Hogy lehet egy nőt magára hagyni egy kisbabával?

Nézd Kérdező, a helyzet az, hogy akié a jog, azé a felelősség is, ez ilyen egyszerű. Ma ugye Magyarországon a nő kizárólagos joga a terhesség sorsáról való döntés - na ebből következően a környezet többi tagjának meg marad az, hogy a nő döntéséhez hogyan állnak hozzá. Nem mondom, hogy soha sem fordult még elő, hogy a férfi is a gyerekvállalásra szavazott majd hónapok alatt meggondolta magát, de az az esetek tört része.

Kérdező (#4) "Hogy mást ne mondjak, hol van a lányok/nők mellől egy fiútestvér vagy egy apa, aki jól észheztéríti a lelépő nemző hímet?" - nézd, hát végülis ja, az önbíráskodás is egy út... csak közben nem kellene megfeletkezni arról, hogy az ilyen akciót az a másik sem fog ölbe tett kézzel tűrni, sanszosabb, hogy megvédi magát.

Szóval Kérdező, de, van mód az ilyen helyzetek döntő többségének megelőzésére, ez pedig a annyi, hogy akkor kell gyereket vállani, ha mindkét fél gyereket akar, és nem a "majd ha a karjában tartja, majd megenyhül" című szinte soha be nem jövő bornírt ostobaságra alapozni. (ami majdnem akkora sületlenség, mint a "majd mellettem abba fogja hagyni az ivást/nőzést/szerencsejátékot")

"akié a jog, azé a felelősség"

Ezzel az elmélettel annyi a bibi, hogy jogod van a szexhez, de a következményeket vállalni kell. Ilyen a világ.

Jogod lehet egy autóra/házra/akármire, de a felelősség a tied, hogy fizesd a hitelt utána becsülettel.

Itt valahogy mindenki a jogaival dobálózik... de a felelősségéről meg mindenki megfelejtkezik. És ez nemcsak a szex/gyerekvállalás témakörben van így.

"ilyen ostobaságot rég hallottam akié a jog azé a felelősség.." - engedelmeddel #12, ezt gyakran fogom idézni:)

Egyébként meg persze, nyugodtan tartsd ostobaságnak, nyugodtan ne fogadd el... és akkor mi van, ha közben a világ meg kb így működik körülötted?

#19, nem "annyi jutott el az agyamig" hanem a többivel nem értek egyet. Bár tudom, a kedves kismamák rendkívül szoknak utálni, amikor egy-egy ilyen "hős anya" megnyilvánulás kapcsán halkan, udvariasan, tisztelettudóan hangot adok abbéli véleményemnek, hogy az anyamacska ötöt fial/szoptat/nevel, mégse szekálja utána halálra a kandúrt, erkölcsi lángpallost lóbálva.

Az igazság láthatóan időnként nagyon tud fájni egyeseknek, volt már, hogy futnom kellett:)

Maradjunk annyiban tehát, hogy számomra rendkívül ellenszenves az a női attitűd, hogy az anyai ösztön minden racionális gondolkodást és erkölcsöt felülíró felmentő körülmény. Viszont tény, rendkívül alkalmas az egykoron magasan tisztelt érték, az anyaság lejáratására.