Szerintetek is korai összeköltözni, ha az egyik félnek nincs jövedelme?

# 28/30

Akkor te valami gazdag egyetemre járhatsz, mert náluk még szociális ösztöndíjra is alig van pénz,és minimum 3 hónapos csúszással küldik.

ma 10:24

szerintem ez a jó hozzáállás...

kérdező! szerintem ne foglalkozz velük, a válaszadók nagy része feminista! Vagy csak nem ismerik az önzetlenséget...

Nálunk mikor nekem volt, az is kettőnkké volt, mikor neki, az is kettőnkké...

Igazából nem tudom, mi a párommal mindketten tanulunk, de mivel 6 éves az egyetem, 5 éves gimivel 25 évesek leszünk mire elvégezzük, akkor addig ne költözzünk össze?

Az már más kérdés, hogy nem élünk még együtt, de már régóta mondja, hogy költözzek hozzá, plusz nekem anyagilag is jobban megérné. Több órára lakom onnan, ahol tanulok, ezért most albérletben vagyok. Sajnos anyukám meghalt, ezért kapok árvaellátást, ezen kívül majdnem a max tanulmányi ösztöndíjat, meg pár ezer Ft szociális ösztöndíjat is, ez összesen egy hónapra átlag 50-60 ezer Ft. Az albérletem 25 ezer + 10 ezer rezsi, a maradékból meg fizetem az utazást, kaját, szórakozást. Szóval tulajdonképpen eltartom magamat, persze ha hazamegyek apa mindig küld kaját, alig bírom a csomagot. :) Meg ha valami nagyobb kiadás van, például félév elején könyveket kell venni, vagy gyógyszert, akkor ad pénzt is.

Na most, a páromnak van saját lakása, amit a szülei vettek neki, és már ők is régóta mondják, hogy miért nem költözök oda, felesleges fizetnem az albérletet. De én ebbe maximum úgy mennék bele, ha legalább egy 15 ezer albérleti díjat fizetnék meg a rezsi rám eső részét, nem tudnék nála ingyen ott lakni. Arról is volt szó, hogy ő költözzön ide, de az elég hülyeség lenne, amikor a saját lakása után nem kell fizetnie. Még így is hezitálok, mert mégis "csak" egy albérlő lennék, és félek, hogy hosszú távon talán nem lennénk egyenrangú társak, pedig ez nekem nagyon fontos.

Szóval a kérdező által leírt esetben nem költöznék össze a párjával. Persze akit nem zavar, hogy "eltartott", az költözzön, csak legyen vele tisztában, hogy ebből még később lehetnek konfliktusok. Az meg a másik dolog, hogy átlagban 21-22 éves korukig tanulnak az emberek, szerintem azt simán ki lehet bírni külön is.

21N, párom 22F

Mi összeköltöztünk, és nem bántuk meg...Mondjuk a semmi bevétel túlzás, mert diákhitelem + alkalmi diákmunkáim voltak, de így is sokszor jóval kevesebbet adtam a közösbe, mint a tényleges fogyasztásom volt. Ellenben házimunkával és finom ételekkel "egyenlítettem", bár ez nálunk sosem volt téma, még anyósjelöltem sem hozta fel soha (én igen, de lehurrogott), őt csak az érdekelte, hogy a párom végre boldog kapcsolatban él.

Szóval ha nektek így jó, és egyikőtök sem él vissza a helyzettel, nincs ebben a szituációban semmi kivetni való...Nem leszel attól élősködő, hogy felnőtt emberként inkább a szerelmeddel élnél együtt, mint a szüleiddel. Nyilván nem akarod kihasználni a párod, és nem maradsz örökre bevétel nélkül sem.

22es, ha csak egy haverról lenne szó, akihez pl. fix 20ért odaköltözhetsz, megtennéd??

én ezt a viselkedést hatalmas butaságnak tartom... de te tudod... van jövedelmed, össze tudnátok dobni, ráadásul neki SAJÁT lakása van...

36-os, ha rám gondoltál, én nem költöznék össze haverral, akinek saját lakása van, mert költöztem már oda, és az lett a vége, hogy kitiltotta a páromat, meg közölte, hogy ha nem takarítom az ő szobáját is, akkor mehetek amerre látok, vizsgaidőszak közepén. Na én ekkor pakoltam és ideiglenesen laktam a barátomnál 3 hetet, amíg nem találtam albérletet. Azóta úgymond félek olyannal összeköltözni akinek saját lakása van, de már szépen lassan meggyőznek, hogy ez hülyeség, ha olyan emberről van szó. :)

Amit a kérdésre válaszoltam, azt továbbra is tartom. Ha én lennék a kérdező helyében, nem költöznék oda, de ez ÉN vagyok. Akinek nem ilyen a beállítottsága, az költözzön össze nyugodtan a párjával, nem lebeszélni akartam.

34-es