Elítélendő, hogy nem akarok ott lenni a szülésnél?

Szerintem egyáltalán nem elítélendő. Esetleg a megfogalmazásod az, de ha ezek az érzéseid, akkor ez van.

Én örülni fogok, ha párom bejön velem a szülésre, de akkor sem fogok megsértődni, ha nem. Egy a fő, szeressen majd minket. Semmi más.

én jövő péntekre vagyok kiírva. a párom még nem döntött, de valószínűleg ott lesz. a legőszintébben mondom, h szerintem ez kétszemélyes dolog köztem és a baba közt, valószínűleg (és remélhetőleg) minden mást ki is zárok majd a külvilágból és a kórházi dolgozók is emberi hangnemet ütnek meg velem (ügyeletesnél szülök). sőt, az esetében még félek is, h olyat mond ami tőle rosszul esik. egy normál lefolyású szülésnél szerintem nincs más, csak te meg a fájdalom és a baba születése. az megnyugtatna, h a komplikáció esetén ott lenne, és lenne rálátása arra, h mi és miért történik, de akkor meg valószínűleg úgyis kiküldenék. szóval, én egyre inkább azt érzem, h ez egy indokolatlan trend, amit most már mindenki kötelezőnek érez és ciki nem "betartani".

a többórás vajúdás az más, ott tényleg hatalmas lelki erőt ad,h nem csak a nővérek pislognak rád néhanapján, hanem melletted van a párod.

legalábbis most így gondolom, de még nem szültem soha...

ELŐTTE én is valahogy így gondoltam, de életem legnagyobb élménye volt!.

Amúgy meg: ahogy erősödnek a fájdalmai felállsz szépen, hogy: csá, ez nekem kezd sok lenni?

Nyugi, az arcát nézd: nagyon szép!

Szerintem a hozzáállásod elítélendő. Tökmindegy, ki mit gondol a szülésről: a TE feleséged explicit módon kérte, hogy legyél vele. Te pedig meg se próbálod.

Ebben a helyzetben a jó hozzáállás valami olyasmi lenne, hogy "rendben drágám, bemegyek veled, de azt nem ígérhetem, hogy végig ott leszek, mert félő, hogy nem fogom bírni".

Ez annyival jobb, hogy legalább megpróbálod..