Ha a párotok más bőrszínű, kultúrájú lenne zavarná a családotokat, barátaitokat?

ha az én párom külföldi lenne és nembeszélnè a magyar nyelvet,de mégis õ az igazi ,akkor mindenkinek KUSS!!!

na jo nem pont igy ,de akkor sem szabhatja meg senki ,hogy mit/kit válasszak :D

Attól függ mennyire jön különböző kultúrából, mennyire tudok megbarátkozni az ő szokásaival, a családi szokásokkal, stb.

A szüleim elfogadnák, még ha fura is lenne eleinte nekik. Elég sok ismerős van, akinek a párja/férje más nemzetiségű, így eltudnák fogadni a barátok is.

Hogy az utcán mit szólnak vadidegen emberek, az nem érdekelne.

Amit nagyon nehezen tudna elfogadni a családom, ha romával jönnék össze.

Engem a külső nem igazán zavarna a kulturális külömbség már igen.A családom is igy lenne vele biztos.

A kapcsolat igy is nehéz még ha két ember ugyanazokkal a normákat követi,két külömböző kultura találkozásánál még plusz problémák is felmerülhetnének és az egyik félnek engednie kellene,ezt nem szeretném.

Borzasztó szomorúnak tartom, hogy 2013-ban Európa közepén még valóban téma az, hogy lehet-e egyáltalán más nemzetiségű/vallású/bőrszínű/kultúrájú/értékrendű emberrel együttélni.

Igenis lehet.

Aki nem így gondolja és ezért lenéz másokat az csak magáról állít ki igen szegényes bizonyítványt. Bántó éás felháborító, hogy magukat bizonyára nagyon elfogadónak és intelligensnek tartó emberek külsőségek miatt, valamilyen nem ismert dolog miatt vagy a saját értékrendjüktől bármiben eltérő miatt kirekesztenének másokat- akik ugyanolyan értékes, jó, szerethető emberek lehetnek.

A férjem külföldi- nem Európából, így mind külsőségekben, mind vallásban, mind kultúrában, mint életvitelben egy nagyon más világot képvisel.

Sajnos gyakran beszólnak nekünk az utcán (Budapesten!), volt már rá példa, hogy őt egyedül nem szolgálták ki egy boltban (!), rendszeresen kifogásolhatóan, durván viselkednek vele ügyintézők stb.

Azt azért hozzátenném, hogy ő iskolázott, rendesen dolgozó, igen jó jövedelmű és 4 nyelvet anyanyelvi szinten beszélő ember. Nagyon igyekszik a magyar nyelvvel is, szerintem szépen beszéli (bár természetesen nem fogja soha tökéletesen!). Végtelenül udvarias, szerény és velem ellentétben nem háborodik fel azon a megaláztatáson, amin gyakran oktalanul keresztül megy. Ilyenkor szomorúan mosolyog egyet, MEGKÖSZÖNI a másik embernek a nem létező segítségét és otthagyja.

Már házasok voltunk, amikor előforult az, hogy engem igen, őt NEM VOLTAK HAJLANDÓAK beengedni valahová (Budapest belváros 2010). Nem tudjátok elképzelni azt a szomorúságot, elkeseredettséget, dühöt és csalódást, amit akkor éreztem, amikor a rasszista, iskolázatlan, modortalan biztonsági őröknek mutogattuk a karikagyűrűnket, amire a válasz durva és obszcén volt, de kb az, hogy "ha én voltam olyan h...lye, hogy egy ilyennek b..sztom magam, akkor az őket nem érdekli, de egy ilyen büdös ... ide nem jön be"

Mindezt az utcán, a bejáratnál, mások szeme láttára, barátaink, idegenek előtt. Soha, senkinek nem kívánom.

Nem vagyok egy emberjogi harcos, de ezt nem hagytam annyiban- szerencsére az Egyenlő Bánásmód Hatóságánál megtaláltuk az igazunkat és a nekünk ítélt kártérítést egy olyan szervetenek adtuk, akik igyekeznek valamit tenni az oktalan, ismerethiányból adódó kirekesztés ellen.

A kérdésedre a válasz pedig: IGEN, zavarana- de engem azok a korlátolt emberek zavarnak, akik nem látnak tovább a saját értékrendjünél/vallásuknál/színüknél/országuknál- őket minden nap szégyenlem.

SZép napot :)

Magam nem tudnék teljesen más értékrendű és vallású emberrel házasságot kötni. A kulturális különbségeket viszont áthidalhatónak, megtanulhatóknak tartom és a bőrszín meg mások véleménye sem érdekelne.

Ha meg valaki így választ a környezetemben.. hát drukkolok nekik és nem zavar. Legjobb barátnőm is így választott (Pakisztánból), szíve jogának tartom.

Csak cigány ne legyen...

Más senkit nem érdekelne.