Veletek is sokszor ordítoznak a szüleitek apróságokért?

Te vagy a rossz hogy felhúzod magad. Én speciel azt tettem volna. pl.

- szia anyu van itthon virsli? ÉS NEM ehetek virslit?

- Van/nincs --> nem akarja

- Anyu én nem azt kérdeztem neked van e rá gusztusod, csupán arról érdeklődtem van-e tudtod bármilyen virsliről a házban, mert ha nincs, akkor kénytelen leszek elmenni venni.

- BLABLABLA

- Szóval nincs és megint ne kezdj ordibálni a mobilba mert civilizált környezetben vagyok és azt fogják hinni hogy anyám idegbajt kapott, szóval akkor ennyi. szia.

Hát kedves kérdező őszintén sajnállak,én szintén így éltem 24 éves koromig,csak engem apám csesztetett állandóan. Utáltam még hazajárni is,de egy idő után leperegtek rólam ezek a dolgok,úgy gondoltam jobban járok ha lesz@rom. Hogy tett-e kárt bennem? Hát majd ha leéltem az életem megmondom,egyenlőre annyi,hogy én is olykor igazi idegzsába vagyok,de próbálom magam kontrollálni. :)

Minden esetre sok kitartást,és kötél idegeket kívánok Neked a helyzethez!

27/N

igen, aztán rájöttem, hogy ha elmosogatok meg kitakarítok mire hazaér édesjóanyám, akkor nem köt bele az élő fába is, és nyugodt estém lesz. (amúgy iszonyat jófej a mutter, és imádjuk egymást, de elég húzós a melója, és emiatt volt a plafonon esténként, ha nem állt minden az élén otthon)

próbálj meg kicsit a kedvére tenni. lehet nem is veled van baja, hiszen ilyen apróságért normális ember nem üvölt mint a sakál. szóval vágd puccba a házat, tanulj normálisan, beszélj vele tisztelettel, és ha azt látod, h felcseszték az agyát a melóhelyén, akkor főzz neki vacsit vagy teát, és hagyd békében nyugodni pár órát.

ha ezek teljesítése után sem tud veled ember módjára viselkedni, akkor kerüld vele a kommunikációt, és legyél minél kevesebbet otthon.