Mit tennél egy 17 éves lány helyében? És az én helyemben?

Akkor szerintetek legyen neki is abortusza, mint nekem volt?

Te is tudod, hogy nem a sógornődért aggódsz.Érthető a kiakadásod, de ne zsarold őt érzelmileg. Hagyd, hogy ő döntsön egyedül, ne beszéld teli a fejét, hogy majd úgy jár mint Te. Még, ha az örökbeadás mellett is dönt, én akkor is megérteném, ha vadidegen embereket választana. Szerintem Te is jobban járnál, ha nem családon belül próbálnál babához jutni.

Szia!

első nekifutásra az írom, hogy szuper ötlet. Nem nagyon olvastam bele a hsz-okba, de az abortuszt én egyébként se propagálom, mert egyrészt sajna-nem sajna , de élet egy megfogant baba ; másrészt (és most nem vádollak, vagy egyéb negatív irányú a dolog) de a példádból lehet látni, hogy sok abortusz végződik úgy, hogy utána már nem lehet baba. az "örökbefogadással" vannak itt a gondok, mert általában ha le is mond egy nő a születendő gyermekéről, sokszor a születés pillanatában a kirobbanó hormonok miatt 200%os kötődést kezd érzeni a baba iránt, ami teljesen természetes jelenség, viszont itt azt eredményezhetné, hogy mégsem megy bele a dologba. De ha mégis igen, akkor viszont később, ahogy az ő értelme is nő, meg a baba is , akkor jön rá, hogy mit dobott el magától. És sajna joga van visszakérni....Nagyon nehéz. az abortusz nem lenne jó megoldás, amit írsz, az viszont nagyon jó megoldás lenne. Csak sajnos ez egy folyamat....Még talán az lenne a legjobb hogyha úgy dönt oké a dolog, nektek adja a babát, hogy elköltöztök nagyon messzire. Ez se garancia arra, hogy nem kéri vissza , de lehet hogy az ő életét is könnyebbé tenné...

Van egy kedves barátnőm akit 19 évvel ezelőtt megerőszakoltak.A férfit 2x látta életében.Amikor megerőszakolta,és amikor a bíróságon elítélték.Terhes lett(későn vette észre) megszülte...Végig gyűlölt terhesnek lenni,és igyekezett mindent megtenni,hogy "elmenjen a baba"..mellette sírtunk,dühöngtünk...Mindig azt mondta,hogy megszüli a kis szörnyet,és vigye aki akarja mert neki nem kell,és soha nem akarja látni...Nehéz szülése volt(9 órán át szenvedett szegénykém)...Az orvos megmondta,hogy kislány lett,de megnézni se volt hajlandó.Mi ketten(3-an vagyunk jó barátnők) megnéztük,és tündéri kislányka volt..Majdnem 1 hónapig a kórházban volt(pszichiáter foglalkozott vele)Végül mégiscsak kellett neki a lánya...Ma egy 17 éves lány büszke mamája,és élvezi,hogy fiatal anyuka,és szinte barátnők:)

Ezt csak azért írtam le,mert egy dolog,hogy a 19 éves lány mit gondol most,az érzelmei,viselkedése mindig változni fog...Lehet,hogy most nem kell neki,de mindig tudni fogja,hogy van egy gyereke..Amúgy te mit csinálnál amikor a gyermek mondjuk 5-7 éves,éppen készültök az első iskolai napra,és megjelenik a leányzó aki már 25 éves érett,felnőtt nő lesz,és kijelenti,hogy holnaptól én nevelem a gyerekemet.? Hidd el,amíg törvényileg ,nem mond le és a biológiai apa sem mond le a jogairól addig bármelyik vérszerinti szülő visszakövetelheti!(a te szíved szakadna meg azon a napon)

Szóval,hogy most nem kell a lánynak,mert nem bírja a gyerek nemzőjét,meg úgyis külföldre megy(ezt is hányszor hallottam másoktól,és sokan idáig nem jutottak el),még milliószor meggondolhatja magát,és meg is fogja...

Én nem mennék bele,inkább idegen gyermeket fogadnék örökbe...

36/N

Akkor most én még egy variációt mondok:

Ha megszülné a gyermekét a lány,nem adná örökbe,viszont részt vennétek az életében.

Engem a nagyszüleim neveltek fel,majd utánna keresztanyámék.

Anyám messze nem az anyák gyöngye,két kisebb testvérem is itt-ott nevelődött.Papíron ő volt anyánk,így nem volt "mit szólnak az emberek",viszont gyakorlatilag a nagyszüleim neveltek,én a Mamát tartom anyámnak.

Ha annyira szeretnéd AZT a gyermeket,akkor talán ilyen kompromisszumra kellene törekedni.Hisz még sokáig tanul,külföldre se tudja hipp-hopp kivinni,aztán lassan úgyis felnőne a gyermek.