Miért tanácsoljátok mindig a 18 körülieknek, hogy menjenek dolgozni és albérletbe, ha nem jó otthon?

Hogy miért tanácsolják ezt? Mert itt a kérdések zöme, aaik ettől a korosztálytól származnak, arról szól, hogy "anyám nem enged együtt aludni, anyám bejön a szobámba, anyám hozzám szól, anyám elvárja hogy mosogassak, én ezt már nem bírom tovább" stb, stb.

Sajnos ez a generáció már abban a korban nőtt fel, ahol csak jogok vannak, de kötelességek már nem. Egy 18 évesnek igenis KÖTELESSÉGE tanulni, ha dolgozni nem aka/tud elmenni, KÖTELESSÉGE dolgozni, ha a tanuláshoz hülye/nincs kedve, és igenis KÖTELESSÉGE segíteni otthon, mert ő is a család tagja, nem pedig valami kiszolgálandó uralkodócsemete!

Mindemelett joga van a magánélethez, a szabadidőhöz, az önálló döntésekhez, de csakis a kötelességeivel egyetemben.

És kedves kérdező... Tőkét, lakást nem a tanulmányaidért kapsz, hanem mert megdolgozol érte. Nem kell elájulni a diplomától, nem kell beállítani úgy a dologt, hogy azért nem megy el a generációd dolgozni, mert papírok nélkül nem megy. Papírok nélkül nem leszel menedzser, nem lesz céges autód és nettó 200-as fizetésed. De munkátok attól még lehet, tehát ha akarnátok, meg tudnátok állni a lábatokon. De könnyebb itt siránkozni, és feltenni ilyen kérdéseket, mintha az egész világ csak a ti ellenségetek lenne...

Ja, elfelejtettem magamról: 20 éves korom óta dolgozom, igen, egy szimpla érettségivel és egy középfokú szakmával kezdtem. Munka közben tanultam tovább, fizettem a tandíjat a keresetemből. 23 évesen elköltöztem otthonról, tehát annyi idősen, mikor majd te kijössz az egyetemről, nulla tapasztalattal az életről, a világról. Most 28 éves vagyok, lediplomáztam, mert ezt AKARTAM, nem azért, mert még pár évig otthon akartam maradni, semmit sem csinálni egyetemre járás címszó alatt!

Szerintem hozzám hasonlóan sok százezer ember kezdte így az életét, önálló életet, saját lábra állást vágyva. A felnőttség ugyanis nem a személyidben lévő dátummal kezdődik, hanem fejben dől el.

Húúú, itt mennyien elkezdtek dolgozni nagyon fiatalon?? Oda ne rohanjak, komolyan!

De ha már ennyien ecsetelték a saját élettörténetüket, akkor már had ecseteljem én is!

25 vagyok és idén fogok diplomázni! Mivel másik városban tanulok, kollégista vagyok, de egyébként ha hazamegyek, meg nyaranként a szüleimmel lakom. Mikor leérettségiztem megcsináltam egy szakvizsgát is, majd elmentem továbbtanulni. Mivel elég sűrű az órarendem, nem dolgoztam a suli mellett. Jól tanultam ezáltal jó ösztöndíjakat kaptam, sőt még egy külföldi tanulási lehetőséget is megkaptam.

Szerintem nem tart előrébb az, aki munka mellett, estin vagy levelezőn csinálja meg a diplomáját. Nem fog olyan szintű és mélységű képzést kapni, mint egy nappali tagozaton, ráadásul még csomó pénzt is kiad, addig én nappalin ösztöndíjat is kapok. Ráadásul rengeteg olyan szak van (köztük az enyém is) amit csak nappalin lehet elvégezni.

Most dolgozzak azért, hogy tudjam fizetni a tanulmányaimat, amíg azt ingyen is megtehetem?

Vagy adjak ki pénzt egy külön albérletre meg a rezsire, úgy, hogy még azért tudok lakni a szüleimnél? Szerintem semmi értelme még!

A szülőnek igenis kötelessége biztosítani a gyerekének a képességeinek megfelelő tanulmányokat, hogy a gyereke biztosan, jó háttérrel lépjen ki az életbe. Ha ezt megkapja a gyerek akkor neki is kötelessége jól tanulni és besegíteni a szüleinek ott ahol lehet.

Egy példa: Szüleim fizették nekem a jogsi költségeit. Meglett a jogsim, ezáltal rengeteg olyan dolgot meg tudtam csinálni, amit eddig csak ők. Ezáltal egy terhet is levettem a hátukról. Megérte nekik kiadni az én jogsimra.

Tegnap 15:43 - tudod eléggé sz@aralak lehetsz, ha arra vagy büszke, hogy 25 évesen még mindig a szüleid tartanak el, és ráadásul szentül hiszed, hogy ez a kötelességük.

Nappali tagozaton pedig megtanulhatod az elméletet valóban sokkal átfogóbban, de ha szembetalálod magad az elmélet valóságbeli variációjával is... nos, akkor majd csak hápogsz, hogy de hát nem ezt tanultuk. Sok szerencsét ehhez, sajnos nem leszek ott, hogy a térdemet csapdossam!

Utolsónak!

Látszik nem voltál egyetemista, vagy ha igen nem tudom milyen egyetemre járhatsz, de nálunk rendszeres szakmai gyakorlat is van, ahol teljesen élőben mennek a dolgok. Néhány cég még megbízást is adott, annyira tetszett nekik a munkám/munkánk.(közös projekt volt is volt)Volt olyan amit suli mellett, de volt olyan is, amit el tudtunk fogadtatni féléves munkának. Tehát már több referenciám is van, ahhoz képest, hogy "csak" egyetemista vagyok.

Azért csak csapkod a térded!

És az, hogy még néha támogatnak anyagilag, azt több okból sem érzem cikinek:

- Én is rendszeresen segítek nekik, ha nem is elsősorban anyagilag, de nagyon sok terhet le tudok venni a hátukról kisebb-nagyobb segítségekkel.

- Nem csak gyakorlati, hanem elméleti segítséget is tudok nekik nyújtani.

_ Egyetemistaként nincsenek nagy igényeim. Nem szükséges nekem külön albérlet, meg márkás cuccok...stb. Ráér ez majd ha teljesen kirepülök és akkor majd a saját erőmből.

Egyébként ez az anyagi támogatás annyit jelent, hogy ha késik az ösztöndíj, vagy ha nagyon kifogyok a pénzből, akkor adnak egy kicsit, hogy azért "ne haljak éhen"...:P

Tehát nem pofátlanul csapolom őket, hiszen az egyéb juttatásaimat jól be tudom osztani. (Jól jön majd ez a tapasztalat akkor is, majd ha önálló keresetem lesz.)

De azért nyugodtan írd,hogy sz@r alak vagyok. Bár sztem inkább szerencsés, hogy olyan szüleim vannak, akikhez partnerként is lehet viszonyulni.

Itt igazából csak annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy normális esetben nem az van, hogy a gyerek 18 lett, menjen ahova csak tud, hanem itt egy kölcsönös viszonyról van szó. Nem azt írtam, hogy a szülőnek van csak kötelessége a gyereknek is van bőven.Ugyanúgy majd nekem is kötelességem lesz a saját gyerekemnek megadni a sikeres életkezdést és ez a "befektetés" a szülőnek is megtérül, nem csak anyagiakban.