Kikészit anyám. Már félig felnött vagyok és hivjam fel a discoba? :S

19:27!

Tehát tudod, hogy vannak túlkapások mindkét oldalon, és vannak valós problémák, de eldöntötted, hogy itt most a kérdező a hunyó. No comment.

Egyébként te sem figyelsz jobban, mint én, már jeleztem, hogy bocs,nem olvastam a továbbiakat, mert úgy még arendszer, nagy koppanás volt, hehehe.

Igen, divat a nyavalygás, ettől még ne lesz divatnyavalygó mindenki, aki szóvá tesz valamit. Az anyagi javak pedig egyetlen fejlődő lelkű gyereket sem kárpótolnak azért, amit egy lelkibeteg elvált asszonnyal való együttélés tud okozni. Hidd el, sok gyerek szívese lemondana a javakról, csak fellélegezhetne néha. Nehogy már a kémény szálljon a gólyára és a gyereknek kellje hordoznia a szülő lelki terheit.

Azért írtam a második kiegészítést. Te akkor írtál, miközben én írtam, így azt még nem olvastam.

És igen eldöntöttem, hogy ő a nyávogós, ha ilyesmik miatt borul ki. És mindenkinek kívánom, hogy egyszer az élet mutasson neki valós problémákat és jöjjenek rá, hogy amit csinálnak az csak hiszti és nyávogás. A fél országnak nincs munkája, olyan kérdések vannak, hogy 20 ezerből hogyan éljenek meg 4-en egy hónapig, ezek valós problémák... az hogy félt az anyám, az nem probléma. Ciki a barátok előtt? Hát ez is minősíti őt. Aki a szüleit szégyelli... hát tudod szerintem az a ciki, ha valaki ezt nem fogja fel, hogy mi az, hogy féltik... és persze, hogy még így is lehet baja. Én örülök, hogy féltenek a szüleim. És olyat írni, hogy egy szülő azért korlátozza a gyerekét, mert féltékeny a fiatalságára... az ilyennek fogalma sincs, mit jelent szülőnek lenni és felelősnek valakiért...

Hát szerintem örülhetnél hogy 14 évesen egyáltalán elengedett bulizni nem hogy 11-ig. Az én anyukám mikor 14 éves voltam ha csak le mentem a játszótérre vagy sétálni fel kellett mennem hogy jelentkezzek és akkor 2 mikulás iskolás bulin voltam. Nem úgy voltam nevelve mint a többi lány aki akár éjfélig is le volt engedve. Szerintem anyukád félt és ezt majd te is megtapasztalod ha anya leszel. Annyi szörnyűséget látni a tv-be rendőrök erőszakolják meg a lányokat meg ilyenek. Meg lehet attól is félt, hogy lassan felnőtt vagy és lesz fiúd és nehogy elsiess vele valamit vagy ilyesmik. De ha annyira idegesít mond neki hogy ne hívjon fel hanem mondjuk 11- re hazamész és mondjuk mikor odaérsz felhívod meg mikor indulsz. Vagy ha a barátnődhöz mész akkor is.

17/L

Nem olvastam a válaszokat...

Jól írtad félig felnőtt vagy. azért mehetsz el mindnhova, a másik feled, amiben még az ő kicsi lánya vagy az pedig még kéri, hogy bejelentkezz discoból és innen-onnan. Szép lassan majd kopik ez a féltése, vagyis félteni ugyanúgy fog, de már békén fog vele hagyni.

Én is 17 éves vagyok, és engem nálam is egyfolytában ez van-.- Annyi a külömbség hogy nálam anyám hívogat egyfolytában. De nem csak bulikban, hanem mikor máshol vagyok, mindig. Legutóbb pestre utaztam (Debrecenből) és akkor próbált hívogatni, de nemvoltam bekapcsolva, szóval azokat kezdte el hívogatni akikkel eggyütt voltam. Rohadt égő volt, hazajöttem és jól le is csesztem. Azóta párszor mikor ő nincs itthon, én hívogatom őt, meg azt akinél épp van, meg idegesítem ilyenekkel amikkel ő szokott, meg csak simán nem veszem fel a telefont, de úgy tűnik hogy lassan kezd leszokni róla:)

visszatérve hozzád, a te esetedben, próbáld megmondani neki hogy téged ez mennyire kínos helyzetbe hoz, és addig mondogasd neki amíg megérti. Ha egyszer elmondod neki, elmehet a füle mellett, de ha szólsz neki sokszor, meg ha indulsz valahova és előtte szájába rágod hogy "légyszives ne hívj fel" akkor hátha megérti:)

Mondjuk itt a dolog érdekessége az, hogy 14 évesen elengedett, de akkor nem hívogatott. Látom sokan lovagolnak itt azon, hogy mi az hogy diszkóba jársz és még neked áll feljebb. De hát nem csak diszkóról van itt szó,hanem akár ruhavásárlásról, vagy bármiről. Arra nem emlékszel, hogy mikor kezdett el ennyire túlzóan félteni? És hogy történt-e akkor valami, akármi, ami ezt kiválthatta nála?

Mert azért az már több mint fura, hogy valaki akkor is hívogatja a lányát, amikor elmegy egy mittudom én, kabátot megvenni. Meg hogy a tudakozón keresztül felhívja a barátnőidet.

Figyelj, én megértelek. Én történetesen emlékszem rá,hogy milyen volt fiatalnak lenni. Lehet mondani, hogy ez nem probléma, a probléma az, hogy válság van meg ilyenek. Igen, az is probléma, de egy 17 évesnek is meglehetnek a saját problémái. Akinek nehéz körülményei vannak, azokat én sajnálom meg minden, de ez senkit nem jogosít fel arra, hogy más gondját leszólja, mert neki attól még az a fontos. 15 évesen nekem pl. az volt a legnagyobb problémám, hogy nyári szünetben is apám ragaszkodott hozzá, hogy napi 3 óránál többet ne mehessek el otthonról. Ami igazából annyi, hogy fél óra buszozás a belvárosba, fél óra haza, marad két óra. Engem ez nagyon zavart, mert a többiek délelőtt elmentek otthonról, hazamentek ebédelni, aztán újra be a belvárosba. Ismerték a szüleim a barátaimat, mégse engedtek el, azért, mert "csak". Egy évre rá már nem volt gondom, elmúlt a dolog.

Annyit tudok tanácsolni, hogy kérdezd meg anyukádtól, miért aggódik ennyire. Nem azt, hogy parancsolj rá, hogy ezt ne csinálja, inkább az okát próbáld megtudni, akkor talán lehet is tenni ellene.