Gyermekkori önmagad, vajon ma büszke lenne rád?

Igen, mert amit akartam, megvalósítottam, bár 2 év csúszással, na de 12 évesen még nem látja előre az ember a köv. 20 évet. Szerintem még nem is volt rossz sacc részemről, hogy csak 2 évet tévedtem :).

Akkor azt mondtam, hogy 30 éves koromra sikeres leszek, lesz egy általam elképzelt párom, autóm, kutyám, lakásom, diplomám, és nem lesz gyerekem: így lett. Csak most 32 vagyok.

Valószínűleg nem lenne büszke, mert annyira álmodozó volt, hitte, hogy a kegyetlen valóságból egyszer kiszakadhat, és akkor semmi nem állhat az útjába, de más nem is történt, csak folyton sziklák gördültek elé, majd betemették, a sok akadályt nem volt képes legyőzni, ő aki azt hitte gyerekként, ha akkor a pokolból szabadul minden máshogy lesz, szebb, jobb könnyebb. Közel sem került azokhoz az álmokhoz, amiket akkor megálmodott, mert legyőzte egy mentális betegség, ami még most is többször akadályozza a kiegyensúlyozott, boldog életben.

A felnőttkori énem büszke lenne, mert mindezek ellenére, több éve egy biztos munkahelyem van, vezetői pozíciót kaptam, amit a munkámmal érdemeltem ki. Sok éve egy boldog kapcsolatban élek, amiben jól érzem magam, szeretnek, és viszont szeretek. Átléptem a határaim, bár kisebbeket álmodom, de azok valóra válnak. Volt időszak mikor a külsőmmel nem voltam elégedett, de sikerült visszafogynom, és most egy szép nőt látok a tükörben. Azt gondolom a belsőmre büszke lenne mind a két énem, segítőkész, barátságos, megbízható, jólelkű vagyok. A kitartáson még dolgozni kell, de ez legyen a legkevesebb.

Neha meg most is eleg gyereknek erzem magam (csupan 20 eves vagyok). Abban viszont biztos vagyok, hogy torka szakadtabol uvoltene, hogy folytassam a sportolast es a nyelvtanulast.

Koszonom a kerdest! :)

Igen: jó ember vagyok és a személységem miatt büszke lenne a gondolkodásom miatt.

Iskolában is elég jól teljesitettem viszont ami miatt nem lenne büszke,hogy nem azt csinálom amit szeretek.Hogy nem merek lépni afelé amit szeretnék, bizonytalan vagyok.Fiús kislány voltam, most a totál ellentéte.Emlékszem megfogadtam ,hogy én soha nem fogok sminkelni, sem körmöt festeni ehhez képest ... .Az biztos ,hogy másképp képzeltem el magam gyerekként.Más lettem inkább jobb értelembe viszont ami rossz azon probálok javítani.A legjobban az hiányzik,hogy nem vagyok elég 'tökös'.

Az enyém büszke lenne...mert átölel a SZERETET. Ez az egyetlen dolog amire gyermekkorom óta vágyom.

Kijártam az iskolákat, pozíciókat töltöttem be, és idegen országban élek, de engem nem ezek tettek boldoggá. Lényegtelenek a tárgyak, a pénz, a pozíció. A családi kötelék a legfontosabb, az összetartozás, és a szeretet. S nekem van családom, tehát mindenem meg van. Nem vagyok e világi gondolkodású, s gyermekkoromban sem feleltem meg a szokásos normáknak.