Elítélendő, hogy nem akarok ott lenni a szülésnél?

Nem olvastam él a hozzászólásokat, így a saját esetünket írom. Az apás szülést épp akkor kezdték bevezetni, amikor a második gyerekemet szültem. A férjem elég konzervatív, azt mondta, ő nem szeretne jelen lenni. Ezt én megértettem, ismerve őt, lehet, hogy épp őt kellett volna felmosni a kórgázszag stb. miatt:))

Amikor a lányom szült, a férje végig benn volt vele a vajúdás alatt, de a szülés előtt kijött, mert a lányom azt kérte, a szülés alatt én legyek vele. Hasonló okokból, az ő férje sem nagyon bírja az ilyesmit. Szerintem ez nagyon jó megoldás volt, így a nehéz órákban mellette volt, de mégsem kellett magánál a szülésnél jelen lennie.

irónia????

alapban a szülés egy közös női esemény a régi időkben sem volt helye férfinak ott

ok legyen ott az apa ha szeretne és helyt tud állni de nem várjuk el tőle !!!!

Én sem olvastam el a hozzászólásokat, de én a feleséged cipőjében járok. Apa nem szeretne bejönni. A kislányunk pár nap múlva lesz kétéves, de a videót csak 5 napja merte megnézni. Elájult, hogy milyen ügyes voltam, mennyire uralkodtam magamon, és elképedt, hogy mennyire nem volt semmi vér!!! Csak a mámoros sírásomat látta és irigyelte (miközben az Ő szeme is könnybe lábadt), és láttam rajta, hogy megtört. Nem kérem többet, hogy legyen ott, de remélem, ha eljön az idő, érezni fogja, hogy szükségem van Rá, és senki mással nem lenne olyan jó érzés megosztani ezt a frenetikus élményt, mint Vele. Ha mégsem jön be... hát nem jön be.

Azt sem tudom kihagyni, hogy Édesanyám mesélte többször, is, mennyire kiszolgáltatottnak érezte magát, amikor belépett a szülőszobára a kis táskájával, visszanézett, Apukám integetett, dobott egy puszit, és eltűnt az ajtó mögött... Én is sírok, ha erre gondolok...

Nem jó egyedül maradni életünk egyik legnagyobb próbatételén, aztán csak várni az sms-t vagy pár nap múlva hazavárni Apukát a tejfakasztó buliról...

Olyan jó volt együtt létrehozni ezt a kis ÉLETET, miért kellene egyedül lennünk, amikor meglátjuk testi valójában először?!

És még egy gondolat: az ember szülés közben nem a kórházra koncentrál, meg a berendezésre, meg a szagokra, hanem a LÉNYEGRE, hogy Új Ember születik. Ez nem vérvétel, vagy fogtömés... Ezt se felejtsük el. Ha Anya össze tudja szedni magát... Akinek az igazi dolga lesz...

Az nem elítélendő, hogy nem akarod, szabad választás kérdése. Az viszont elítélendő, ha erről a hetedik hónapban jutott eszedbe szólni, amikor már semmiképpen nincs visszaút. Normális pár ezt megbeszéli a gyermek tervezése ELŐTT, nem amikor már terhes a nő.

Én nem szülnék olyannak, aki nincs mellettem a szülésnél, de ezt közölném is, amint komolyodni kezd a kapcsolat.

Utolsó előtti vagyok. Bent volt. Sajnos meghalt a babánk. A létező legkeményebb szülést csinálta velem végig, és esze ágában sem volt magamra hagyni.... Nincs mitől félned.

Ha megvan azóta a baba, gratulálok! Kíváncsi lennék, hogy döntöttél végül.

Hat, olvasva a hozzaszolasokat, egyvalamire rajottem, ha szulok majd, az egyetlen ember akit elviselnek magam mellett, az Anyukam. :) Van aki nem annyira birja ezeket a dolgokat, ha ezt van aki tudja rolad, az nem fog ezert hisztizni veled. (velem sem nezetnek furesz filmeket, mert tudjak hogy rosszul leszek....azert volt hogy csukott szemmel, de "vegigneztem").

lehet "ugy" eszre sem veszed majd hogy mivan igazan.

na végre valakinek ez is eszébe jut...

bár ezen az oldalon az az elterjedt, hogy a nő ugráljon fel az első perctől a gyerekhez császársebbel is (erről szólnak ugye a "bababarát" kórházak), a férfit viszont gonoszság nem elengedni bulizni a haverokkal, mert ki kell hevernie a hatalmas traumát, hogy fognia kellett egy vajúdó nő kezét...