Kikészit anyám. Már félig felnött vagyok és hivjam fel a discoba? :S

Jót mosolyogtam a kérdésen - Anyukám időnként még 25 éves egyetemista koromban is felhívott éjszaka, ha nem mentem haza, illetve ha úgy alakult, hogy máshol aludtam, frászt kapott, ha nem küldtem sms-t. Nem volt ciki, buliból kimentem, amikor hívott, - ha valaki meghallja, amúgy meg közük hozzá? - ha meg pasinál voltam, aki még nem volt a barátom, akkor max. sms-ben válaszoltam.

Csináld azt, hogy megbeszélitek, hogy sms-t küldesz neki - de próbáld meg nem elfelejteni. "Jól vagyok, minden ok, itt és itt vagyok" elég ennyi is, megnyugszik, és akkor nem hív! Azt meg, hogy ettél-e stb. és hova mégy, kb. meddig, otthon írd ki neki egy papírra az asztalon, mielőtt indulsz!

Akik erre azt mondják, hogy joga van hozzá az eltartónak vagy bizonyára csak aggódik és örülni kell a törődés emejelének, azok melyik bolygó élnek? Milyen ott az idő?

Itt a Földön a szülők nem feltétlenül azért tartják el a gyerekeiket, mert olyan jó fejek, hanem mert törvény kötelezi rá őket és félnek "a falu szájától" is. Szép dolog a törődés, és igen, sok gyerek örülne a korlátozásoknak is, csak vennének tudomást a szülők a létezéséről, de egy fiatalt a társai előtt dedósként kezelni komoly lelki károkat, későbbi beilleszkedési nehézségeket tud okozni.

Próbáld meg a következőt: egy ráérős pillanatban magyarázd el anyádnak, hogy te tudod, sok szülő féltékeny a gyermeke fiatalságára vagy egyszerűen csak félelemmel tölti el, hogy hamarosan meg kell válnia valamitől, ami hosszú éveken át része volt az életének, az anyaszereptől, nem csak tudod, de a te korodban már meg is érted ezt, és szeretnél neki segíteni, szívesen elmégy vele együtt egy pszichológushoz. Ne röhögj! :) Három lehetőség van: 1) beleegyezik - na, ez meglepne, de akkor álld a szavad, menj el vele :D 2) észreveszi magát - kicsit ez is meglepne. 3) annyira megrökönyödik, hogy kikotyogja neked ott helyben, mi a fene baja is van, ha elég értelmesek vagytok mindketten, szépen sikerül átbeszélni a dolgot. A negyedik pedig az, hogy minden marad a régiben, de akkor te minden egyes hívásnál felveted a pszichológusnál teendő látogatást. Képzeld el, hogy a diszkóba röhögve beleszólsz a telefonba, hogy szia anyu, akkor holnap megyünk a pszichológushoz? Képzeld el azt a röhögőkórust, és szerintem anyád is elképzelné. =)

Ami még az eltartás-témát illeti: én is magam tartom el magam 16 éves korom óta (mellesleg alig látóként), mert ne bírtam a lelki terrort szinte születése óta, de kíváncsi vagyok, mi a helyzet azokkal, akik szerint egy eltartott fiatalkorúnak minden megaláztatást tűrnie kell a kosztért-kvártélyért. Szívesen "belenéznék a batyujukba". Viszont neked is komolya javaslom, amint nagykorú vagy, vagy amint leérettségiztél, azonnal költözz el, különben mindig ki tudja majd játszani az "amíg a é kenyeremet eszed.."-kártyát.

Testvéreid vannak, szüleid együtt élnek?

figyi nagyon egyszerűen véget lehet ennek vetni ...

mondd meg a szemébe, hogy ma két srácot is lexoptál a suliban, és isteni volt, na sztem többet nem fog semmi hülyeséget kérdezni meg nagyjából szóhoz se fog jutni, ennyi

Kedves utolsó... írta, hogy az apja lelépett, nem él velük.

Mindenkinek akinek ilyen problémái vannak csak azt kívánom, hogy legyen egyszer a másik oldalon.

Ha valaki erre azt mondja, hogy a gyerek megalázása a féltés, hát nem is tudom, nagyon el van keveredve. Tényleg jó dolgunkban már azt sem tudjuk, miért is lehetne hisztizni. Van hol laknod, van mit enned, van telefonod, elengednek discoba, barátokhoz, van, aki törődik veled, iskolába járhatsz stb. Más ennek a töredékének is képes lenne örülni. Mindkét oldalon vannak túlkapások, tudom, léteznek valós problémák... de a nyavalygás már szinte divat lett.