Hogy lehet egy nőt magára hagyni egy kisbabával?

Nézd, nem kell ám üldözni a rációt... és hát persze, az érzelem is fontos, csak hát nem tudom, hallottál-e már Kocher bácsiról, aki sebész volt - neveztek is el róla egy érfogó-típust - felfedezte a pajzsmirigy szerepét, és mindezért kapott egy Nobel díjat. Na, hát a nevezetes kísérlete meg úgy nézett ki, hogy a feleségét elkezdte nyulak szárított pajzsmirigyével etetni, és azt tapasztalta, hogy a szelíd, galamblelkű asszonykájából 2 hét alatt örjöngő házisárkány lett az egyéb hatások, mint gyorsult szívműködés, fogyás, testhő-emelkedés, stb, ez nem biosz óra:) mellett. Szóval ez az úriember azt is bebizonyította úgy mellesleg, hogy a lelki működéseink zöme is biokémiai hatások eredménye.

Ezt azért kellett összefoglalni, mert szeretném megérteni azt, hogy honnan veszik a tisztelt hölgyek azt az elementáris zöldséget, hogy a férfinak kötődnie kell egy magzathoz/újszülötthöz, mi több, annak kell számára a legfontosabbá válni - amikor a nő szervezete alakult ki évmilliók alatt ilyesmire, a nőt bombázza a magzat (meg a saját szervezete) a kötődést kialakító lórugásnyi hormonokkal (tüszőhormonokkal, oxitocinnal, stb), ráadásul a nő van közvetlen kontaktusban vele. Miért tűnik sokak számára reálisnak az ember biológiájával, alapösztöneivel szembemenő elvárások megfogalmazása, ahelyett, hogy abból indulnak ki, milyen az ember. És utána miért csodálkoznak azon, ha a végeredmény átlagban természetesen a biológiához fog igazodni, nem az elszállt elvárásokhoz???

Persze, egy apa kötődni fog a gyerekéhez sajátlag is - kis százalékban magába szugerálva az elvárásoknak megfelelést már tán magzati korban is, de jóval nagyobb százalékban majd ha megismeri, együtt van vele, vannak közös dolgaik - mondjuk úgy fél-egy év után. Addig az van, hogy mivel a gyereket szülő nőhöz kötődik, ezért - azon a kötődésen keresztül - elfogadja.

Erre mit csinál korunk (jelzők, legenyhébb mondjuk a nem gondolkodó) átlag európai nője? Azzal szórakozik, hogy a terhesség/gyermekány alatt távolodik el a párjától, rakja a második helyre... azután roppantul elcsodálkozik a végeredményen, legyen az a személyes életében, vagy a válási statisztikában, gyermekvállalási statisztikában. De büszke lehet, legalább megpróbált erőszakot tenni a természeten - pont úgy, ahogy mások a sztálini időkben megfordított folyókkal - csak nem sikerült. Azoknak se, neki se.

Ez a tény, ezt lehet utálni:)))

Tudod, én nem találgattam mint te az előbb az anyagiassággal, ez egy kifejezetten "lebuktató" mondat a bajok eredetére " nem akarok álszentnek tünni,szerettem volna....igazából azt szeretném ha a gyermekem apja apaként állna a gyermekéhez." - arra a világon semmi esély nincs, hogy ez létrejöhessen egyáltalán, ha a ti kettőtök kapcsolatában nem volt annyi, ami biztosítja a "fércet" amíg kialakul a saját személyes kapcsolat. (nem kérdezősködök, ha akarod mesélsz). A következő esély majd kb a gyerek kamaszodásakor lesz, amikor már egy saját személyiség önálló akarattal és döntésekkel, és te ilyen módon "kiküszöbölődsz" a képből... ne mondd, hogy én megmondtam:))

Úgyhogy Kérdező kérdésére meg az a válasz, hogy mindez a probléma negyedennyire lenne, ha a nők a terhesség alatt és szülés után is megmaradnának LEGALÁBB 51%-ban nőnek és társnak, és nem az a minden biológiai ténynek ellentmondó agybeteg divat terjedne, hogy "én most már ANYA vagyok, a férfinak meg az a kötelessége, hogy..."

Akkor kérem mindez jóval kevésbé lenne, és szépecskén visszafordulna a válási statisztika is, a népesedési statisztika is... persze nem rohamléptekben és azonnal, de érezhetően. És újra nőne az anyaság elfogadottsága, megbecsültsége, újra többen és szívesebben nyújtanának segítő kezet.

#47, ha hiszed, ha nem, még a Bhagavad Gíta is itt van a polcomon, Bibliáról, Koránról nem is beszélek... el is olvastam őket... egyik sem mond olyasmit, hogy jó sülhet ki abból, ha szembe megyünk a természettel, mert majd a lélek... ilyent egyetlen, csöppnyire is komolyan vehető ősibb vagy újabb tanítás se mond...

De ettől még természetesen mindenki abban hisz amiben akar, azzal próbálkozik amivel akar, és attól vár csodát, amitől akar. Én már szerencsére valószínűleg nem fogom megérni azt, amikorra a fejre álló korfa romba dönti az európai társadalmak alapértékeit, főként pont a szolidarítást, amiről ez a kérdés is szól, és azért ami már most se olyan, mint volt 20-30 éve... szóval voltaképp a kibicek nyugalmával is szemlélhetném, hogy mi lesz itten 50-60 év múlva, ha nem változik a gondolkodás.

Nézd, én nem hiszek a csodákban - abban természetesen hiszek, hogy a psziché befolyásolni képes a testi folyamatokat (nem is hit kérdés, mindenki tudja, hogy ha ideges, akkor gyorsul a szívműködése, kiszárad a tokra, stb), meg abban is hiszek, hogy igen-igen hézagos még a tudásunk a világról, tehát jócskán vannak benne olyan dolgok, amelyeket jelenleg nem értünk, nem tudunk megmagyarázni. De attól ez még nem csoda, szimplán egy olyan dolog, aminek még nem értjük a működését.

De, hogy visszatérjünk a kérdéshez, szerinted milyen csoda fog történni, milyen csodára érdemes várni, amitől az említett nőknek majd meleg lesz télire, vagy nálatok rendeződni fog az exed és a gyerek viszonya, vagy megfordul a hazai válási és népesedési trend?