Hogy lehet egy nőt magára hagyni egy kisbabával?

Kérdező (#22), már bocsi, de szerintem amit itt leírtál, az nem más, mint a felelősség szétkenése... ilyen alapon nyugodtan lehetne folytatni a sort egy istenség akaratától a bolygók együttállásán át a a csapadékos tavaszig. A dolognak meg az a logikai bukfence, hogy a társadalomban a "mindenki" meg a "senki" azok kb szinonimaként működnek, ha valamire azt mondom, hogy az mindenki felelőssége, az a gyakorlatban úgy fog kinézni, hogy senkié. Szóval pont az általad leírt gondolatmenettel lehet eljutni a valóságban legkönnyebben a kérdésedben említett helyzetig.

A probléma magvát meg szerintem ott kellene keresned, hogy valami tényleg döntően megváltozott az elmúlt mondjuk 30 évben az előtte való 30 000 évhez képest, és ez pedig a nők hozzáállása a helyzethez. Gorombán de érthetően megfogalmazva, 30 000 évig nem várták el, hogy attól, mert szültek egy gyereket mindenki essen hasra, és szolgálja ki, hogy ők a következő években folyamatosan a gyerekükkel foglalkozhassanak. Egyfelől. Másfelől a saját maguk számára sem vált a született gyerek az univerzum tömegközéppontjává, és legfőképp másoktól sem várták el ugyanezt. És ennek a nagyon is gyakorlati következményével szembesültél, ennyi történt.

Ha ugyanis befogadsz egy nőt a terhességével vagy gyerekével mert van helyed és lehetőséged, akkor cselekedtél egy jót, ez így volt sok éve is, meg ma is. Csak hát az emberi idők kezdete és az elmúlt 30 év közötti időszakban a nő ilyenkor igyekezett beilleszkedni a környezetbe, és igyekezett erre szocializálni a gyerekét is. Az elmúlt 30 évben viszont "jutalmul" azt fogod hallgatni a következő időkben, hogy (a saját házadban, ahova befogadtad) ezt csináld mert a gyerek, azt ne csináld mert a gyerek, mert 24 órában a gyerek mellett mert a gyerek, mert a gyerek, mert a gyerek, mert a gyerek... és aztán jön a csodálkozás, hogy nem a ház népe fog alkalmazkodni babóka istenséghez meg mamókához az ő földi helytartójához, hanem rövid időn belül zúgva fog szállni gyerekestül... és kialakul a kérdésedben említett helyzet - amivel persze legrosszabbul pont a gyerek fog járni.

Komolyan mondom, ha most a zasszony várandós lenne, vennék neki egy vonalas füzetet, ahova naponta 100x leírhatná, hogy "nem a mi gyerekünk körül fog forogni a világ". Nem azért, mert én ilyen kis aljas vagyok, hanem azért, hogy ne szúrjon rá se ő se a gyerek, ne izolálódjon rövid időn belül mindenkitől, akár magamat is beleértve.

Bocs mindenkitől, hogy az érthetőség kedvéért nem csomagoltam selyempapírba, hanem igyekeztem nyers egyértelműséggel fogalmazni.

Nézd Kérdező, amíg az elgondolkodás helyett az a zsigeri hárítás lesz benned, amit leírtál az első bekezdésedben most, addig ne is reméld, hogy bármiféle megoldást is lelsz az általad felvetett problémára, adig pontosan ugyanaz lesz, amit az elmúlt évtizedben látsz, hogy mindenki mondja a magáért, a probléma meg csak egyre rosszabb... na ez a tény, innen célszerű kiindulni.

(és nem, nem vagyok nőgyűlölő, 17 éve élek párkapcsolatban. Szóval tedd félre a zsigeri tiltakozást szerintem, ha kell, olvasd el újra, és értelmezd, amit leírtam, mert igyekeztem elég egyértelműre írni)

De leírom személytelenebbül is, hátha úgy befogadhatóbb lesz:

Szóval, az emberiség történetében, el egész a legeslegutóbbi időkig egy emberpár életében ők voltak egymásnak a biztos pont, az elsők, a holtomiglan-holtodiglan, jóban és rosszban. A gyerekek? Nos hát édesek, aranyosak, a nő szűlt 10-et, eltemetett 7-et... de a párja, az a párja maradt. A biztos pont.

Az elmúlt évtizedekben ez kifordult magából, a csecsemőhalandóság (szerencsére) meredeken lezuhant kb az 1%-ára, a válások száma meg meredeken felugrott, mára már 50% fölé, szóval a társ meg a gyerek helyet cseréltek, a gyerek lett a biztos pont, a mai jellemző hozzáállás a gyereket tekinti elsőnek.

Csak hát csókolom, van egy hatalmas különbség, az, hogy a társ az adott esetben eltarTÓ, a kicsi baba, az meg eltarTOTT. Tehát ez a társadalmi méretű helycsere evidens következményként elvezetett oda, hogy a nő magára maradt a kicsi babával, másképp egyszerűen nem lehetett, nyilván társadalmi méretekben senki sem fogja elfogadni, hogy ő legyen az eltartó és az X-edik a sorban. Én ezt ennek az ostoba trendnek az elején megmondtam volna neked Kérdező, hogy ez logikailag levezetve is csak ide vezetHET, ha éltél volna akkor, és lett volna internet:)