtünk, tanult szülők gyerekeként ezért is kell így látni a dolgokat. Ne a kortársaid okold mert ők csak kapnak, a sors a hibás hogy nekünk csak ez adatott meg.

Van munkám ennyi idősen egy szavam nem lehet 120ezer nettó fizetés mellett, nincsen életem nekem se mert 20ezer ft-ból élek én is, mondhatni szerencse hogy anyuék oly módon segítenek előrébb hogy nem kérnek pénzt tőlem hogy itthon lakjak

A gazdag gyereknek az a természetes ami körülveszi, nekünk meg az egyszerű szűk életvitel, ahogy mi sem, úgy ők sem tudják elképzelni az árny oldalait a két élet között.

Volt egy fiú az általános iskolában, és fiatalon meghalt egy baleset miatt amit az ajándék kocsi okozott neki meg a pénz amivel el volt látva, élt 17 évet mire ment vele a vagyon nem hozza vissza már...

21/F

Szerintem adj hálát az égnek ,hogy megtaláltad a párod. Nekem van munkám és most már pénzem is ,de sajnos párom már nincs.

Mivel nálunk is anya egyedűl nevelt 13 éves koromtol a hugommal megtanultunk takarékosan élni. Most ,hogy szakmunkásként jól keresek nem tudok a pénzel mit kezdeni így csak gyűlik..

Hidd el nem csak a diplomával lehet elhelyezkedni. Az meg ,hogy nyelvvizsga nélkül nem érsz semmit megint hülyeség.

Lehet úgy is felfogni a dolgokat ,hogy szar az életed ,de nézd meg, neked van egy párod aki mellé este lefekhetsz és reggel ágyba viheted neki a kaját. Én erre vágyom az utolsó szakításom óta ,de a pénz a tudás mit sem ér..