Elítélendő, hogy nem akarok ott lenni a szülésnél?

Feleségednek is joga van nem ott lenni?

Viccen kívül, ha nem akarsz ott lenni, ne legyél ott. De lásd, hogy abban a helyzetben nem vagy egy mintaférj, inkább egy olyan valaki akire nem lehet számítani.

rtam már, hogy én ott voltam, - szóval tapasztalatból mondom, hogy jó az, - én nincs megfelelő pillanat, hogy lelépj! :)

Nekem szarrá gyűrögette a kezemet, két napig nem tudtam fogni, - erre a célra sem alkalmas más.

meg más egy videó, és szeretem a szexet, de egy pornófilmtől lelankad.

Ott a te saját gyereked fog világrajönni, az enyém már 11 éves, de még mindig örömmel tölti el, hogy ott voltam.

Engem is

Szerintem ezt a hármat olvasd el, mielőtt döntesz?

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

Én továbbra sem tartom elítélendőnek.

Ha nekem gyerekem születne, én mindenképpen ott szeretnék lenni. Láttam már kutyákat születni, és az a kutya érezte, hogy vele voltam. Olvastam róla, hogy menthetek meg kutyákat szülésnél. Persze egy kutya ösztönből jól csinálja a szülést.

Én megőrülnék, ha nem lehetnék ott a gyermekem születésénél.

Na és persze a páromat soha nem hagynám cselben!

A kisgyereket pedig megpuszilnám ahogy világra jött. Nem számítana, mennyire magzatvizes, szaros, hugyos, én akkor is megpuszilnám a saját gyermekem.

ha a vajúdás alatt bent vagy és esetleg csak akkor mész ki mikor rosszul lennél az szerintem korrekt a dolog a részedről

jó dolog ha apa bent van de ha rosszul lesz és telibe hány mindent az még rosszabb lenne:-)

ez pont olyan mint az a kispapa aki elájul

hirtelen mindenki rá figyelne ami szerintem még rosszabb lenne mint ha nem lenne ott a végén

én mindegyik szülésemnél mondtam h ha nem akar, akkor nem kell bent lennie, spec az egyiknél a szülőágyon aludt amíg én kint sétáltam :-)

de a végén hősiesen tűrte a dolgot

Most tényleg arról beszélünk, hogy anyuka szül, végigcsinálja az egészet, az ő testével -lelkével történik végig minden mozzanat, és apuka már attól hős, amiért ezt végig bírja _nézni_?? Nem érzitek ebben az iróniát?

Ha ilyen gondolkodású lenne a férjem, mint te, én sem kérném, hogy jöjjön be. De el sem tudom képzelni a sajátomról, hogy egyedül hagyna ebben a helyzetben. A minimum, hogy fogja a kezem, ha már mást tenni nem tud, de nem hagy egyedül idegenek között, amikor biztosan tudjuk, mi mindenen kell keresztülmennem. Alapvetőnek gondolja, hogy jön.

Nem elítélendő.

Én is közöltem a gyermekem anyjával (nem feleség, sose voltunk összeházasodva...), hogy nem megyek be a szülésre, mert a látvány nem nekem való, de ha eljön az idő, akkor a kórházig szívesen elmegyek vele.

Aztán az élet felülírt mindent, mert a gyerkőc jóval korábban jött, mint vártuk, és én akkor pont az ország másik végében voltam, tőlük 200 km -re. :)

38 voltam:

ráadásul egy önző dög vagyok, aki szülés alatt magára akar figyelni, nem arra, vajon ő bírja-e még. :)))