Miért tanácsoljátok mindig a 18 körülieknek, hogy menjenek dolgozni és albérletbe, ha nem jó otthon?

Azért tanácsolják ezt,mert nem nagyon van másik megoldás.Ha a "gyereknek" nem tetszik,ami othon van,akkor költözzön el.Otthon a szülő a főnők és ő tartja el a "gyerekét" így megköveteli,hogy tartsa be az általa felállított szabályokat.Ha valaki erre nem képes vagy nem akarja,akkor nem tud mit tenni költözzön el és akkor a maga ura lehet.

Nem kell egyedül albiba menni,ha valaki többekkel lakik jóval olcsóbb,mivel minden oszlik. Ez nem valami kínzási eszköz,ez egy jó megoldás is lehet.Suli mellett is lehet dolgozni.Ha a diák beszél nyelveket mégkedvezőbb munkát találhat.Az iskolától pedig kérhet támogatást.Sokan csinálják ezt és működik. Meg lehet oldani,nem könnyű,de meglehet és akkor tényleg az van,amit az illető akar! Nyilván ijesztő még a gondolat is,de ha valaki belevág egy olyan életformát tapasztalhat meg,amit ha az ember megismer soha többé nem akarja feladni.Ez pedig a szabadság.

Mert kicsit változott a világ az utóbbi 10-20-50-100 évben. Nagyszüleim korában simán el lehetett menni dolgozni akár nyolcadik osztály után, méghozzá nem olyan rossz pénzért. Szüleim idejében igaz, már engedélyhez kötött volt, de akkor is 14 évesen már lehetett dolgozni. Meg a legtöbb szakmához nem kellett két diploma, három nyelvvizsga meg ECDL meg anyámkínja, mint most, mégis midnenkinek volt munkája, aki végzett, és nem keresett utána rosszul. Akkoriban meg lehetett csinálni, hogy 18 évesen különváljon az ember. Más világrend volt, nem a kapitalista piacgazdaság volt az, ami uralkodott.

Most kicsit más a helyzet. A legtöbb munkahelyre elvárás a diploma, nyelvvizsga, X év tapasztalat, elhelyezkedni nagyon nehéz, a fizetések általában alacsonyak, az elvásárok magasak, az árak meg az egekben vannak. Én is azt mondom, hogy hacsak nincs valami végzetes ellentét a szülőkkel, nem érdemes elindulni a vakvilágba "szerencsét próbálni". A minimálbérből (mert érettségivel jobbra ne számítsunk, de még egy szakmunkás végzettségtől se reméljünk sokkal jobb fizut) meg nem nagyon lehet egy albérlete+rezsit fizetni úgy, hogy mellette még netán egyéb kiadásaid is vannak...

Ha már távozni kell, akkor inkább valaki rokonhoz, aki hajlandó befogadni... de a legjobb az lenne, ha az emberek nem elfutnának, hanem megpróbálnák MEGOLDANI a problémáikat, a nézeteltéréseiket. És ez mindkét félre vonatzkozik! Nem csak a "gyerekre".

Mert sok a felelőtlen,komolytalan ember.Könnyebb ilyen rossz és káros tanácsot adni,mint arra bírni,hogy a gondokat oldják meg,és alkalmazkodjanak egymáshoz.Ugyan ez a tendencia tapasztalható,ha egy 13-14 éves panaszkodik a szüleire:Neked jogod van bulizni,mikor bulizz,ha nem 14 éves korodban stb.

A gyerekenk jogai vannak,a szülőnek pedig csak kötelessége,hogy eltartsa és gondoskodjon róla.Ahhoz már nincs joga,hogy bármit is elvárjon,vagy megtiltson neki.

Ennek következménye a sok törnkrement párkapcsolat:Akkor sem az a tanács,hogy a kapcsolatot kell megmenteni,alkalmazkodni kell egymáshoz,hanem az:hogy válj el,a gyereknek is jobb veled,mint egy rossz kapcsolatban.Ezpedig nem igaz:A gyereknek apa és anya kell.Ha elválnak,az anya sok esetben az apa ellen neveli a gyereket.ímindenért az apát hibáztatja,és közben elhiteti a gyerekkel,hogy ő feláldozza magát érte,nélküle a gyerekkel nem törődne senki.A gyerek vagy megkap mindent,amit akar,de ha nem,akkor sem tanulja meg,hogy alkalmazkodni kell a másikhoz,nincs egy normális családképe.Amikor a gyerek felnő,akkor vagy fellázad az anyja ellen,és akkor az anya mártírnak érzi magát,vagy pedig hálás lesz az anyjának,és a párkapcsolatában is fontosabb lesz az anyja,mint a párja.És az ő párkapcsolata is tönkre megy majd az anyja miatt.És kezdődik előlről minden.Ez érvényes a férfiakra és nőkre egyaránt.

Elég szomorú ez a jövőre nézve.

Nem is tanácsolok senkinek ilyet, mert ugye tudom, hogy csak az első pár napban "nagy buli" ez a különélés dolog, utána lassan rádöbbensz, hogy nagyon durva is tud lenni(minden hasonló cipőben levőnek elmesélem a történetemet teljesen őszintén, pozitív és negatív dolgokkal együtt). Ha nincs a Párom, nem csinálom meg az érettségit se, lelkileg nagyon sokat támogatott, biztatott(sokszor az önbizalomhiány miatt úgy voltam vele, h megelégszem az érettségit nem igénylő, nem éppen könnyű munkámmal, persze helytelenül, hisz perverz módon imádok tanulni, nagyon szeretek új dolgokat megismerni, tágítani a látóteremet). Utána már lelkileg is sikerült teljesen felnőni, az egyetem akadályait könnyebben veszem, immár második éve:)Nem szabad 1 kis sértődés miatt elköltözni, de ha a testi/lelki fejlődésed van veszélyben, és idejében felismered, és érett vagy bizonyos szinten már, van esély rá, hogy ne kallódj el!:)

2. válaszoló

Azért, mert 16 éves kortól lehet diákmelózni.

A szülőnek se csöppen a pénz, amiből fenntartja a családot, ha egy gyerek csak hisztizik és követel, és elvár, akkor fogalma sincs a valódi életről, és igenis próbálja ki a munkát, hogy miből is áll a szülőnek mindaz, ami a gyereknek csak "csöppen", de nem dolgozik meg érte.

Én csak azért nem dolgoztam 16 éves kortól, mert nyelvvizsgára készültem és tanfolyamra jártam iskola mellett, ami minden időmet elvette, nyári szünetem se volt és téli szünetem se, de meglett a nyelvvizsgám és megérte, főiskolán viszont már dolgoztam, és nem rettenek meg a munkától. Igaz, nekem sose csöppent igazán semmi, de jobb, hogy nem lettem elkényeztetett nyápic, mert tudom értékelni a megkeresett pénzt és azt, hogy van munkám.