Nők, ti is átgondolnátok ezt a kapcsolatot? Csak én érzem úgy, hogy ez nem csak egy apróság?

A férjemnek 20 évesen nagyon kifelé állt a szekér rúdja az akkori kapcsolatából, amikor "majd vigyázok" felkiáltással sikerült teherbe ejtenie a hölgyet.

Pánikba esett, aztán elvette feleségül (mondjuk ez a rész hülyeség volt, mert késdobálós válás lett végül) és a mai napig anyagilag, érzelmileg is támogatja a gyerekét.

Amikor kérdeztem, hogy miért nem menekült el, csodálkozva visszakérdezett, hogy miért tette volna, az ő felelőssége is volt.

Sajnos tényleg rossz ómen ez a történet.

1. Elhallgatta sokáig.

2. Érzelmileg a gyerek semennyire nem érinti meg.

3. Ezek szerint hajlamos a felelősségvállalás elől elmenekülni.

4. Ha beperelik gyerektartásért, az a közös kasszát fogja érinteni és ez bármikor megtörténhet.

Az 1. és a 3. pont miatt aggódnék a helyedben leginkább.

Ok, tegyük fel azt mondja szeretne gyereket. Tervezetten teherbe esel, minden szép és jó. Megszületik, a barátod rádöbben, hogy basszus, ezt nem lehet kikapcsolni, te kevesebbet foglalkozol vele és minden egyéb teher, ami egy babával jár.

Nem gondolod, hogy a felelősségvállalási hajlandósága esetleg megint előjönne?

Szerintem eléggé az a típus, aki "leugrik cigiért a boltba"...

Tudod mit, mondok valamit. Ha esetleg a kitűzött időpontban terhes leszel és közösen akarjátok a babát, ettől az embertől még azt is kinézem, hogy ugyanúgy el fog hagyni, mert bepánikol.

Hogy megértsd, nem az a baj, hogy nincs együtt a nővel, de egy kisgyerek semmiről nem tehet, hogy van szíve ennyire semmibe venni? Én biztosan abban a pillanatban kiszerettem volna belőle...Vannak még normális férfiak is, ne pocsékold erre az időd...